Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-443

A nëWteelgyiilés 443. ülése 1925. évi jtdius hó 7-én, kedden. 495 több ízben tett kijelentésével sem. (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A pénzügyminister ur például ismételten kijelentette, hogy a visszamenőleges adóztatást be fogja szüntetni. (Fábián Béla : Czer­mann urnák más a véleménye !) Az adózó alanyok­nak pedig épen az az állandó sérelme, hogy ma állapítanak meg pótátalányokat a múlt évre vissza­menőleg ; az uj átaiányoKat ugy állapítják meg­hogy tekintetbe veszik a múlt évi átalányt és annak kétszeresét, sőt háromszorosát állapítják meg a folyó évre. Konkrét eseteket tudok erre felhozni : például sátoraljaújhelyi ügyvédeknél, — holott köztudomású, hogy ma az ügyvédi foglalkozás sem olyan jövedelmező, mint a múltban volt (Rupert Rezső : Ezt Urbanics meghallhatná !). —- A kérdőív ugyanis direkt egy pontot tartalmaz, amelyben az eljáró közeg nyilatkozni tartozik a tekintetben, hogy a visszamenő adóztatás szüksége fenforog-e, miért és milyen mértékben ? Van azután ennek a kérdőivnek még egy másik igen sérelmes paragrafusa is (Rupert Rezső : Ki fundálja ezt ki ? — Fábián Béla : Czermann ur !), amely érdeklődik a kisiparos, kiskereskedő háztar­tási havi kiadásai iránt és ezt veszi a forgalmi adó alapjául. A kisexisztenciák állandó sérelme épen az, hogy az átalányokat mindig aszerint, annak figye­lembevételével vetik ki, hogy az illetőnek hány gyermeke van, mekkora a családja, (Ugy van ! a bal­és a szélsőbaloldalon.) mert a kivető közeg abból indul ki, hogy mennél több embernek kénytelen kenyeret adni, annál nagyobb forgalmat kell elérnie, hogy családját fentarthassa. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Hallatlan !) Ez azt jelenti, hogy a gyermekeket adóztatjuk meg . (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — Eőri­Szabo Dezső : Nemzetellenes intézkedés !) Nagyon kérem a t. pénzügyminister urat, méltóztassék figyelembevenni, hogy a kisvárosokban a legtöbb kisiparos nem kizárólag az ipara után él, hanem csak néhány hónapig, a téli hónapokban van mun­kával ellátva, míg nyáron többnyire elmegy arató­részes munkásnak. Ha most például nyolc gyermeke van egy ilyen iparosnak és ezért a havi megélhetése legalább 6—8 millióba kerül, mert különben éhen kellene halniok, helyes dolog-e, hogy a háztartás havi kiadás és az üzemi kiadás összege alapján konstruálják meg az illető iparos által elért forga­lom nagyságát és visszamenőleg ezen az alapon vetik ki az adót. (Ugy van! a bal- és a szélsőbalol­dalon.) Azt hiszem, hogy mindezeket a kérdéseket és sérelmeket igen egyszerűen lehetne rendezni és orvosolni olyképen, hogyha a pénzügyigazgató­ságoknak módot nyújtanánk arra, hogy az átalány­összegek megállapításánál a helyi érdekeltségeket is hallgassák meg, ugy,famint az más adókivetések­nél is megtörténik. (Kun Béia : Meghallgatják, de nem sokat adnak rá !) Ha ezt a pénzügyministerium elrendeli, akkor ez az intézkedés kétségtelenül be fog válni. Mindenütt vannak ugyanis ipartestüle­tek, kereskedelmi egyesülések, kereskedelmi és iparkamarák, amely érdekképviseletek a legjobban tudják erről vagy arról az emberről, hogy mekkora a forgalma, mekkora a jövedelme. Ezen az alapon tehát, azt hiszem, hogy mindezeket a sérelmeket és igazságtalanságokat elintézni lehet és kell, mert hangoztatni bátorkodom, hogy sehol sem hallot­tam azt, hogy valaki az adózás mérve ellen emelt volna kifogást, (Sándor Pál : Csak a vexációk ellen !) sőt, amidőn a pénzügyminister ur kilátásba helyezte a forgalmiadó-kulcsnak 3%-ról 2%-ra való leszál­lítását, igen sok kereskedő és iparos mondta nekem: »Kérem, mi szívesen fizetjük a 3%-ot is, csak legyen meg az a megnyugvásunk, hogy a jövőben nem fognak minket igazságtalanul zaklatni«. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel kapcsolatosan pár szóval még egy másik pénzügyministeri rendeletről is meg kell emlékez­nem. (Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a kereseti adóra vonatkozó 44.300. számú rendelet, amelynek igen érdekes uj rendelkezései vannak. így pl. ennek a rendeletnek 10. §-a egy telje­sen uj dolgot statuál. Kimondja azt, hogy (olvassa) : »A forgalmi adó összegének megállapítása is szük­séges, amely felhasználható a kereseti adó fizeté­sénél». Ez ellentétben áll a forgalmiadó-törvény­nyel, ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) amely viszont kimondta, hogy a forgalomról szerzett adatok adó­kivetési célokra fel nem használhatók. (Sándor Pál : Mi az ! Törvénytelenség ma semmi ! Szokás nálunk !) Bátor vagyok tehát ezt a tényt a t. pénzügyminis­ter ur szives figyelmébe ajánlani. Ugyanennek a rendeletnek a 11. §-a, — amely, el kell ismernem, szociális szempontból kétségtelenül igen figye­lemreméltó haladást jelent, amennyiben megálla­pítja, hogy a segéd nélkül dolgozó kisiparosok, akiknek iparukon kívül nincsen egyéb jövedelmi forrásuk, a jövedelmi adó alól mentesitendők, — viszont azonban normalizálja az iparosokat, ameny­nyiben a pénzügyigazgatóságoknak utasítást ad arra vonatkozólag, hogy a segéd nélkül dolgozó kis­iparosoknál a legkisebb adóalapot 4—800 arany­koronáig, az egy segéddel dolgozó iparosoknál 850—1000 aranykoronáig, minden további segéd után további 2—400 aranykoronáig kell megálla­pítani, — három tanulót egy segédnek kell számí­tani stb. — ezen az alapon kell a kereseti adót meg­állapítani. A kivetés technikájára vonatkozólag kétség­telenül teljesedett az óhaj, hogy az érdekeltségeket is be kell vonni a kivetésbe, amennyiben az érde­keltségek meghallgatása után lesznek most már az egyes iparosok és kereskedők osztályozva, még pedig két irányban, ugy, hogy az egyes szakmákon belül lesznek osztályozva a leggyengébb keresetű iparosok és a nagyobb jövedelemmel, keresettel biró iparosok, azonkívül a különböző szakmák is a segédek és tanoncok száma szerint lesznek osztá­lyozva. Ennek a rendszernek azonban egy igen nagy hátránya van, amely az igazságtalanságoknak egész sorozatára fog vezetni, azért, mert ez a rend­szer nem veszi figyelembe egyrészt azt, hogy az egyes iparágak szerint a foglalkoztatott segéd vagy tanonc egészen más jövedelmi forrást jelenthet az iparosra nézve az egyik iparágnál, mint a másik iparágnál. A rendelet szerint ugyanis teljesen mindegy, hogy a segéd a cipésznél, kovácsnál, épületbádogosnál, ácsnál vagy szabónál dolgozik-e ; holott köztudomású, hogy pl. mig a cipésznél és a szabónál a segéd, vagy a tanonc kereső alkalmazott, addig a kovácsnak, az épületbádogosnak vagy az ácsnak a tanulót azért kell alkalmaznia, mert anélkül nem tud dolgozni, ott a tanuló és ő maga, tehát két ember szükséges ahhoz, hogy a létmini­mumot megkereshessék maguk számára. A pénz­ügyigazgatóságok részére tehát, nézetem szerint, egy pótrendeletet kellene kiadni, amelyben máskép norm alizált atn ánakaz egyes iparágak, mert amig egy cipésznél egy tanonc igen jövedelmező mellék­munkás lehet, addig a kovácsnál csak tartja a ló lábát, hogy a patkót ráverjék, tehát tényleg nem keres semmit. (Felkiáltások a középen : A kocsis tartja !) Hát, fujtat ! A normalizálásnak másik hibája az, hogy nem tesz különbséget abban, vájjon az az iparos Sátor­aljaújhelyen, Miskolcon vagy Hódmezővásárhelyen lakik-e, holott köztudomású, hogy a kereseti lehe­tőségek az egyes vidékeken egészen különbözők. Kétségtelen, hogy olyan határszéli kerületek­ben, mint például az enyém is, sokkal kevesebb az iparos keresete, mint például Nyíregyházán. En­nek eredményeképen nagy igazságtalanságok és aránytalanságok állnak elő. Bátorkodom meg­említeni, hogy ugyanigy van ez az italméréseknél 71'

Next

/
Thumbnails
Contents