Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

114 À nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. őrség annak idején nem is volt még abban a hely­zetben, hogy ilyen irányban megfigyeléseket te­gyen. Ezeket akartam megjegyezni. (Zaj a szélső­baloldalon.) Elnök : Mielőtt Györki képviselő urnák meg­adnám a szót, meg akarom állapítani, hogy az iménti jelenet alkalmával durva sértés történt a Ház egyik oldalán. Györki képviselő ur azt'állítja, hogy a" másik oldalon is sértés hangzott el. Fel­szólítom báró Podmaniczky Endre képviselő urat, méltóztatott-e sértő kifejezést használni és kire értette. Én a nagy zajban nem tudtam megálla­pítani, hogy a képviselő ur valakit megnevezett volna és valakit megsértett volna. Miután a meg­jegyzések Podmaniczky képviselő úrra vonat­koznak, kérem, méltóztassék megmondani, hogy mit méltóztatott közbeszólni? B. Podmaniczky Endre : Peyer képviselő ur idekiáltott, hogy én a Ritz-szállodában voltam a háború alatt. Ez nem áll. Én csak ott voltam szállva, mikor ülések voltak, de kint voltam a harctéren. Most megint azt mondta hogy ugy, mint a Ritz-szállodában ! Erre én azt mondtam : gyanúsítják önt a bútorral 1 Csupán ennyit mond­tam ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Ká­roly : De hogy három hetet kapott a biróság előtt, az, aki mentelmi jog nélkül ilyet állított, azt illene tudni önnek ! Nagyon gavallér a báró ur ! Úri­ember ! — Rupert Rezső : Nem lesz semmi ?) Elnök : Ez a kifejezés, hogy : »gyanúsítják önt a butorral«, nem alkalmas arra, hogy emiatt a képviselő urat rendreutasítsam. (Peyer Károly : Mondja ezt kint, akkor majd elintézem ! — Zaj a jobboldalon.) Györki képviselő urat illeti a szó ! Györki Imre : T. Nemzetgyűlés Î Előbbi felszó­lalásomba kapcsolódva ismételten leszögezem, hogy én csak érintettem Kun Béla bécsi tartózkodását, illetőleg az azzal kapcsolatos rendőri jelentést anélkül, hogy akár jobbra, akár balra állást fog­laltam volna. Ezt azért sem tehettem meg, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy tudnám, tényleg ott volt-e. Őszintén szólva, engem ab­szolúte nem érdekel, hogy volt-e Bécsben vagy hogy hol van ezidőszerint. Hangsúlyoztam, hogy azt a kérdést, amelyet a budapesti rendőrség sajtó­irodája felhozott, hogy agitátoriskolában résztvett s a bécsi rendőrség ezt tagadja, intézze el a két rendőrség egymás között, nekem ehhez semmi közöm nincs. (Zaj a jobboldalon. — Neubauer Fe­renc : Nincs mit elintézni !) Amit a belügyminister ur mondott, az nem más, mint beismerése annak a rendszernek, melyet Oroszországban ochranának neveznek, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarországon pedig joggal lehet Rakovszky-féle rendszernek nevezni. (Zaj a jobboldalon.) Egyedül itt vezette be a belügy­minister ur azt a rendszert, hogy beugratásokkal dolgoznak, hamis vádakat konstruálnak és ezek alapján továbbfüzik a szálakat (Hedry Lőrinc : Majd meglátjuk, hogj' hamisak-e I — Zaj. — IVagy Ernő : Ez Beregnen is így megy !) Elnök : Kérem, a képviselő urnák csak kevés idő áll rendelkezésére, méltóztassanak lehetővé tenni, hogy ezalatt nyugodtan beszélhessen. Györki Imre : Két körülményre hivom fel a figyelmet. Az egyik dolog a napokban történt, a másik tényről pedig mint volt védő számolhatok be. 1921-ben és 1922-ben, amikor napirenden vol­tak ezek a dolgok, illetőleg nem is napirenden, hanem a kormány akkor is bizonyos külföldre való célzattal szükségesnek tartotta megmenteni az országot egy-egy kommunista puccstól, akkor láttuk mint védők nem egyszer, hogy a kommu­nista összeesküvés ugy kezdődött, hogy egy csomó embert el akartak tenni láb alól, ezenkivül fel akarták robbantani a ministerelnöki