Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

A nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdán. 537 tisztában kellene lenniök azzal, hogy mit akarnak. A vadászati szezon megkezdése előtt egy hónappal — most már ennyi idő sincs — nem tudják, mit akarnak, csak felhatalmazást kér a földmivelésügyi minister ur, hogy ezt majd rendeletileg szabályozza, de, hogy mikor és hogyan, arról nem szól. Ezt nem tartom célszerű dolognak. Nem tartom általában célszerű dolognak azt sem, hogy a régi szabályzattól eltekintve, a vadászati jegyeken ma már a szabályok kitüntetve nincsenek. Vadászattal foglalkoznak egyszerű emberek is, bár nagyon soknak nem tetszik, hogy a kisgazdák vagy szerényebb viszonyok között élő emberek vadászattal foglalkoznak, én azonban ezt a nézetet osztani nem tudom. Épen ezekre való tekintettel kívánatosnak tartom, hogy a szabályozás világos, tiszta, preciz és könnyen hozzáférhető legyen. Márpedig azt, hogy majd rendelettel, esetleg különböző rendeletekkel, különböző tilalmi idők állapíttassanak meg, amelyeken azután eligazodni senkisem tud, nem tartom közérdekű dolognak. Közérdekű az lett volna, hogyha változtatásra van szükség, jöjjön a földmivelésügyi minister, mondja meg, mit akar, ezt nyiltan, világosan vegye be a törvényjavaslatba s azzal épugy öt perc alatt végezhettünk volna, mint esetleg ezzel. De azt, hogy mi honoráljuk a földmivelésügyi ministernek azt az álláspontját, hogy ma még nem tudja megmondani mit akar, csak valamit akar szabályozni, nagyon helytelen eljárásnak tartom. (Zaj.) Elnök : Szólásra következik ? Héjjj Imre jegyző : F. Szabó Géza ! F. Szabó Géza : T. Nemzetgyűlés ! Ezt a felhatalmazást természetszerűleg azon az alapon, hogy a régi vadászati törvénynek a vadászati tilalomról szóló szakasz a hiányos és a mostani gazdasági viszonyoknak nem felel meg, a vadállomány megóvása céljából feltétlenül megszavazom és megadandónak véleményezem. Méltóztassanak megengedni, hogy épen a vadállomány megóvása szempontjából még egy lépéssel tovább is menjek, annak előrebocsátásával, hogy az 1883. évi XX. tcikk általános revíziója előbb-utóbb szükségessé válik. Az idézett törvény azt mondja ki, hogy a községi vadászati jog legalább hatévi tartamra bérbeadandó. Én tisztán a vadállomány megóvása szempontjából az árverési feltételekbe legalább 10 évet szeretnék felvétetni. Tisztelettel felhívom a földmivelésügyi minister ur figyelmét arra, hogy a tilalmi rendelkezések mellett még arra is szükség volna, hogy a községi vadászati jog bérlői bizonyos vadvédelmi és vadtenyésztési intézkedések megtételére is köteleztessenek. Ennek pedig nincs más módja, minthogy már az árverési feltételekbe felvétessenek ilyen intézkedések, épen azért, mert egy hatóságilag már jóváhagyott bérleti szerződést magánúton már nem. lehet inegsemmisiteni, hanem csak birói utón. Már pedig az a bérlő időközben 6 vagy 12 éven belül olyan hibákat követhet el, amelyek jogszerűen maguk után vonnák a község érdekében a bérleti szerződés megsemmisítését. Ezért szükségesnek tartom, hogy az árverési feltételekbe mindenkor felvétessenek olyan pontok, amelyek a vadállomány megóvását, tehát ennek a községi vagyonnak a megóvását is célozzák. (Helyeslés jobb felöl.) Ennek hozzáadásával a javaslatot általánosságban elfogadom. Elnök : Szólásra következik? Réjj Imre jegyző : Reisinger Ferenc ! (Mozgás a jobboldalon. — Szabó Imre : Ha onnan szabad, innen is szabad !) Reisinger Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Megértem, hogy amikor ehhez a törvényjavaslathoz innen, ezekből a padsorokból áll fel valaki beszélni, a túloldalon akkor morajlás fut végig, mert hiszen a régi jó időkben, a jó öreg táblabírák korában el sem tudták képzelni azt, hogy munkásember is foglalkozhassék ezzel a kérdéssel. A földmivelésügyi minister ur indokolásában benne van az a kifejezés, hogy a vadászat fontos közgazdasági kérdés. