Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-446

002 A nemzetgyűlés 446. ülése 1925, évi július hó 10-én, pénteken. rá van ragasztva. (Zaj. — Peyer Károly : Azt annál tessék megkérdezni !) Nem hiszem tehát, hogy ez hivatalosan irott és elküldött levél lett volna, de ennek a kérdésnek mindenesetre utána fogok nézni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méitóztatik-e a belügyminister urnák Peyer Károly képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a belügyminister ur válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Nemzetgyűlés a belügyminister ur válaszát tudomásul veszi. Most következik a belügyminister ur válasza Peyer Károly képviselő urnák a székesfőváros telekvásárlásai tárgyában július hó 8-án előterjesztett interpellációjára. (Zaj.) A belügyminister urat illeti a szó. (Folytonos zaj. — Peyer Károly : Sok nemzeti munkát végzett Kende !) Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Nagy zaj.) Csendet, kérek ! Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Peyer Károly t. képviselő ur a Ház szerdai ülésén interpellációt intézett hozzám, melyben kérdezte, hogy igaz-e az a napilapokban elterjedt hir, hogy én a székesfőváros telekvásárlásairól szóló határozatot jóváhagytam s ha jóváhagytam, mik voltak azok az indokok, amelyek erre késztettek. Erre a kérdésre röviden tudok válaszolni. (Halijuk ! Halljuk !) Amikor én ilyen, a kommunilások által hozott határozatot jóváhagyok, illetőleg döntök abban a kérdésben, hogy jóváhagyjam-e vagy nem, kénytelen vagyok a szakhatóságok véleményére támaszkodni. Teljes lehetetlenség, hogy ezekkel a szakvéleményekkel és szakmegállapitásokkal szemben politikai berkekből jövő esetleges ellenkező meghatározásokat és megállapításokat vegyek figyelembe. Az a bizonyos adás-vételi szerződés, melyet a székesfőváros az úgynevezett Nádorkert területére vonatkozólag kötött, a legkülönbözőbb szakíórumok kezén ment keresztül. Foglalkozott ezzel elsősorban a kisajátítási bizottság, amely a székesfőváros szakértő kiküldötteiből áll. Ennek a kisajátítási bizottságnak munkáját kritizálták a legélesebben az igen t. képviselő urak és a sajtó is. Én ennek ellenében megállapítottam, hogy a kisajátítási bizottság igenis, a székesfőváros érdekében nagy munkát végzett, a vételárat leszorította 220.000 'koronáról 180.000 koronára, tehát nagy megtakarítást hozott létre a székesfőváros számára. Ez a kisajátítási bizottság a maga tagjaival hetekig dolgozott ezen a kérdésen és számitások, helyszíni szemlék alapján döntött. Különösen vizsgálat tárgyává tettem azt a felmerült vádat, hogy a kisajátítási bizottság" egyik tagja állítólag az egyik eladó ügyvédje is lett volna ebben az ügyben. (Peyer Károly : A lapok írták !) Megállapítottam, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak. A kisajátítási bizottság egyik tagja megelőzőleg egészen más ügyben az eladók egy részének ügyvédje volt, azonban ebbe az ügybe, a Nádorkert eladásának ügyébe az eladók képviseletében egyáltalában nem vett részt. (Nagy Vine« : A kapcsolat nyilvánvaló ! — Peyer Károly : Köszönettel nyugtázom ezt a beismerést l) Méltóztassék egyszer már belátni, hogy elvégre vannak tisztességes emberek a világon, akik, ha megelőzőleg valamely más ügyben voltak is valakivel érintkezésben» de ha közérdekben és közügyben szembekerülnek az illetőkkel, meg tudják tartani objektivitásukat. