Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-442

482 À nemzetgyűlés 442. ülése 1Q%5. évi július hó 6-án, Mtfőrt* rójjanak rájuk. Meg fogja látni a t. kormány, hogy az ilyen igazságtalan adóztatási rendszer odavezet, hogy kivetik az adót, de a kivetés nem elég, mert a túlzott adóztatásnál a legtöbb adó behajthatatlan és a kivetett adóból adóhátralék válik. Itt is igy Jesz. Másrészről azonban a háztulajdonosokkal szemben sem igazságos az a helyzet, mert hogy jön hozzá a magyar magánvagyonnak egyik kategóriája, hogy minden terhet ő viseljen. Hiszen 10 esztendő óta sem a földbirtokból, sem a gyárból, sem a bankból — a régi vállalkozásokból — eredő vagyonok nincsenek sújtva ezzel a súlyos teherrel, csupán a vagyonnak ez az egyetlen kategóriája, a háztulajdon. (Barthos Andor : Nem fizetett vagyonváltságot.) Nem is egyszer, hanem kétszerháromszor-négyszer annyit fizetett ki a ház, mint amennyit a földbirtok, azáltal, hogy ilyen súlyos adóztatás objektummá vált és a földbirtok, ha mérföldjáró csizmákat vesz is, sohasem fogja utóiérni a közterhek és a szociális terhek viselésében azt a mértéket, amelyet a házak eddig teljesítettek. Az mégis igazságtalan dolog, hogy ma 10.000, 100.000, 200.000 holdas birtokok vannak, amelyek kiélvezhették a konjunktúrának minden szélsőségét, de ugyanakkor egy kis telekkönyvvezetőnek vagy más kisembernek háza kénytelen volt súlyos szociális és közterheket viselni. Tessék megszüntetni minden körülmények között a házbérhaszonrészesedést, amely igazságtalan, botrányos, erkölcstelen és forradalmositó adó. Tessék megszüntetni a lakóra és a háztulajdonosra nézve egyaránt és ha ennek hiányában szüksége van az államnak bevételekre, méltóztassék ezt arányosan az egész országra elosztani, még az olyan vagyonokra is, mint aminő a földbirtok, amely sokkal jobban megbirja a terhet, mint bármily más vagyon. Természetesen nem értem ezalatt a kis parcellákat, kisbirtokokat, a kisgazdaságokat, mert ezek a nagybirtokokkal szemben, ahogyan Szijj Bálinték is hangoztatják, holdanként 30—50 koronát fizetnek, mig a 100.000 holdas nagybirtok holdankint csak 10 korona adómegterhelésig jut el. Tessék végre a költségvetésbe mind ahelyett az igazságtalanság, erkölcstelenség, jogtalanság, józanság hiánya és fényűzés helyett, ami eddig volt, végre az igazságot kodifikálni, tessék végre oly adórendszert felállítani és ezeknek alapján olyan bevételi rovatokat felépíteni, hogy az adót tényleg azok fizessék, akik azt jövedelmük arányában megbírják. Az általános, igazságos, helyesen és arányosan fokozott jövedelmi adórendszerre kell áttérni, mert ha erre át nem térünk, ha továbbra is megmarad az a költségvetés, amellyel most dolgozunk és amelyben az országnak a romlása van megírva, akkor jót nem várhatunk, akkor az efféle javaslatokból, mint aminők itt vannak és amelyek befoltozzák a szép, uj, tiszta ruhát, — mert ha ilyen javaslatokkal méltóztatnak előállni, ezek csak foltok, — semmi jó és üdvös nem származhatok. Hiába méltóztatnak nevetni, t. képviselőtársaim, ez ugy van és ha méltóztatnak megnézni kint az életben a kiáltó nyomorúságot, és kétségbeesést, majd elmegy a kedvük a nevetéstől. Minthogy nem vagyok barátja az efféle javaslatoknak, amelyek — nem tudom — a betegségnek kivirágzását akarják valahogy eltüntetni, hanem végre egységes rendszerrel, organikusan kellene rendeznünk közgazdasági életünket, minthogy azt látom, hogy a kormány politikai és hatalmi téren is mindint elkövet arra, hogy ez az ország talpra ne állhasson, és szinte készakarva tör arra, hogy ennek az országnak hitele ne legyen, vagy legalább is nem háritja el azokat az akadályokat és gyanús, jelenségeket, amelyek mindenfelé azt hirdetik, hogy ez az ország nem érdemel