Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

120 A nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. letek nincsenek, akisemberek nagyrészt 3—5—10— 15 holdas bérleteket bírnak, természetesnek tartották, hogy a ministeriumnak ez a rendelkezése rájuk is szól. Ennek értelmében jelentkeztek is és a püspökséghez be akarták a bérlet árát szállítani. Az ügyész ur azonban kijelentette, hogy azt nem fogadja el. Tovább megyek. Felolvasták akkor a földmivelésügyi minister ur rendeletét is. (Mayer János földmivelésügyi minister : Melyik ügyész volt?) Szőke Gyula, a püspök ur sógora. Felolvasták tehát azt a választ, amelynek alapján a makói járásbíróságon meg is nyerték a pert. Ugyanis felhívták az összes kisbérlőket — méltóztassanak meghallgatni, rendkivül tanulságos eset — hogy amennyiben a m. kir. kormány rendelete értelmében akceptálják a rendeletet és ragaszkodnak a buza-egyenérték fizetéséhez, abban az esetben kidobják őket a bérletből. Erre nem tudtak mit csinálni, tőlem kértek tanácsot, amire én a minister úrhoz hoztam a kérdést. A minister ur adott egy nagyon kielégítő választ, hogy a rendelet kötelező a püspökségre xs, amely köteles elfogadni a 25 aranykoronát. Amikor ezt nem fogadták el, a járásbíróság igazat adott a bérlőknek, bár az ítélet még nem jogerős. Én a panasziratot átadtam már a kultuszminister urnák, ezt az egész dolgot megvilágosítottam és kértem a minister urat, hogyha neki szociális és igazságos érzéke van, akkor ezt az esetet, amely többszáz kisember családját érinti, intézze el és ebből az esetből kifolyólag szólítsa fel a püspök urat, hogy mutassa be a szerződéseket. A minister urnák erre joga is van, mert az 1&90. évi 479. szám alatt — nem ilyen szomorú nevezetességű ügyből kifolyólag ugyan — a ministerium ugyancsak abba a helyzetbe került, hogy az északmagyarországi püspök urat fel kellett szólítania. Tehát intézkedni kell, hogy az öt évnél hosszabb szerződéseket a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz felterjesszék. Én beadtam a memorandumot, nem tudom mi lesz az intézkedés, épen azért a kultuszminister úrhoz is kívánok két kérdést intézni. Nem tudom elhinni, akármennyire ellenkező nézetek is vannak közöttünk, hogy a mostani keresztény kormányzat képes legyen ebben az esetben kisemberekkel szemben állást foglalni és hogy képes legyen önmaga alatt vágni a fát, hogy képes legyen arra, hogy a 3000/1925. számú rendeletet ne vonatkoztassa a püspök úrra. Ha ki akarták vonni ebben a tekintetben a püspök urakat a rendelkezés alál, akkor benn kellett volna ennek a rendeletben lenni, mondván, hogy ezeket a rendelkezéseket szükségesnek tartjuk az összes nag3