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy Magyarországra vonatkozólag ezt a kifejezést, ezt a kitételt elfogadjam, mert az én tapasztalatom szerint Magyarországon a vadászat kifejezetten luxus és uri sport. (Dénes István : Volt !) Úri sport manapság is, nemcsak volt. (Ivády Béla előadó : Magából a vadkivitelből 35 milliárd jövedelme vált az államnak !) Nem vonom kétségbe az előadó urnák ezt az állítását, a gyakorlatban azonban azt tapasztalom, hogy amikor faluhelyen kisgazdák, munkásemberek vadásztársaságokba akartak tömörülni, hogy azután ezt a közgazdasági kérdést előmozdítsák, akkor az ilyen rétegeknek vadászati társulattá tömörülését megakadályozzák. Ezenkivül súlyos politikai szempontokat is belevisznek ebbe a kérdésbe, mert fegyvertartási engedélyt és igy vadászati engedélyt nem nyerhet az a kisgazda, az a munkásember, aki vidéken nem volt hajlandó a kormány szekerét tolni a választások ideje alatt (Peyer Károly : Aki az ellenzékre szavazott, nem kap fegyvertartási engedélyt !), sőt a meglévő fegyvertartási engedélyt is elkobozzák. Súlyos kifogásom van az ellen is, hogy politizálás történik ezen a téren a vidéken is. Azokat az embereket, akik nem voltak hajlandók a kormánypárt szekerét tolni a választások ideje alatt, megfosztották fegyverviselési engedélyüktől, és minthogy nincs fegyverviselési engedélyük, vadászati engedélyt sem nyerhetnek. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) •) A magam részéről tehát, amikor a különböző engedélyek megvonásával oda szorítják magát a vadászatot, hogy az Magyarországon ne legyen egyéb, mint uri sport, akkor nem fogadhatom el a földmivelésügyi minister urnák azt az indokolását, hogy ez Magyarországon ma súlyos közgazdasági kérdés. Koncedálom a földmivelésügyi minister urnák azt az akarását, hogy a vadászati tilalmat a vad fentartása szempontjából szabályozni kell. Ez szabályozásra szorul, mert a mai rendszer e téren is, mint sok más téren Magyarországon, ósdi és elavult és a vadállomány kipusztulásához vezet. Amellett azonban az is igaz, hogy a vadászatot a a kor igényeinek megfelelően kell lehetővé tenni, azt az uri sport eddigi luxuskereteiből ki kell fejleszteni, hogy a nép is résztvehessen benne, ha ezt a sportot űzni akarja, mert mindenesetre sokkal praktikusabb ugy közgazdasági szempontból, mint a közerkölcsök szempontjából, ha a nép fiai a szabadban vadászattal töltik el vasárnapjukat, mintha korcsmába mennek és ott pálinkát fogyasztanak. (Zaj a jobb- és baloldalon.) Az én felfogásom szerint ebbe a törvényjavaslatba egész csomó szociális kérdést lehet eltemetni, vagy lehet belőle kihozni. Minthogy pedig az eddigi gyakorlat alapján nem látjuk azt, hogy a földmivelésügyi kormányzat oda tudna hatni, hogy a vadászatot mint uri sportot megszüntesse és tényleg fontos közgazdasági kérdéssé változtassa, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik : Héjj Imre jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés I (Nagy zaj a jobboldalon.) Csak pár percre veszem igénybe a nemzetgyűlés szives türelmét. Itt olyan kérdésről van szó, amelyet pártszempontból tényleg nem lehet kezelni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Végre is miről van szó ? A természet maga nyújtja