Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-444

A nemzetgyűlés 444. ülése 1925. évi július hó 8-án, szerdán. 525 minister urat végre arra fogja birni . . . (Esztergályos János : Hogy lemond ! — Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek ! Fábián Béla : Én sokkal kevesebbet kérek a pénzügyminister úrtól, csak azt kérem, legyen szives a saját pártjabeli képviselőknek nyilvánosan el nem mondott, de titokban nekünk is elsirt panaszait végre meghallgatni ; legyen ur a saját pénz ügyministeriumában. Nem tudom, hogy oly nagy önmegtagadás-e egy ministertől azt kérni, hogy ő legyen az ur, és ne az alantasai. De én csak annyit kérek tőle, hogy törje le azokat, akik a ministeriális intézkedésekkel szemben más intézkedéseket mernek foganatosítani és csináljon végre rendet a vidéken is, a vidéki pénzügyigazgatói dzsungelben, ahol az emberek a pénzügyigazgatók közegeinek, a forgalmi adóellenőröknek sáskahada alatt görnyednek. Ebben a reményben fejezem be beszédemet és mondom azt, hogy abban az esetben pedig, ha a nyár folyamán, a nemzetgyűlés szünete alatt, ami alatt tehát a pénzügyminister urnák van ideje rendet csinálni, nem fog rendet csinálni, akkor az ősszel ide fogjuk ezt a kérdést hozni állandóan, még pedig nemcsak mi, hanem meg vagyok győződve róla, hogy immár a túlsó oldalon ülő képviselőtársaim is, akik nem fogják tűrni, (Meskó Zoltán : Ne csak integessenek ; mondják is, hogy igen ! — Felkiáltások a jobboldalon : Mondjuk is !) hogy míg a fővárosban csinálnak egy rendszert, amely már más, mint a hidakon túl, azért, mert itt a pénzügyi közegek működése az emberek szeme előtt van, addig a vidékre ráeresztenek egy sáskahadat, amely lelegeli nemcsak a megennivalót, de az emberek idegeit is. A másik kérdés, amelyet csak néhány szóval érintek, a nyugdíjasok kérdése. Csak ez az egy megjegyzésem van : az állam elfogadta aranykoronában a nyugdijasok befizetett nyugdíjjárulékait. Nem méltányos dolog tehát, kegyetlenség ezeket az embereket százezer koronás nyugdíjak mellett éheztetni. Van rá módja az országnak, hogy ezeknek az embereknek helyzetén is segítsen. Tessék a forgalmi adó-főellenőröknek a ministernél kisebb fizetést adni s a forgalmi adó-íőellenőrök jutalékrendszerét megszüntetni. Tessék a forgalmi adó-főellenőröket elküldeni ; nincs rájuk semmi szükség. Tessék az átalányrendszert bevezetni, hogy ne legyen szükség egy 8000 főből álló sáskahadra azt a pénzt, amelyet ezeknek adnak, adják oda a nyugdíjasoknak. Tisztelettel kérem határozati javaslataim elfogadását ; a javaslatot különben nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. —• Zaj a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Csik József Jegyző : Dénes István ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről nem járulhatok hozzá sem Sándor Pál, sem Fábián Béla képviselőtársaim indítványaihoz, mégpedig azon oknál fogva, mert én nem a forgalmi adó beszedési rendszerének megváltoztatását kívánom, hanem pártom nevében kivánom és követelem a forgalmi adó eltörlését. Követelem pedig épen azért, mert az igen t. pénzügyminister ur, amidőn még a Közgazdasági Szemle szerkesztője volt, az ő szerkesztésében megjelent szemlében a következőképen jellemezte a forgalmi adót : »Durvább, kegyetlenebb, igazságtalanabb, abszurdabb adó, mint az általános forgalmi adó, egyáltalán nincs«. Ha ez igaz volt 1920-ban, annál igazabb ma. Én tehát ennek vagyok a hive. Az igen t. pénzügyminister ur, amint már mondtam, a kormányzat fölött a legsúlyosabb kritikát mondotta. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy a mai lapokban megjelent az a hir, hogy az állása megingott. (Ellenmondások a jobboldalon.) Meg is kellett, hogy inogjon. Bud János pénzügyminister ur kénytelen volt beismerni, hogy az államháztartás egyensúlyát ugyan sikerült helyreállítania, de fájdalom, a magángazdaságok tönkrementek. Most azzal áll elő, hogy a magángazdaságokat is talpraállitja. Felmerül az a kérdés, kiknek magángazdaságát akarja a pénzügyminister ur helyreállítani ? Vájjon azoknak magángazdaságát-e az állampénzéből, akik arra leginkább reászorulnak : a magyar földmunkástömegekét, a tisztviselő-osztályét, a munkanélküli ipari munkásságét, vagy pedig a tönk szélére került kiskereskedő, kisiparos, vagy kisbirtokos-osztályét? Távolról sem. Amint az igen t. pénzügyminister ur beszédében hangoztatta, ő a hatalmas és magas tarifákkal dolgozó államvasutak és posta magángazdaságát akarja szanálni. A magyar kormány a nemzet pénzéből szanálni akarja a vitézi széknek és az uradalmaknak magángazdaságát, mert ime, 30 milliárd karonát ad nekik arra a célra, hogy az uradalmak részére tenyészállatokat hozzanak be Svájcból. (Perlaki György : Nem az uradalmak részére !) T. képviselőtársam, az Omge. maga mondja azt, hogy az uradalmak részére, én csak ezt idézem, egyebet nem mondok. Továbbá szanálni akarja a t. pénzügyminister ur a nagybirtokos-osztály nagybirtokait olcsó jelzáloghitelekkel. (Erdélyi Aladár : Hol vannak ? Én is oda fogok menni, mondja meg a címet ! — B. Podmaniezky Endre : Keressük fel !) Ugy látszik, hogy a t. pénzügyminister ur a szegény 10.000 és 100.000 holdasok sirámait meghallja, látja, hogy azok nem tudnak megélni 10.000 és 100.000 hold földjükből a kormány szive meglágyul a nagybirtokosokkal szemben és jelzáloghitelek, valamint tenyészállatok behozatala formájában siet a szegény nagybirtokosok támogatására. (B. Podmaniczky Endre : Demagógia !) Rögtön válaszolok t. képviselőtársamnak. Kik kaptak az elmúlt évben állami támogatást ? (Halljuk ! Halljuk !) Követelem és kivánom, hogy a pénzügyminister ur hivatalos statisztikát tegyen le ide, hogy a nemzet adófilléreiből s azokból a külföldi kölcsönökből, amelyeknek kamatait ez a szerencsétlen dolgozó magyar nép kell, hogy megfizesse, kik kaptak állami támogatást ? (Erdélyi Aladár : Helyes, de akkor majd bocsánatot kér ! — B. Podmaniezky Endre : Ez csak tévedés lehet !) A magyar kormány az igen t. pénzügyminister ur beszéde és igazolása szerint nem kevesebb, mint 235 milliárd koronát adott mezőgazdasági rövid lejáratú hitel címén. Én kivánom és követelem pártom nevében azt, hogy a t. pénzügyminister ur tegyen le a Ház asztalára kimutatást arról, hogy kik kaptak ebből a kölcsönből. (Helyeslés.) 22 millió aranykoronát adott a t. pénzügyminister ur hossza lejáratú kölcsön címén a nagybirtokos-osztálynak. Ide a névsorral, kiknek adott a nemzet pénzéből? At. pénzügyminister ur 250—300 milliárdot adott az iparnak. Tudom, hogy nagyrészben a gyáripart támogatta belőle és nem a kisipart. Követeljük és kívánjuk, hog7v

T tegj^en le a Ház asztalára kimutatást arról, hogy kik azok a gyáriparosok, akiket támogat a t. kormány? 200 milliárdot adott a gazdag háztulajdonosoknak tatarozás címén. Kivánom, hogy terjesszen elő kimutatást arról, hogy kiknek adott tatarozás címén akkor, amidőn a tisztviselőosztály fizetésének és nyugdíjának 50%-át elveszi a magyar kormány, amidőn a munkanélküliek és a B-listások tömegei tengődnek, amidőn a földmunkásokról leszakad évek óta a ruha és cipő. Ilyen körülmények között, hogy merészel a magyar kormány tenyészállatok beszerzésére hiteleket adni? (Zaj.) Nem a háztulajdonosok házait kell tatarozni, hanem a magyar állampolgárok életét, egészségét és testét kell tatarozni elsősorban. (Erdélyi Aladár : S ha összedől a ház és agyonNAPLÖ. XXXIV. :s