Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-432

50 A nemzetgyűlés 432. ülése 1925. évi június hó 23-án, kedden. hatósági, joggal felruházott városban, valamint a borsodvármegyei ózdi választókerületben, a Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyei dorogi és tatabányai választókerületekben, továbbá Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék Salgótarján választókerületében, végül a Pest-PilisSolt-Kiskun vármegyei pilisvörösvári választókerületben az általános többségi rendszer szerint nyilvánosan történik«. (Barthos Andor : Nem fogadjuk el !) Van szerencsém beterjeszteni határozati javaslatomat s kérem annak elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző' : Malasits Géza ! Malasits Géza : Tisztelettel kérem az elnök urat, szíveskedjék a tanácskozásképességet megállapítani. Elnök : Kérem a jegyző urat, hogy a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni szíveskedjék. Láng János jegyző (megszámlálja a képviselőket). Elnök : A Ház nem lévén tanácskozásképes, az ülést egy negyed órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki székel Zsittvay Tibor foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó Malasits képviselő urat illeti ! Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Figyelmesen hallgattam végig a belügyiminister ur beszédét, amelyben a nyilt szavazás védelmére azt hozta fel, hogy a nyilt szavazás azért szükséges és azért indokolt, mert szükséges az, hogy különösen a vidéki falusi kerületekben a választókat a közvélemény ellenőrzése alá helyezzék és a közvéleménynek ezt az ellenőrzését a választásnál nem lehet nélkülözni. A minister ur — hogy igy fejezzem ki magam — nagyon diplomatikusan irta körül azt, hogy mi a közvélemény. Szerintünk az a közvélemény, amely a nyilt szavazásnál a választókat ellenőrizni fogja, állani fog a közigazgatási tisztviselőkből, a munkaadókból, a kapitalistákból, a nagybirtokosokból, azok kasznárjaiból és tiszttartóiból, ezek közvéleményének ellenőrzése alá fogják helyezni a nyilt szavazásnál a választókat. Egyébként, ha a nyilt szavazás, ahogy azt a nyilt szavazás védelmezői mondják, a jellemet fejleszti, akkor is azt kell mondanom, hogy ez a jellem korántsem magyar jellem, mert a nyilt szavazásnál határozottan csak a korrupció fog megerősödni, a nyilt szavazás az emberekből a legrosszabb indulatokat fogja kiváltani és azok a bicskázások, verekedések és gyújtogatások, amelyek a múltban a választásoknál megvoltak, és amelyek oly szomorú árnyat vetettek a magyar közéletre, ismét fel fognak támadni, valamint fel fognak támadni azok az erős korteskedések is, amelyek a múltban, különösen az öreg Tisza és Bánffy uralma alatt megvoltak. Egyébként ugy látom, hogy mi itt teljesen céltalanul és hiába érvelünk a t. túloldallal a nyilt szavazást illetőleg, mert a t. túloldal ebben a tekintetben hasonlatos a szinvakhoz. A szinvaknak hiába beszélünk arról, hogy milyen szépek az ultraviolett sugarak, hiába beszélünk arról, hogy milyen különbség van a zöld és kék szinek között, a szinvak nem fogja látni, vagy az ő szemének prizmái teljesen ferdén fogják azokat visszatükröztetni. A t. túloldal is abba a szinvakságba esik, hogy Magyarországon a nyilt szavazás szükséges, hogy csak a nyilt szavazással lehet a magyar közéletet rendben tartani, csak a nyilt szavazással lehet a magyar közélet mai állapotát fentartani. Az események fogják majd a t. túloldalt meggyőzni arról, hogy mennyire káros* és veszedelmes a nyilt szavazás behozatala. At. túloldal majd a saját bőrén fogja tapasztalni, hogy milyen veszedelmes