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János ; Kapott-e províziót és mennyit?) Ez volt az első fórum, amely a kérdéssel foglalkozott. Innen került az ügy az illetékes tanácsi ügyosztályhoz, ahol elvégre mégis szakemberek ülnek, akik évek hosszú sora óta foglalkoznak a székesfőváros telekpolitikájával. Ez a tanácsi ügyosztály is előnyösnek találta a vételt. Innen került, az ügy a tanácsba. A tanács egyhangúlag mellette nyilatkozott. Akkor terjesztették fel hozzám a határozatot jóváhagyás végett. Én épen azért, hogy abszolúte okbjektiv szakvélemény álljon rendelkezésemre, leküldtem az ügyiratokat a közmunkatanácshoz. A közmunkatanács egy több ivre terjedő alapos munkálatban vizsgálta meg az adásvétel minden részletét. Nem akarom itt a nemzetgyűlést hosszasan untatni a közmunkatanács megállapításával és annak indokolásával, azonban a közmunkatanács szakvéleménye szerint a vétel nagyon előnyös, nagyon olcsó, és minthogy a főváros ennek segélyével egy hosszú dunaparti részhez jut, a székesfővárosnak pedig nagyon fontos érdeke, hogy a Dunipart és különösen a téli kikötő melletti part a székesfőváros kezében legyen, a közmunkatanács a legmelegebben pártolja ezt a határozatot és azt a javaslatot teszi, hogy azt hagyjam jóvá. (Zaj balfelől.) A közmunkatanács ezeket a közérdekű telkeket többszörösen magasabbra becsülte meg, mint amennyi összeg mellett az adás-vétel megtörtént. Közbeszólások formájában azt méltóztattak mondani, hogy a telek a füvészkert létesitésének céljaira teljesen alkalmatlan. Valamelyik képviselő ur azt jegyezte meg, hogy majd kákát fognak termelni benne. A közoktatásügyi minister ur, akinek hatáskörébe tartozik a füvészkert kérdése, az egyetem szakértőivel vizsgáltatta meg a telket s az egyetem szakértői azt találták, hogy a telek füvészkert létesitésének céljaira felettébb alkalmas. (Szilágyi Lajos : Miért volt olyan sürgős ? !) Majd erre is rátérek. Akkor, amidőn öt szakhatóság a legmelegebben pártolta ennek az adás-vételnek jóváhagyását, méltóztassék megengedni, mégis csak kötelességem volt a szakvélemények alapján elindulni és nem törődni vele, hogy ennek következtében politikai okokból esetleg támadásoknak leszek kitéve. (Nagy Yinee: Közgyűlés elé kell terjeszteni az ügyet !) Az igen t. képviselő urak azt kérdik, hogy miért volt annyira sürgős ennek a kérdésnek lebonyolítása. Méltóztassék tudomásul venni, hogy az adásvételi szerződés értelmében az eladók csak július 1-éig voltak kötelesek szavukat megtartani és abban az esetben, ha július 1-éig az adás-vétel jóváhagyva nincs, az eladók kötelezettsége megszűnt volna. Most az eladók egyik képviselője határozottan kijelentette, hogy amennyiben ők július 1-én abba a helyzetbe kerülnek, hogy a vételtől elállhatnak, az eladók egy része a vételtől el fog állani. Azért volt sürgős a dolog, mert ha július 1-éig a jóváhagyás meg nem történik, az egész adás-vétel megsemmisült volna. Az igen t. képviselő urak — ugy látszik — a múltban " nem kisérték megfelelő figyelemmel a székesfőváros telekpolitikáját. (Felkiállások a szélsőbaloldalon : Dehogynem !) A székesfőváros ezt a Nádorkertet már 20 esztendeje akarja megvenni. Húsz esztendő alatt egyetlenegyszer sem állott elő az a helyzet, hogy a több tefektulajdonos — mert többen vannak —• ugyanabban az időben lett volna hajlandó az adás-vételbe belemenni. Ha egy ilyen húszesztendős terv végrehajtására végre egyszer alkalom mutatkozik, akkor a székesfőváros tanácsa igen helyesen teszi, ha megragadja ezt az alkalmat és megvalósítja a székesfőváros régi programmját. (Sütő József : Ott van kihasználatlanul a lóversenytér. Tetszett volna ezt kihasználni. — Esztergályos János : Majd a kilakoltatott lakókat oda lehet vinni a Nádorkertbe ! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek !