Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

80 A nemzetgyűlés 433. ülése 1925 latifundiumos nagybirtokostól elvenni, természetben kihasitva. Akkor lett volna az államnak v agyonváltság-földben minden nagy latifundiumból pár száz holdas darabban reális értéke. Ezt szabad forgalomban adhatta volna el. (Zaj a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv : Mi lett volna a földreformmal?) Majd mindjárt felelek. Azért teszek indítványt, mert ahol még lehet menteni, ott meg kell menteni. (Zaj.). Tetszett volna természetijén kihasítani ; tetszett volna reálisan szabadkézből eladni, (Szomjas Gusztáv : Kinek? A zsidóknak, ugy-e?) s a befolyó összegből igazán szanálni lehetett volna Magyarországot. (Szomjas Gusztáv : Kinek van pénze rá?) Három év előtt még volt rá pénz. (Nagy zaj a jobboldalon. — Elnök csenget — Szomjas Gusztáv : Van a magyar embernek pénze? — Dénes István : Mi az? Földről van szó? A nagybirtokról van szó? — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (KoválsiVagy Sándor : Akkor nem a kisember kapta volna Î) Baross János : Hagyják, hogy befejezzem a mondatomat. Mi történt itt? Az,"hogy annak a 800 nagybirtokos latifundiumosnak kedvéért olyan rendszert csináltak, hogy az állam nemcsak, hogy nem vette ki természe/tben a maga részére ezt a. földet jó földben, (Kováts-Kagy Sándor : Dehogy nem !) hanem rábízta az Országos Földbirtokrendező Bíróságra a földreform lebonyolítását. És mi történt? Ahol jelentkező, földigénylő van egy uradalomra, ott az állami földet adják oda aheljett, hogy az állami földet a vagyonosabb osztálynak, a vagyonosabb kisgazdáknak készpénzért adták volna el akkor, amikor még lett volna pénz. (Zaj a jobboldalon.) Ezt a földbirtok reform alóli mentesítésre a latifundiumoknak adták át. Mert minden nagy uradalomból le kellett volna adni természetben a vagyonváltságot, mint ahogy én készpénzben megfizettem az én vagyonváltságomat. A földigénylőket a nagybirtokokból kellett volna kielégíteni. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ez volt a törvény szelleme, ezt mondja a józan logika és mindenekfelett ezt mondja ennek a tönkrement országnak érdeke. Állami vagyon az a 450.000 hold ; követelünk róla felvilágosítást ; hol van az, mi történt vele, hog}^ kezelték? (Kováts-IVagy Sándor : Én mondok önnek olyan helyet, ahol a váltságföldet sem tudják kiosztani, mert nincs kinek ! — Zaj.) Elnök : Kovács-Nagy képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Baross képviselő urat kérem, hogy miután beszédidejéből egy perc van hátra,.méltóztassék beszédét befejezni ! (Zaj.) Baross János : Itt tehát sürgősen kell közbelépni, t. pénzügy minister ur, nehogy az ő pénzügj'i programmjának, Magyarország talpraállásának ez az utolsó mentsvára is elherdáltassék. (Zaj a jobboldalon.) Pozitive tudom illetékes köröktől, akik panaszolják, hogy dur ját, mocsarat, köves, szikes földet osztanak szét az emberek között, akik igy azután soha sem fogják tudni megfizetni a vételárat. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ez a nemzeti vagyon veszendőbe fog menni, tehát a legsürgősebben bele kell nyúlni ebbe a kérdésbe. Ez az egyetlen mentsvárunk, hogy a tönkrement magyar közgazdaságot, a magyar nemzetet a pusztulástól, a szociális nyomorban fetrengő magyar társadalmunkat és a magj^ar állam pénzügyi helyzetét reálisan, a szegény és az alsó néposztályok túlságos megerőltetése nélkül meg lehessen menteni. A terheket a törvény szerint a gyenge vállakról át kell és át lehet hárítani az erős vállakra. Ezt kívánjuk a t. pénzügyminister úrtól. Ezért a magam és társaim nevében bátor vagyok indítványozni hogy sürgősen küldessék ki parlamenti bizottság • a vagvonváltság földek sorsának megvizsgálására. (Helyeslés a baloldalon.) A javaslatot nem fogadom el, (Élénk helyesévi június hó 24-én, szerdán. lés a baloldalon. — Felkiáltások jobbfelől : Alaptalan gyanúsítások ') Elnök : Szólásra következik? HéjJ Imre jegyző : Sándor Pál ! Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az indemnités nem bizalmi kérdés. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Az indemnitást — mint már egyszer volt szerencsém itt kijelenteni — egy abszolutista kormánynak is megszavaznám, mert az állam gépezetét megállítani nem lehet. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Ezzel kap-' csolatban csak azt akarom hangsúlyozni, hogy bármily szívesen lennék is bizalommal a kormány iránt, ezt e pillanatban még nem tehetem meg, miután olyan jelenségeket látok, amelyek arra mutatnak, hogy ezt ezidőszerint megérdemelni még nem tudja. De én látok mást is. Látom azt, hogy nem kellő komolysággal tárgyaljuk egy ilyen budget előterjesztését, egy ilyen indemnitást, ahogy azt pedig tennünk kellene. Az indemnitási javaslatot délben 12 órakor osztották ki, akkor kaptam itt a Házban kézhez. (Kováts-Nagy Sándor : Későn jött be !) Délután öt órára volt egybehiva a pénzügyi bizottság s méltóztassék csak elgondolni . . . (Beek Lajos : Amelyre a képviselő ur nem jött el ! — Zaj.) Rátérek erre is. (Kováts-Nagy Sándor : Későn kelt fel !) Méltóztassék csak elgondolni, hogy milyen komolyságot lehet tulajdonítani egy ilyen pénzügyi bizottsági tárgyalásnak. (Zaj a jobboldalon.) Én szégyeltem volna ott megjelenni. Egy ilyen pénzügyi bizottsági tárgyalásnak, kérdem, milyen jelentőséget tulaj donithatok, amely déltől délután 5 óráig már megállapítja véleményét, hogy hogyan és mikép ítélkezzék ezek felett a javaslatok felett. Én életemben ezt máskép szoktam meg és a múlt tradíciói ezt egészen máskép oldották meg. Egy ilyen budget pénzügyi, vitája a mi időnkben talán négy-öt napig is eltartott és ma egy vagy két óra leforgása alatt elintézik. Belátom azt, hogy ebben az egy esetben a genfi tárgyalások révén sürgős volt ennek beterjesztése és tárgyalása, de olyan sürgős nem lehet, hogy a pénzügyi bizottságban, amelyben megszoktunk beszélni olyan ügyeket is, amelyeket nem hozunk a plénum elé, ezt a javaslatot alaposan le ne tárgyaljuk. Ez az oka annak, hogy az ellenzék sokszor nem tud Ítélkezni egyes dolgok felett, amelyekről nincs informálva, mert a t. pénzügyminister ur sincs abban a helyzetben, hogy itt a fórumon kijelentse mindazt, amit esetleg egy kisebb bizottságban, ahonnan még indiszkréció alig szivárgott ki, nekünk igenis elmondhat. Ezt tehát helyeselni én semmiképen sem tudom. Egy budget szerintem igen nagy tanulmány tárgyát képezi arra nézve, aki ezt komolyan veszi. Bevallom őszintén, hogy a budgetről teljes véleményt alkotni magamnak még nem tudtam, különösen azért nem, mert a detailok még nem állanak rendelkezésemre. Azt azonban konstatálnom kell -— ezt mogmondom teljesen objektive, miután pártonkívüli vagyok és nem tartozom felelősséggel senkinek — hogy igenis örömmel üdvözlöm azt, hogy végre rátértünk arra a térre, amelyre az országnak rá kellett térnie és etekintetben én haladást látok ennek a budgetnek előterjesztésében. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt is el kell ismernem, t. uraim, hogy azok a felszólalások, amelyek ugy gróf Bethlen István ministerelnök ur, mint Bud János pénzügyminister ur részéről történtek (Éljenzés jobbfelől.) olyanok voltak, hogy azokat megtarthatták volna ezen az oldalon is. " Ezek ellenzéki felszólalások voltak, olyan felszólalások, amelyek visszhangját képezik azoknak az ellenzéki felszólalásoknak, amelyeket önök még egy évvel ezelőtt itt, igen erősen megkritizáltak, sőt folyton lehurrogtak. (Ugy van! Ugy van ! balfelől. — Beck Lajos : Sok beismerés