Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-432

58 À nemzetgyűlés 432. ülése 1925. évi június hó 23-án, kedden. titkosságának kérdésénél. Azzal, hogy önök ezt a politikai baklövést elkövették, — amely politikai baklövés még a reakció rendszerének igazolására sem alkalmas, mert a legoktondibb politikai eljárás — ezzel, t. túloldal, önök tanúbizonyságot tettek arról, hogy tulaj donképen miért akarták önök a klotürszakasz behozatalát (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) és tanúbizonyságot tettek arról, hogy önök semmitől sem hajlandók visszariadni, hogy a nyilt szavazás által a korrupciós választás rendszerét honositsák meg Magyarországon. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Reisinger Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Létay Ernő : Az én felfogásom úgyis az erről az egész törvényjavaslatról, különösen pedig e javaslatnak azon szakaszairól, amelyek egyenesen arculcsapásai a demokratikus világfelfogásnak, a titkos választás mindenütt elismert problémájának, mondom, az a felfogásom, hogy ebből a választójogi törvényjavaslatból törvény nem lesz, (Hegymegi-Kiss Pál : Akarjuk is, hogy ne legyen !) mert abban a pillanatban, amikor akár klotürrel, akár klotür nélkül lezárjuk e törvényjavaslat szakaszainak tárgyalását, a földből sarjadzik ki megint a tiszta és becsületes választás iránti óhaj az egész magyar társadalomban. Minél! rosszabbak a javaslat intézkedései, minél kínosabban hatnak és minél vérlázítóbbak azok az eljárások, amelyek e törvénybe iktattatnak, minél határozottabban körvonalazzák önök azt az elszántságot, mondhatnám, azt a vakmerőséget, amellyel az ellenzékbe a hangot belefojtani törekszenek e szakaszokkal való szembeszállás alkaimával, annál bizonyosabb vagyok abban, hogy erőteljesebben fog majd kibontakozni a nemzetből az az óhaj, hogy egy másik törvény által ez a törvény megreformáítassék. Ez a nemzet s ennek a nemzetnek ellenzéke már végigment a történelem folyamán sok olyan megpróbáltatáson, amikor szemben találta magát a világfelfogással szembehelyezkedő s azelőtt dinasztikus érdekekre, most pedig — kimondom • nyíltan — párturalmi érdekekre támaszkodó többségi rendszerrel. Én hivatkozom a t. előadó úrra, akinek volt alkalma a hatalommal szembenállani egy nemzeti küzdelemben, mint egyik vármegyének érdemes alispánja, amikor a nemzeti ellenállás korszakában a dinasztia azáltal akarta a nemzeti ellenállás erejét megcsorbitani, megcsökkenteni, hogy az általános, titkos választójogot olyan kezekből nyújtotta a nemzet tömegei számára, hogy bár annak elfogadása által hosszú évtizedekre menő küzdelem nyert volna befejezést, a nemzet nagy tömegei mégis birtak azzal a felsőbbséggel, azzal a fenkölt érzéssel, hogy azt mondották : timeo Danaos et dona ferentes — és nem fogadták el azt a gyanús kezet és abból a gyanús kézből azt a nagyon jó alkotást, amely évtizedes óhajtása volt a magyar nép széles rétegeinek. Amikor azt látjuk, hogy a magyar nemzet széles rétegei a szembeszállásnak, a visszautasításnak ilyen fenkölt példáját mutatták, akkor elvártuk volna önöktől, hogy most, amikor már külső dinasztikus érdekek nem csorbíthatják meg a valóságos nemzeti akarat érvényesülését, akkor önök legalább ezeknél a szakaszoknál, amelyek a parlamentarizmus és annak eszköze gyanánt a választójogi rendszer alapját, lényegét képezik, nem fognak előjönni a klotürszakasszal. De csak tegyék, tegyék minél krasszabban, csak fojtsák belénk a szót : akármit csinálnak, ebből a törvényjavaslatból törvény nem lesz, mert a nemzeti felbuzdulás gerjedelme fogja elsöpörni az önök reakciós felfogását. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Sötét reakció ! — Zaj.) Végül pedig nagyatádi Szabó István szelemének megcsúfolása az, amit megfigyeltem, hogy éppen a kisgazda képviselők, a népből idekerült képviselők voltak az elsők, akik a klotürszakasz megszavazását előmozdították. (Csontos Imre : Mit akar a kisgazdáktól? — Zaj.) Elnök : A képviselő urat már másodízben kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy méltóztassék a tárgyhoz szólani. (Farkas István : Ahhoz szól !) Létay Ernő : A klotür és a választójog titkosságának kérdése annyira kapcsolatosak egymással, hogy én a választójog titkosságának kérdését a klotür kérdésétől elkülöníteni nem tudom. Nem vagyok abban a helyzetben, mint önök, akik a kaméleon-politikusok jeligéje gyanánt azelőtt elfoglalt álláspontjukkal homlokegyenest ellenkezően most már elfelejtették mindazt, amit a nemzeti küzdelem idejében a maguk programmjának vallottak. Az általános vita alkalmával kimutattam hogy 148 képviselő van ebben a nemzetgyűlésben, aki már régebben vallott álláspontja gyanánt a titkos választójog mellett kellene, hogy lándzsát törjön. De ugy látszik, hogy ebben az országban még mindig vannak olyanok, akik a parlamentarizmus lejáratását akarják elősegiteni azáltal (Halász Móric : önök járatják le ezzel a sok locsogással !) hogy elvesztetik a társadalom széles rétegei által azt a bizalmat, amely egyedül adhat erkölcsi jogosultságot minden politikai mozgalonak. (Farkas István : A kripta megmozdult ! — Zaj.) A titkosságon fordul meg a választójog kérdése. A titkosságon, amely az egyedül elképzelhető biztosíték arra, hogy a választás tiszta legyen és ne piszkos. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Ne játszunk a szavakkal! Ebben a törvényjavaslatban olyan szakaszok vannak és a magyar választójogi eljárás egyébként is olyan, hogy minden egyes esetben alkalmat ad arra, hogy a választójogot megrontani törekvők, a választási aktust megzavarni törekvők, a népakaratot meghamisitani törekvők ebbe az útvesztőbe belevezessék a tudatlan, értelmetlen vagy közönyös közönséget, vagy azt a közönséget, amely nem akar mártírja lenni a maga alkotmányos közjogai gyakorlásának. Egyénileg mindenkinek joga van arra, — a háborúban is azt állítottam — hogy saját bőrét kockáztassa, de egyénileg senkinek sincs joga arra, hogy széles tömegek bőrét vigye a vásárra és azokat állítsa be, mint egy nagy nemzeti ideál mártírjait. Önök a nagy nemzeti ideál, az emberi szabadság, az alkotmányos közjog martirjaivá akarják avatni azokat az embereket, akiket a nyilt szavazás rendszere által a szolgabirák Önkényének, a hatalmasok önkényének és gazdasági függő helyzetük folytán a munkaadók önkényének akarnak kitenni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : Tiz ember van itt az egységespártról Î Inspekciót tartanak !) önök a pluralitással .. . (Halász Móric : Andrássy csinálta meg !) Ugyan kérem, az más volt ! T. képviselőtársam sokkal haladottabb szellemű és sokkal intelligensebb, tudományosan képzettebb ember, semmint ilyen dolgot állithatna. Az Andrássy-féle pluralitásos javaslat egészen más volt, egészen más volt akkor a légkör, amikor a bécsi Burgból diktáltak magyar ügyekben. Andrássy akkor nem volt képes jobb" javaslattal jönni, mint a pluralitásos javaslattal. (Farkas István : Ha elfogadták volna, ma megvolna Nagymagyarország !) Egyébként is a pluralitás-javaslat 20 évvel ezelőtt egy fejlődési fokot jeientett a választójog kérdésében. (Zaj.) De különben is én Andrássy Gyula politikájával soha életemben nem szimpatizáltam (Zaj és fel_