Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-445

578 A nemzetgyűlés 445. ülése 1925 nek mindent a Speyer-bankház utján, vagy pedig a Kereskedelmi Bank közvetítése utján felvenni Erre nézve egészen őszinte, határozott és nyilt választ kérek. (Szilagyi Lajos : Van-e monopólium, vagy nincs?) A szenzáldij a kölcsönnél mindig igen sokba kerül. Nem tudom, hogy a szenzáldijakat ki fizeti. De ha a Kereskedelmi Bank részéről közvetítés történt, ez a 40 millió aranykorona felvétele után fejeződjék be és további tekintetekben itt sem kölcsönszolgálat, sem más ellátás cimén a bankoknak ne jusson semmi. (Helyeslés.) A kölcsön azért vétetik fel, mivel az adós jó, a hitelező pedig megtalálja számítását. Még egy aggályom van a kölcsönre vonatkozóan. Méltóztassék engem arról az első félévi részletről is tájékoztatni, amelyet előre fognak levonásba hozni. Mennyi időre vonatkozik ez az intézkedés, meddig lesz visszatartva ez a levont rész és ezután fizet-e kamatot a pénzt visszafizető bank, mert azt hiszem ez igy jogos és helyes. Sokkal nagyobb kifogásaink vannak azonban a kölcsön felhasználását illetőleg. Méltóztassék az indokolásban előterjesztett tervezetet megnézni. (Bud János pénzügyminister : Ez csak az ő kívánságuk !) Elismerem, hogy ezek a városok kívánságai, de amikor drágán kölcsönt szereznek, akkor csak a legfontosabb szükségletek kiegészitéséről lehet szó. (Helyeslés a jobboldalon.) Kénytelen vagyok ezekre rámutatni B.7.ért, mert ezeket Debrecen is idehozta. Nyomdaüzemről, szeszfőzőről, parképítésekről ilyen drága kölcsön mellett nem gondoskodhatunk, még ingatlanvételekről sem. Ezek csakis rendkívül nyomó szükség esetén léphetnek előtérbe s idevonatkozólag mármost figyelmébe kell ajánlanom a pénzügyminister urnák Debrecen város törvényhatóságának tegnapelőtti közgyűlését, ahol a keresztény ellenzék részéről Dermey Tamás mondott kritikát, melyet mindannyian helyeseltünk s melyben rámutat arra, olvasom, hogy csakis szociális célokra kell a kölcsönt fordítani s ezért nagyon sokat kizárandónak tart abból a programúiból, melyet a városi tanács előterjesztett s amely programmct az indokolásban látok. Nem szabad megtörténnie annak, hogy ezt a kölcsönt szeszüzletek és nyomdavállalatok használják fel. Oly vállalatok és intézmények, amelyek éveken keresztül deficitet mutattak ki, nem kaphatnak szanálásra pénzt. A nyomdafejlesztést, szeszüzletet és többieket egyelőre^ zárjuk ki, a világítás- és vizüzem kivételével. Állapítsuk meg, hogy ezekre a célokra nem adunk pénzt ebből a kölesönből. Sem szociális, sem közérdek nem követeli például azt, hogy a városi nyomdát olyan luxussal tartsák fenn, mint ahogyan fentartják.« Én tehát a kölcsön felhasználását illetőleg aggályoskodom és szeretném a minister ur figyelmébe ajánlani azt, amit már Wekerle Sándor "felvetett pénzüg3"minister és ministerelnök korában s amit már többszörösen sürgettem : tessék a városokat kötelezni arra, hogy beruházási programmjukat idejében terjesszék be, mutassák be a kormánynak és tervszerüleg járjanak el. (Helyeslés a jobboldalon.) A debreceni kölcsönnél is épen a pénzügyminister ur volt az, aki ennek az állás. pontnak igazat adott. Tessék ezt mereven és a legszigorúbban keresztülvinni és tessék a belügyminister urnák a magyar városok háztartását, különösen az üzemeik kezelését megvizsgáltatni. Erre az 1917 : LVIII. te. jogot ad a rendezett tanácsú városokat illetőleg is. Van elég sok menekült tisztviselőnk, polgármesterünk, alispánunk, akik ezeket a vizsgálatokat elvégezhetik. Tessék ott rendet teremteni. Nem lehetséges ma, hogy egy közüzemnél magas tantiémeket és dijakat élvezzenek egyes egyének, amelyek a mai nyomoruévi július hó 9-én, csütörtökön. ságos időkben teljesen idokolatlanok. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Tessék azután a pénzügyminister urnák és a belügyminister urnák, ugy, amint már régen kívántuk, a községek és városok háztartásáról szóló korszerű törvényjavaslatot ide benyújtani. (Szilágyi Lajos : Nyomtatásban láttam már évekkel ezelőtt !) Ennek semmiféle politikai akadálya nincs, régen kellett volna már benyújtani, ma azonban már enélkül a városok, községek fejlesztését nem lehet biztositani. Végül lezárom azzal, ami az autonómiára vonatkozik, tessék a szükségrendeleti jogon alapuló törvényhatóságokat megszüntetni (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és tessék a törvényhatósági választásokat elrendelni, mert egypár úriember évtizedekkel ezelőtt nyert mandátum jogán nem dirigálhat a lakosság érdekei felett. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Meskó Zoltán Î Meskó Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Csak egykét kérdésre szoritkozom, amelyeket az igen t. pénzügyminister úrhoz óhajtok intézni. Tudomásom szerint a magyar városok kongresszusa évekkel ezelőtt egy gazdasági szervet létesített, a »Magyar Városok Gazdasági Központja Budapesten« címen, amely részvénytársaság alaptőkéjének 70%-át maguk a városok adták és vezetőségében, tudomásom szerint, a polgármesterek foglalnak helyet. E részvénytársaság alap szabályszerű működéséhez tartozik a városok kölcsöneinek előmozdítása is és e hivatásának megfelelően ez a részvénytársaság meg is tette a megfelelő lépéseket. Például egyik megbizottját kiküldte tárgyalni Londonba. Ugy hallottam, nem állitom, azért teszem fel a kérdést a pénzügyminister urnák, hogy megkapjam erre a választ. Ez a megbízott tárgyalt is ott a Gordon Lyss bankcéggel, amely azt a választ adta ennek a kiküldöttnek, hogy a városok kölcsönének kérdése inkább az amerikai bankházakat érdekli és meg is nevezett valakit, akivel a tárgyalást folytatták. E tárgyalás alapján állítólag — a lapok is szellőztették ezt a kérdést — a városok a mostaninál sokkal kedvezőbb kölcsönt kaphattak volna, mégpedig megkaphatták volna a kölcsönt ugy, hogy a Magyar Városok Gazdasági Központja részvénytársaságnak sikerült volna két jobb ajánlat között választani. Először egy 20 millió dolláros kölcsönről lett volna szó beruházásokra, amellyel összefüggésben a mezőgazdasági célokra egy ujabb 20 millió dolláros kölcsön lett volna kapható ; azután egy 25 millió dolláros kölcsönről, amely az összes városok valamennyi beruházási igényét kielégítette volna, mégpedig 7%-os kamat és 88—90%-os átvételi árfolyam mellett. Ezekért az adatokért nem felelek. Ezekről pénzügyi körökben beszélnek és a lapok is foglalkoznak velük. Mindenesetre kiváncsi az ország közvéleménye, hogy ezek mennyiben felelnek meg a valóságnak. Arról van szó ugyanis, hogy amikor a főváros kiküldöttje megjelent ennél a Gordon Lyss bankcégnél, akkor ez a cég, természetesen, információkat szerzett be és budapesti informátora egy budapesti nagy bank vezetője lett volna. A magyar kormány pedig, amikor a tárgyalások már ebben a stádiumban voltak és amikor a városok^ állítólag, a kölcsönt már megszerezték volna, leintette további tárgyalásukat és azt a bankigazgatót, aki a Gordon Lyss cég informátora volt, megbízta, hogy együttesen az összes városok részére szerezze meg a kölcsönt. Az a kérdés, hogy megfelel-e ez a valóságnak, lehetett volna-e olcsóbban, kedvezőbb feltételek mellett a városok részére kölcsönt szerezni, igen vagy nem. Erre kérem az igen t. pénzügyminister ur válaszát. A másik kérdés az, mi történik akkor, ha például a rendezett tanácsú városok egyike kedve-