és káros Magyarországon érvelni és harcolni a nyilt szavazásért. És mint sok mindenben, itt is áll az a szabály, hogy az embereket nem lehet szavakkal meggyőzni, az embereket csak a tények és az események fogják meggyőzni. A t. túloldalt is a bekövetkezendő események fogják meggyőzni arról, hogy Magyarországot nem lehet Európából még jobban keletre eltolni és nem lehet Magyarországból fiók-Balkánt csinálni. Az események fogják az urakat meggyőzni arról, hogy mennyire helytelen utakon járnak akkor amikor a nyilt szavazás mellett foglalnak állást. A ma délelőtt folyamán emlités tétetett itt a Házban gróf Tisza Istvánról. Én nem szeretek halottakat idézni, nem szeretek halott államférfiakról beszélni még akkor sem, ha az a mi ellenfelünk volt, de meg kell mondanom, hogy Tisza István sem volt mindig annyira ellensége a titkos szavazásnak, mint amennyire azt itt a t. túloldalon ülő képviselő urak elmondják. Már az általános vitánál bátorkodtam elmondani egy jelenetet, amelyet itt ismételni vagyok kénytelen annak bizonyítására, hogy bizony Tisza sem volt mindig konzekvens ellensége a titkos szavazásnak, hanem amikor a viszonyok kényszerítő hatása alatt ugy látta, hogy a titkos szavazással meg kell barátkoznia, akkor hajlandó lett volna vele megbarátkozni. 1917-ben, közvetlenül a gyöngyösi tűzvész előtt, már a bécsi hadigazdasági bizottságban nyiltan beszélték, hogy Tisza István megbukott, amikor még erről itt Magyarországon senki sem tudott. A hadigazdasági bizottságban a hadügy minister ezt tréfásan be is jelentette azzal, hogy : »Tudják-e, hogy Tisza megbukott ?« Általános elképedés következett, senkisem mert erre gondolni s a hadügyminister igy folytatta : »Igen, megbukott Tisza, csak Őfelsége nem meri neki mondani«. A tűzvész alkalmával azután Károly király megmondotta Tiszának, hogy további szolgálataira nem reflektál. Ezt megelőzőleg azonban Tisza már Teleszky, akkori pénzügyminister segítségével és az ő közvetitésével tárgyalásokat akart indítani a szocialista párttal. Magához hivatta G arámit és én lettem volna a közvetitő, aki Teleszky felszólitáásra Garamit Tiszához vittem volna. Akkor én Teleszkynek világosan megmondottam, hogy a tárgyalásoknak csak akkor van'céljuk, ha ez a titkosságra megy. Ha a titkosságról lesz szó, akkor hajlandók vagyunk a további tárgyalásokra, ha azonban nem lesz a választás titkos, akkor kárba veszett minden fáradság és minden tárgyalás. Teleszky akkor kijelentette, hogy Tisza már nem irtózik annyira a titkos választástól, mert látja az európai eseményeket és elhihetjük, hogy Tisza van olyan nagy államférfiú, hogy belátja, ha az idők változásával neki engedményeket kell tennie. Azt merem mondani ebből a tárgyalásból következtetve, hogyha Tiszát a viszonyok kényszerítő hatása alatt akkor a király le néni mondatja, ugy szilárd meggyőződésem, hogy Tiszát meg lehetett volna győzni a választás titkosságának helyességéről és akkor talán Tisza megcsinálta volna a választás titkosságát és igy az események nem jutottak volna odáig, ahol ma vannak. Határozottan nem lehet azt állítani, hogy az emberek konzekvensek és Tisza sem lett volna mindig konzekvens, de most az inkonzekvenciának egy másik klasszikus példáját látjuk itt a nemzetgyűlésben. Az egyik t. képviselőtársam feláll és beszél a titkos szavazás mellett, ennek a dolognak olyan színezetet ad, mintha az egész világ azon fordulna meg, hogy a t. képviselőtársam a titkosság vagy a nyilt választás tekintetében milyen álláspontot foglal el. Ő a nyilt választás mellett harcolt, érvelt, e mellett kötötte le magát. Amikor