palotát, királyi palotát, az operaházat, képviselőházat és fel akarták robbantam mindenkor a Gellért-szállót is. Mi a magyarázata ennek ? Hosszu ügyvédi praxi­sunkban rájöttünk arra, hogy ezek a simlik, a detektívek hamis jelentései, még abból az időből származtak, amikor a rendőrség politikai osztálya megszokta, hogy a felrobbantandó épületek közé kell venni a Gellért-szállodát, amikor ugyanis a Gellért-szállodában volt a fővezérség székhelye. Mi mutattunk erre rá és tettük nevetségessé a buda­pesti rendőrség nyomozási jelentéseit. Mi mondtuk, hogy hagyjon fel már a rendőrség avval, hogy mindenkor fel akarják robbantani a Gellért-szállót, mert a Gellért-szállóban már nem lakik a fővezér, hanem ott szegény, gyógyulásra szoruló betegek vannak, akik azért mennek oda, hogy annak gyógy­vizében üdülést nyerjenek. (Zaj a jobboldalon.) Csak miután mi védők ezt nevetség tárgyává tet­tük, hagyták ki a további rendőrségi jelentésekből a Gellért-szálló felrobbantását. A másik dolog, amely a napokban folyt le, — méltóztassék csak érdeklődni t. belügyminister ur a budapesti rendőrségnél — a következő : Egyik munkásszervezet szaklapjában szer­kesztőváltozás állott be. A szerkesztő személyére vonatkozólag nem voltak tisztában, hogy milyen frakcióhoz tartozik. A szerkesztőváltozás után megjelent három munkáskülsejü ember és fel­szólította a szerkesztőt, hogy a Vági-csoporttal kezdjen valami agitációt és igyekezzék a lapot oly irányba terelni, amely a Vági-féle irányzatnak megfelel. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Erre az illető visszautasította ezt a beavatkozást és napirendre tért a dolog fölött. Néhány nappal később, épen azért, mert a szerkesztőváltozáshoz szüksége volt erkölcsi bizonyítványra, elment a rendőrség er­kölcsrendészeti osztályára és ott erkölcsi bizonyít­ványt kért. Erre azt mondták neki : Nem adunk erkölcsi bizonyitványt, mert politikailag meg­bízhatatlan. (Pikier Emil : Nem akart bolsevista lenni ! — Zaj.) Elnök : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy egészen uj dolgokat méltóztatik elő­adni, holott a viszonválasz jogán csak az elhangzott ministeri válaszra szabad felelni. (Zaj.) Györki Imre : Arról volt szó, hogy a rendőr­ség beugrat-e vagy sem. Én rögtön bizonyítok. Erre a rendőrtanácsos ur behivatja az egyik de­tektívet és szembesiti vele. Azt mondja a defek­tiv : »Ismer-e maga engem ?« A szerkesztő ránéz és azt mondja : »Halványan emlékszem, hogy láttam valahol, de nem tudom hol.« Erre — ugy látszik — a detektivben felébredt az emberi ösztön s azt mondta : »Legyen egészen nyugodt, én most ön mellett akarok nyilatkozatot tenni. Emlékszik-e arra, hogy három munkáskülsejü em­ber volt önnél ekkor meg ekkor, azért, hogy önt a Vági-féle akcióhoz megnyerje és hogy ön a lap irányát a Vági-féle irányzatba terelje ?« A szer­kesztő erre azt mondta : »Igen !« Ekkor azt mondja a defektiv : »Az egyik ember, aki ott volt a deputációban a három munkás között, én vagyok, aki az államrendőrség szolgálatában ál­lok.« (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát ez nem ochrana ?) Ott, ahol ilyen a szellem a rendőrségen, — és ezt a szellemet ön honositotta meg, belügyminister ur — igenis, joggal mondhat­juk, hogy önök beugratással dolgoznak és egy csomó embert szerencsétlenségbe döntenek. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólni ! Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzet­gyűlés ! A képviselő ur előbb egy állítást kockáz­tatott meg és most ugy akarja feltüntetni a dol­got, mintha azt bebizonyította volna, holott csak olyan tényeket mondott el, amelyek semmi össze­függésben nincsenek az állításával.

Next

/
Thumbnails
Contents