Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-445

A nemzetgyűlés 445. ülése 1925. így festenek ezek az úgynevezett kedvező ajánlatok, amelyekkel a közvéleményt félre lehet vezetni, de ha valaki az ajánlat egy pontját komo­lyan mérlegeli, meg fogja érteni azt, hogy lehet-e ilyen esetekben tárgyalni, vagy sem. Viszont azonban tiltakozom az ellen a beállí­tás ellen, hogy nem álltunk volna velük szóba, mert igenis, itt van a leirat, melyet az illető céghez intéztünk. Ebben felsoroltuk, hogy miért nem lehet az ajánlatot komolyan venni. A vége igy szól : »Ez oknál fogva, bár közgazdasági helyzetünknek külföldi tőkével való alátámasztása fontos köz­érdek, az ajánlatot előterjesztett alakjában további tárgyalásra alkalmasnak nem tartom.« (Helyeslés a jobboldalon.) Mai napig ujabb ajánlat nem érke­zett, de az ajánlatot visszavonták. (Felkiáltások a jobboldalon : És még ezt pártolják ! — Zaj és ellenmondások balfelöl. — Szilágyi Lajos : Nem pártolja senki ! Ilyent komoly ember nem pár­tolhat !) T. Nemzetgyűlés ! Pár szóval áttérek azokra a felvetett kérdésekre, melyeket az igen t. képviselő urak érintettek. Malasits igen t. képviselőtársam kritika alá vette, hogy a városok mire akarják a kölcsönt fel­használni s még élesebb kritika alá vette Hegymegi­Kiss Pál képviselőtársam a felhasználási módoza­tokat. Erre vonatkozólag csak annyit jelentek ki : mi az indokolásba felvettük a kért egész kölcsön­összeget és hogy világosan lásson mindenki, meg­jelöltük a célokat is, amelyekre a kölcsönt kértük. A magam részéről csak annyit akarok mondani, hogy a mai gazdasági helyzetben semmiféle olyan beruházást, amely akár luxuscélokat szolgál, akár nem közvetlen városi feladatot képez, nem tudnék helyeselni. Ebből a szempontból a legteljesebb revízió alá fogjuk venni a városok programmját az ő érdekükben (Helyeslés balfelöl.) s azt hiszem, akkor járnék el helytelenül, ha nem ezt tenném. De nem tudnék hozzájárulni oly vállalkozá­sokhoz sem, — és ezt nyíltan megmondom, mert én az egész vonalon érvényesíteni akarom ezt az álláspontot — lépésről-lépésre törekszem az álla­mot minden oly vállalkozásból kiszabadítani, amely tisztán a magángazdálkodás körébe tartozik (He­lyeslés a baloldalon.) és ha ez helyes az államra nézve, azt tartom, hogy helyes a városokra nézve is, mert ezek az olcsó ajánlatok rendszerint csak látszólagosak, de a tényleges feltételek sokkal drá­gábbak. (Várnai Dániel : Csak a fedezet más lenne !) Ami a további kérdéseket illeti, elsősorban Hegymegi-Kiss Pál képviselőtársam vetette fel, hogy tényleg megvan-e már a kölcsön. Ez a tör­vényjavaslat felhatalmazást ad a kormánynak a kérdés helyes megoldására. Én minden részletre nézve megállapodtam már a külföldi érdekeltség­gel. Most épen az utolsó pillanatban még egy kér­dés felmerült, amely a városok érdekében tisztá­zásra vár, de minden reményem megvan arra, hogy ez a kérdés a legrövidebb idő alatt kedvező meg­oldást fog nyerni. Épen azért, mert a külföldi tőke nagyon kényes és érzékeny, kérem, hogy mindenki nagyon óvatosan járjon el és a közvéleménybe ne ferdén értelmezve vigyék a dolgokat, mert még az utolsó percben is nagyon könnyű megijeszteni vagy elkedvetleníteni az érdekelteket. ( Ugy van ! a jobboldalon.) Méltóztattak ezután kérdezni, hogy vájjon azok a városok, amelyek nincsenek benn a kölcsön­ben, felvehetnek-e kölcsönt vagy nem. Itt méltóz­tassanak disztingválni. Kölcsönt felvehetnek, de kötvénykibocsátási jog nem illeti őket. Kötvény­kibocsátási jogot azok a városok, amelyek nem vesznek részt ebben a kölcsönben, nem kaphatnak. Ez elvi szempontból sem lehetséges, egyrészt azért, évi július hó 9-én, csütörtökön. 585 mert kifelé is kötelezni kell magunkat, de más­részt nem vagyok hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy minden város kötvénykibocsátási jogot kap­jon. Ez alig megoldható probléma volna a városi életben s kockázatával járna az államhitelérdekek­nek is. Ezt méltóztassanak tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Minden város felvehet kölcsönt külföldön is, csak nem kötvénykibocsá­tás utján. Arra a kérdésre, hogy egyszer s mindenkorra lekötöttük-e magunkat ennek a cégnek, csak az a megjegyzésem, hogy egy évig az amerikai piacon további kölcsön felvételének lehetősége nincs, egy év múlva azonban meg kapjak a városok a szabad­ságukat s csak egyenlő feltételek mellett illeti meg elsőbbség a most kibocsátó céget. Ebből is méltóz­tatnak konstatálni, hogy semmiféle monopólium senki részére biztosítva nincs. Hogy Hódmezővásárhely miért nem szavazta meg a kölcsönt, ez teljesen az illető város belügye. A városoknak kell tudniok, hogy kell-e nekik köl­csön vagy nem. Én csak arra akarok rámutatni, hogy ugyanakkor Hódmezővásárhely bejelentett közel másfélmillió hitelszükségletet. Én nagyon örülök annak, ha egy város a mai helyzetben a maga erejéből tud problémákat, kérdéseket megoldani. Ez mindenesetre kívánatosabb, mert hiszen nem viselik ezeket a nagy terheket. De méltóztassék azt is tudomásul venni, hogy azután a kormány felé jelentkezett az a kívánság, hogy ez a kormány kötelessége stb. A kormány tehetsége e tekintetben eléggé korlátozva van, s ha a kormány ilyen nagy tőkéket meg tud szerezni a városok részére, ezzel körülbelül teljesíti feladatát, de más irányban nem lehet a kormányra támaszkodni. (Ugy van ! a jobboldalon. — Szabó Sándor : A falvak ugy is nagyon el voltak hanyagolva a városokkal szemben!) Szakács Andor igen t. képviselőtársam fel­vetette itt a községek problémáját. A magam részé­ről, természetesen, azon a nézeten vagyok, — és ez mutatja épen a mai idők igazi jellegét, — hogy tulaj donképen még a községek is arra vannak utalva, hogy valahol hosszabb lejáratú kölcsönt szerezzenek. (Ugy van ! a jobboldalon.) A kormány képtelen hitelt nyújtani. A hitelintézetek még soká lesznek abban a helyzetben, hogy ilyen kérdéseket megoldjanak, tehát én is ugy látom, hogy a községi hitel intézményes szervezése terén még tovább is kell mennünk/ Csak azt akarom itt megemlíteni, hogy a kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel is és reméljük, hogyha ez az előttünk fekvő kérdés ked­vezően lesz megoldva, ennek további folytatása az lesz, hogy az egyes községek hiteligényei kielégí­tését is elősegítsük. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszenij eléggé ismertettem már álláspon­tomat. ( Ugy van ! a jobboldalon.) Csak arra a vádra akarok még felelni, hogy tapogatózunk s hogy, tulaj donképen csak foldozunk. T. Nemzetgyűlés, én csak egy kérdést vetek fel azoknak, akik gazda­ságilag komolyan tudnak gondolkozni. Méltóztas­sanak végignézni az egész világon, mi a legnehezebb dolog. A tőkeszerzés. Akkor, amikor a leggazdagabb államok küzdenek evvel a problémával, örüljünk annak, hogy igy tudunk toldozni-foldozni, mert ha igy tudunk toldozni-foldozni, abból nem toldozott­foldozott csizma lesz, hanem abból egy uj országot fogunk teremteni. (Élénk helyeslés és taps a jobb­oldalon.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a városok kölcsöné­ről szóló törvényjavaslatot általánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik a törvényjavas­latot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtör-

Next

/
Thumbnails
Contents