Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

A nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdán. 557 a belügyminis ter úrhoz a gödöllői főszolgabíró béka-egérharca tárgyában. Vitéz Endre László gödöllői főszolgabíró ellen, illetőleg a gödöllői főszolgabiróság területén felmerült egyes közigazgatási atrocitások ellen a Pesti Napló cimü lapban Lévay Jenő hírlapíró cikksorozatban sajtóhadjáratot folytatott. E cikkek egyrésze miatt sajtópörök is támadtak. Ezévi március havában azután nevezett hírlapíró ellen a szolgabiróság forgalmi akadályt okozó, köztisztasági kihágási eljárást indított meg, mert a hírlapíró március 17-én nem sepertette el a leesett havat rákosligeti lakása előtt. A hirlapiró bizonyítja, hogy márciusban Rákosligeten nem is esett hó s egyébként is a kihágási ügy folyamán elfogultsági kifogást emelet a gödöllői főszolgabiróság ellen, uj biró kiküldését kérvén. Pest vármegye alispánja az elfogultsági kifogást visszautasította és az egész ügy most felebbezés révén a belügyminister ur előtt fekszik. 1. Kérdezem a belügyminister urat, hajlandó-e a gödöllői főszolgabíró ur béka-egérharcát, amely ilyen nevetséges ügyek aktahalmazatához vezet, vizsgálat tárgyává tenni ? 2. Hajlandó-e az egész kicsinyes kihágási eljárást, mint indokolatlant, megszüntetni ? 3. Ha ezt nem tenné, hajlandó e a jelzett kihágási ügy tárgyalására más, elfogulatlan szolgabiróságot delegálni? Budapest, 1925. július 6-án, Pakots József s k. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Pakots József: T. nemzetgyűlés! Azzal a kérdéssel kellene kezdenem interpellációmat, hogy hová lett a tavalyi hó? Egészen humoros és különös eset ez, amely múzeumba való, a közigazgatási csodabogarak közé, hogy a gödöllői főszolgabíró ur, akit Vitéz Endre Lászlónak neveznek, — vájjon van-e valaki aki e nevet ne ismerné ? — (Szeder Ferenc: Vitéz Endre Zsigmond fia ?) Hatalmas közigazgatási erejével nekitámad egy, a járása területén élő lakosnak, aki véletlenül hirlapiró és akivel neki hosszú hónapok óta a nyilvánosság előtt kemény küzdelme folyik. Lévay Jenő hirlapiró a Pesti Napló cimü lapban cikksorozatok kapcsán foglalkozott azokkal a közigazgatási — enyhén szólva túlzásokkal — de mondjuk igy, atrocitásokkal, amelyek vitéz Endre László főszolgabíró ur rés?éről elkövettetnek, illetőleg nemcsak az ő részéről, hanem az ő alantas tisztviselői részéről, a községi birok és községi jegyzők részéről is, mert hiszen vitéz Endre László főszolgabíró szelleme sikeresen gyökeresedett meg a gödöllői járásban. Jaj volna annak a községi jegyzőnek és községi bírónak, aki szembe merne helyezkedni a nagyhatalmú főszolgabíróval. A régi hagyományos gödöllői nagy udvartartások szelleme ugylátszik, meghatotta, királyi allűrjei támadtak, gödöllői kiskirály lett, és immár odáig terjedt az ő nagyhatalmi túltengése, hogy havat varázsol oda, ahol nem volt. Márciusban, sőt az egész télen — elmondhatjuk — olyan kevés hóhoz volt szerencsénk, hogy ugy szoktunk megemlékezni a télről, hogy egészen enyhe nyarunk van. Egyáltalán alig esett hó az országban. Rákosliget községben lakott a nevezetes hirlapiró, aki egyáltalán nem élvezte a hó áldását. Mégis megtörtént az, hogy március 17-én, ugy látszik, senki által sem tudomásulvett hó esett Rákosligeten, és a hirlapiró elmulasztotta a havat eltakarítani lakása elől. Kapott egy idézést a főszolgabiróságra, ahol meg kellett jelennie, ott kellett hagyni a foglalkozását. Ebben a nevetséges kihágási ügyben kihallgatták. Kifogásait megtette ellene, elfogultsági kifogást emelt a főszolgabíró, illetve annak összes tisztviselői ellen Pohr Sándor büntetőbiró indította meg ellene a kihágási eljárást. Kérte, hogy küldjenek ki uj birót. Pestvármegye alispánja rövid utón intézkedve, el? utasította a felebbezést és nem volt hajlandó más birót kiküldeni. Ezt az esetet nem tartom valami borzasztó, világrenditő esetnek, de nagyon jellemző. Jellemzőnek tartom azért, mert egész aktahalmaz származott belőle, hogy volt-e hó vagy sem március 17-én Rákosligeten. A közigazgatás egész apparátusa most ezen a meteorológiai tüneményen és problémán vajúdik és ugy látszik, hogy itt a bosszúnak egy olyan nevetséges kísérletével állunk szemben, hogy a főszolgabíró ur, akivel szemben igazán kemény cikkeket és mondatokat irt, kemény megállapításokat tett Lévay hirlapiró, így akar magának elégtételt szerezni. Azokra a hirlap támadásokra és megállapításokra nem kívánok kiterjeszkedni, amelyeket a hirlapiró a főszolgabíró úrral szemben tett, meg kell azonban állapitanom a történelmi igazság kedvéért, hogy nem mindegyik vád miatt indított sajtópert, a legjelentékenyebb vádak ellen nem védekezett. Húsz olyan cikk volt csak, amelyet a főszolgabíró ur inkriminált, a többi cikkel nem foglalkozott, pedig mégis csak érdeke volna egy járás főszolgabírójának, hogy ha nagyon súlyos vádakkal vádoljak, tisztázza magát. De nem egyedüli eset a hó-eset, hanem általában, ugy látszik, közigazgatási gyakorlata a főszolgabíró urnák, hogy ilyen apró kis invektivákkal akarja nyomorítani járása terűielének lakosságát. így megtörténtek olyan tréfás esetek, hogy valaki bement a főszolgabíró ur hivatalába, es, mert nyitva volt a szemközti ablak és az ajtó becsapódott, már kihágást követett el az illető. Vagy, ha valaki, valahogyan szórakozottságból nem köszönt, ezért is kihágást követett el. Ennek érdekes dokumentuma e

gy ügyvédi levél, amelyet egy ilyen félhez intézett az ügyvédje (olvassa): »Tekintetes Vaal Henrik kereskedő urnák Cinkota.« Itt nem a főszolgabíró ur volt az, aki intézkedett, hanem egyik főjegyzője, Záborszky főjegyző ur, akiről szintén sok minden atrocitással kapcsolatban beszélnek a kerületben. Abból a szellemből táplálkozott ő is, amelyet vitéz Endre László főszolgabíró honosított meg a járásban. Azt írja az ügyvéd (olvassa): »Van szerencsém közölni, hogy a főszolgabírói hivatalban ügyét megnéztem. Arról van szó, hogy ön egyizben kopogtatás és köszönés nélkül, feltett kalappal lépett be Záborszky főjegyző ur hivatali helyiségébe. Ezért a főjegyző ur feljelentette önt. Ebben az esetben csak akkor lehetne bűncselekményről beszélni, ha az ön magatartásában szándékosság volt. Ha ellenben csak szórakozottságból lépett be ugy, akkor csak a jó modor hiányáról lehet szó. Emiatt pedig senkit a világon még meg nem büntettek. Nagyon fontos tehát, hogy ön személyesen jelenjék meg a tárgyaláson és jelentse ki, hogy távol állott öntől a főjegyző urnák vagy bármely hatóságnak megsértése, nem is emlékezik rá, hogy hogyan lépett be a szobájába, talán nagyon el volt merülve gondolataiban s legfeljebb szórakozottságból történt, ami történt.« Ilyen eset számtalan van, ami mind azt mutatja, hogy valami nagyon egészségtelen közszellem hatja át azt a járást, és nem csodálkozom, hogyha most már pártkülönbség nélkül mindenki érzi ezt a rettenetes terrort és nyomást. Minden oldalról, még többségi oldalról is hallottam már panaszokat t. képviselőtársaim részéről is, bár nyíltan nem igen merik hangoztatni, hogy tűrhetetlen az az atmoszféra, amelyet a t. főszolgabíró ur a járásban előidézett. Volt pl. egy igen furcsa határozata a főszolgabíró úrnak. Egy rákoskeresztúri fateiepes 24 év óta engedéllyel folytatta a maga foglalkozását, és egyszer csak kapott a főszolgabíró úrtól eny beszüntető végzést, amellyel a fatelepet tovább ott NA PLÓ. XXXIV. 7&