7

birtokokra nézve, de a római katholikus egyház megyéspüspökeit kivesszük alóla. Minthogy azonban ez a rendelkezés nincsen benne ebben a rendeletben, azt kell hinnem, hogy a kormány mégis csak rá fogja szorítani a püspök urat arra, hogy bemutassa a szerződést és a földmivelésügyi minister ur pedig oda fog hatni a parlamentben egyszer már hangoztatott Ígérete szerint, hogy ä birói letétbe helyezett összeget elfogadják. Én több alkalommal szóvátettem ezt a dolgot és javaslatot nyújtottam be az igen t. minister urnák, amely szerint Csanád vármegyében, Makón és környékén a földreformot ugy lehetne a legjobban megoldani, ha a püspöki birtokot kisajátítanák és ehelyett a háborús szerzeményű birtokokból juttatnának a püspökségnek. Ez gyönyörű terv lett volna és a magyar királyi kormány ezzel óriási érdemeket szerzett volna a nép előtt, ha belement volna. Azt hiszem, magának a püspök urnák se lehetett volna kifogása ez ellen, mert őt semmi kár nem érte volna. Én jól tudom, hogy az egyháztörténetein szerint ezek a birtokok kegyes adományozások utján jöttek létre, de tudom azt is, hogy igen jelentékeny területeket a magyar király adományozott az egyháznak a nemzet földjéből, hogy nemzeti hadseregeket, bandériumokat állítsanak fel. Ezek költségeinek fedezésére adták ezeket a birtokokat. Később az alkotmányos élet ezt a nagy kötelezettséget megszüntette és ezek a birtokok kizárólag kulturális és egyházi célokat szolgáltak. Én a mai napon indítványt jegyeztem be, — most már harmadszor — a katholikus autonómia megteremtése érdekében. Erdélyből, szülőföldemről tapasztalataim vannak, hogy az erdélyi egyházmegyékben, ahol négj^ főgimnáziumot, árvaházat és számtalan népiskolát és internátus-t tartanak fenn a megyéspüspökségek birtokaik jövedelméből, milyen másként folyik a gazdálkodás és milyen másként használják fel ezeket a jövedelmeket, mint egy olyan egyházmegyében, ahol a püspök saját belátása szerint azt csinálja birtokával, amit akar. Arra kérem az igen t. kormány jelenlevő tagjait és a nemzetgyűlés minden egyes tagját is, hogy mindaddig, amig ezek az állapotok fennállanak, méltóztassanak közreműködni a katholikus autonómia megteremtése érdekében és méltóztassanak az illetékes minister urak kedvező választ adni, hogy megnyugodjék a nép, amely át van hatva keresztény érzéstől, amely a bibliát olvassa és tudja jól, hogy Jézus Krisztus mezítláb járt és egyszerű halászembereket fogadott tanítványaiul és a legelhagyottabb, legszegényebb, a rómaiaktól és zsidóktól egyformán kitaszított néprétegek közé ment és ezeket emelte fel a nyolc boldogság tanításával, mert a nép látja, hogy a Miatyánk megszövegezésében és Krisztus minden egyes megnyilatkozásában a legnagyobb népszsretet, a szegények, az elhagyottak pártolása nyilatkozik meg. Azok az egyházfők pedig, akik keresztény alapon állanak, elsősorban magához az atyamesterhez, Jézus Krisztushoz kell, hog}' visszatérjenek, mert szociális érzést, emberszeretetet és igazságot csak ugy tudnak prédikálni, ha Krisztus tanitásait ugy értelmezik, amint Krisztus azt a valóságban megtette. (Dénes István : Hat és tizezer holdakkal nem lehet ! — Gr. Hoyos Miksa : Nem lehet ? Nagyon lehet ! — Dénes István : A hatezer hold megkeményíti a lelket ! — Gr. Hoyos Miksa : Ná!am talán ? Nálam nem ! — Dénes István : Nem önről van szó !) A vagyon feltétlenül kötelez és kötelezi a nagybirtokot különösen ma, amikor Európának legnagyobb részében, egy 160 milliós népnél a vagyonközösség alapján állanak és a magántulajdon elvét elvetették, amikor ennek a felfogásnak majdnem minden nyugati parlamentben képviselete van és amikor a keleti vörös égboltozatra óriási fekete kérdőjellel van felírva a magántulajdon elve. Azoknak az uraknak, akik hivatva vannak a szeretet hirdetni és az emberszeretetet gyakorolni és a szociális eszméket megvalósítani., különösen ma, ezerszer nagyobb a kötelességük ezeket a tanításokat megértve, a nép közé menni és nemcsak zászlót szentelni annak a népnek és istentiszteleteket tartani, — mert ez a dolognak szebbik és könnyebbik része — hanem ellenkezőleg, áldozatot hozni. Adják meg Istennek is ,ami az Istené, építsék azt a templomot Szegeden, de vegyenek el arról három tornyot — ne legyen kilenc tornya, hanem csak hat vagy öt — és a többi tornyok összegéből szociális alkotásokat teremtsenek a nyomorba döntött nép számára, mert akkor meg tudjuk teremteni azt a társadalmi egyensúlyt, azt az egymást megértést, azt a harmóniát, amely nélkül a bolsevizmussal szemben küzdeni teljes képtelenségArra kérem az igen t. minister urat, hogy hozzá intézett kérdéseimre méltóztassék megnyugtató választ adni. . . ..- ;