Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-451
A nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. 107 tassék általánosságban megrágalmazni a pénzügyi közegeket. Méltóztassék konkrét eseteket felhozni, ehhez joga van a képviselő urnák, azonban nincs joga általánosságban megsérteni egy kart. Ezért kénytelen vagyok rendreutasítani, Rupert Rezső : Hivatkozom megint arra, amit az életben látunk, azt hiszem, igen t. gazdaképviselőtársaim, akik ismerik a helyzetet, a való életet odakint, ezt az állításomat meg fogják erősíteni. Én csak példának hoztam ezt fel. (Zaj.) Végre is ne tereljük ilyen ferde vágányra a kérdést. Én csak vázolni akartam a helyzetet, hogy ne méltóztassék azt gondolni, hogyha a kisgazda vagy a kisiparos lefizeti az egyenes adóját, a jövedelmi és kereseti adóját, ezzel el van intézve minden, tőle egyebet nem követelnek. Annak az egész élete súlyos terhekkel van tele, amint említettem, a közvetett adók viselése miatt is és ezért ez a gyámoltalan osztály annál inkább rászorvil arra, hogy a kormány mindent elkövessen és a Iegaprólékosabb gondossággal, szeretettel siessen a segítségére. Elnök : A képviselő urnák beszédidejéből még egy perce van hátra. Kérem méltóztassék beszédét befejezni. Rupert Rezső : Csak egy példát akarok mondani arra vonatkozóan, mi a helyzet. A napokban megjelent nálam az egyik községemből egy 70 éves öreg földmives, napszámos asszony, akinek kis viskója van és abban egyetlen szoba, amely egyúttal konyha is, kamara is és a világon minden. Ez a hetven éves asszony eltart két, születésétől kezdve szerencsétlen gyermeket, akik mozdulni sem tudnak, süketek, vakok és sánták, keresi rájuk a kenyeret, fonással vagy más egyéb munkával. Most elpanaszolja ez az asszony, hogy egyszerre kivetnek rá 400.000 korona adót, amit meg kell neki fizetni. (Dénes István : Hazai iparpártolás címén !) Ezt csak illusztrálásául mondom annak, hogy milyen esetekről van szó. Méltóztassék tehát a t. kormánynak a kérdést megszívlelni és ha azt akarja, aminthogy ez érdeke is, hogy a magyar nép lásson valamit azokból az érdemekből, amelyekre az igen t. kormány hivatkozik, akkor ne méltóztassék filmrendeletekkel és egyéb kérdések megoldásával évekig foglalkozni és hónapokon keresztül ankétezni, hanem tessék odanyúlni az élet gyökeréhez, tessék a nemzetnek élet-halál kérdéseivel foglalkozni és ezt az adókérdést — amely világszerte Magyarországon a legigazságtalanabb — mert nagyon is a nemzet testébe vág, elintézni és akkor majd az igen t. kormány hivatkozhatik azokra az érdemekre, amelyekkel magát pohárköszöntőkben dicsérteti. Ezért intéztem a t. kormányhoz azt a kérdést, hajlandó-e a fizetésképtelen adózó közönséggel szemben az adóvégrehajtások folytatását beszüntetni, az igazságtalan kivetéseket revizió alá venni és ezenkívül gondoskodni arról, hogy ezentúl az adó progresszive, arányosan és igazságosan vettessék ki ugy, hogy ha a t. kormány" azután arra szánja el magát, hogy behajtja az adót, akkor ez az adó valóban be legyen hajtva és ne sújtson szerencsétlen áldozatokat. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Az igazságügyminister ur kivan szólani. Pesthy Pál igazságügvminister : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj balfelől. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Az interpelláció lényegéhez nem kivánok hozzászólni, az interpelláló igen t. képviselő ur azonban a tisztviselői kart (Rupert Rezső : Ugvan kérem ! Ez igazán farizeuskodás. — Zaj balfelől.) sértette meg, amit a kormánv részéről szó nélkül, nem hagyhatok. (Rupert Rezső : Mindig ez neki a hálás témája ! Ebbe kapaszkodik !) Elnök : Kérem Rupert képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Rupert Rezső : Tiszta demagógia ! -— B. Podmaniezky Endre : Ott van a demagógia I — Szeder Ferenc közbeszól. Zaj a szélsőbaloldalon.) Szeder képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni Î Pesthy Pál igazságügyininister : Annak kijelentésével, hogy minden bejelentett konkrét esetben garantálom a kormány részéről, hogy a legszigorúbban fog eljárni, az általános vádat a tisztviselői karral szemben tisztelettel visszautasítom. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelől.) Elnök : Következik Györki Imre képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa) : »Interpelláció az igazságügyminister úrhoz. Hajlandó-e az igazságügyminister ur tájékoztatni a nemzetgyűlést arról, vájjon milyen indokok alapján tagadja meg a budapesti ügyészség a Rákosi Mátyás-féle ügyben letartóztatott gyanúsítottaknak védőikkel való érintkezését, holott e jogot a Bp. megadja. Hajlandó-e az igazságügyminister ur a budapesti ügyészséget törvénytelen eljárása abbahagyására utasítani ? Hajlandó-e az igazságügyminister ur intézkedni, hogy az úgynevezett Rákosi Mátyás-féle ügyben a büntetőeljárás a rendes eljárás szabályai, nem pedig a statáriális eljárás szabályai alapján folytattassék le ? Györki Imre s. k.« EJnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre : Igen t. Nemzetgyűlés ! Az a naiv tervezgetés, amelyet a rendőri sajtóiroda és az ügyészség is kommunista lázadásnak tüntetett fel az utóbbi hetekben, élénken foglalkoztatja nemcsak a magyar közvéleményt, hanem immár sikerült ezzel megmozdítani az egész külföldi közvéleményt is ; sikerült a kormány helytelen politikájával magunkra terelni Európa közvéleményét és Magyarországot megint botránykőnek feltüntetni. Ez a naiv tervezgetés, amelyet kommunista összeesküvésnek igyekszik a rendőri sajtóiroda feltüntetni, élénken rávilágít arra a helytelen politikára, amelyet ez a kormányzat követ. Helytelen politikát követ nemcsak gazdasági téren, ahol a legnagyobb elnyomással és nyomorbataszitással sújtja a dolgozó nagy tömegeket, de helytelen a politikája abban a tekintetben is, ahogyan a közszabadságokat kezeli. Amikor a kormánynak valamely tagja külföldön jár s amikor akár a Népszövetség előtt, akár ott, ahol a nemzetek képviselői vannak jelen, megjelenik a magyar kormánynak képviselője, mindenkor fennen hivatkozik arra, hogy milyen konszolidációt sikerült teremteni Magyarországon az ellenforradalom dia dalraj utasa óta és mindenkor szokott hivatkozni arra is, hogy a konszolidáció mellett Magyarország elérkezett teljesen a demokráciához — bár igaz, hogy egészen speciális magyar demokráciát sikerült itt megteremteni. Mi azonban, akik itthon élünk és szenvedünk a magyar kormány politikája alatt, láthatjuk azt, — és éppen ez a jelenség a legjobb bizonyítéka ennek, — hogy sem a konszolidációt nem sikerült a kormánynak helyreállítani, sem pedig a demokrácia útjára nem tért rá, sőt semmiféle kézzelfogható intézkedést nem tett abban az irányban, hogy a demokratikus útra lépjen és a közszabadságokat helyreállítsa ugy, amint az a nyugati demokratikus kulturállamokban megvan. (Malasits Géza : Utálják a demokráciát, mint a gerslit Î) Nem közömbös az a tény, hogy Európában két ország volt, ahol a bolsevizmus felütötte fejét és a kettő közül az egyik Magyarország. A cári Oroszországnak és Magyarországnak nagy viv17*