hitelt, mindaddig, ameddig a kormány a legteljesebb konszolidáció terére nem lép, mégpedig minden téren, addig iránta bizalommal nem viseltetem és bár bizonyos korrekciót, kényszerű jószándékot ebben a javaslatban elismerek, azt mégsem fogadhatom el. (Helyeslés balfelől) Elnök : Szólásra következik? Láng János jegyző : F. Szabó Géza Î F. Szabó Géza : T. Nemzetgyűlés ! Előrebocsátom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadom. Elsősorban a beruházásokról és az egyes adóügyi rendelkezésekről kivánok röviden szólani, és amikor ezeket megindokoltam, áttérek, bővebb megjegyzéseket fűzve hozzá, az állami alkalmazottak anyagi helyzetének javításáról szóló részre. A javaslatot örömmel üdvözlöm elsősorban azért, mert ebből kiderül, hogy nemcsak az 1924-25. évi költségvetési év végén mutatkozik elég tekintélyes bevételi többlet, hanem az 1925-26. évi költségvetési előirányzat is jelentékeny felesleget mutafel. Teljesen megnyugtatónak tartom, hogy a beruházási programm az állami üzemek fejlesztésére, a termelés fokozására és a munkanélküliség enyhítésére irányul. Ezzel, ugy vélem, ezidőszerint és az adott körülmények között kielégítést nyerhet minden tárgyilagos kritika. Örömmel üdvözlöm a javaslatot, mint az első határozott lépést az adóengedmények felé. A kincstári haszonrészesedés leszállítása és a kisebb lakásoknak a kincstári haszonrészesedés alól bizonyos mértékben való mentesítése oly jelentős intézkedés, amely a mi súlyos, majdnem elviselhetetlen adórendszerünkön könnyíteni van hivatva. Nagy megnyugvással kell fogadni a jövedelem- és vagyonadó, valamint a forgalmi és az állatforgalmi adó tervezett mérséklését is. Természetesen annak a reménységnek hangsúlyozásával, hogy a forgalmi adónak, mint nem végleges adónak teljes kiküszöbölése iránt lehetőleg a közeli jövőben megtétetnek a [ szükséges intézkedések. (Fábián Béla : A forgalmi adóellenőröket kellene kiküszöbölni, amig a forgalmi adót kiküszöbölhetjük.) Előbb a forgalmi adót kell kiküszöbölni és csak azután az ellenőröket ! (Fábián Béla : Budafoki rendszer Î) Bővebb megjegyzéssel kisérem most már a javaslatnak első részét, amely általában a tisztviselői kérdéssel, a közalkalmazottak javadalmazásának megjavításával foglalkozik. Mindenkor készséggel, örömmel, legjobb tudásommal álltam a köztisztviselők érdekei mellett. Tettem ezt nemcsak azért, mert magam is tisztviselői sorból kerültem ide, hanem azért is, mert ismerem érdemeiket, törekvéseiket, bajukat, bánatukat, de hibájukat is. A legteljesebb szimpátiával viseltetem irántuk, de főleg azért állok rendelkezésükre, mert lehetetlenség mindenkinek be nem ismernie azt, hogy a közéleti tisztaságnak első feltétele, alapfundamentuma az, hogy a tisztviselő anyagilag független legyen. (Fábián Béla : Ez igaz !) De még ennél is továbbmegyek. Én akkor, amikor a tisztviselői érdekeket védem, mikor a tisztviselők anyagi függetlenségét előmozdítani kívánom, akkor közvetve a kisembereknek, a jogkereső közönségnek érdekeit szolgálom, mert én a tisztviselőtől nemcsak azt kívánom meg, hogy ridegen eleget tegyen kötelességének, hogy modortalanul, savanyu ábrázattal, türelmetlenül végezze kötelességét, hanem megkövetelem azt is, hogy szive szerint jóindulatulag bánjon a néppel, legyen a nép atyai barátja és legyen támogatására minden reászorulónak és hozzáfordulónak. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) De azt kérdezem, jogos-e ez a követelésem akkor, ha az a tisztviselő csak testileg van az akta és az íróasztal mellett, lelke pedig künn kalandozik az utca pocsolyája körül, amelyen keresztül szegény gyermeke cipőtlenül megy az iskola felé, lelke künn kalandozik az élelmiszerüzletek fényes kirakatai körül és arra gondol, hogy vájjon meddig jut a