Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-441

À nemzetgyűlés iái. ülése 1925. évi július hó 4-én, Szombaton. 463 egypár ember, akik mint igazgatók, igazgatósági tagok ezt a 182 milliárd koronát a Hitelbanktól jutalék, osztalék és egyéb címeken megkapják. Ha a nyugdíjasoknak nyugdíját 100%-kal valorizálnák, amit nagyon könnyen megtehetnének, — és nagyon örülök, hogy a biróság végre rátért erre a gyakorlatra és valorizáltatja a nyugdíjat — akkor az összes nyugdíj ennél az intézetnél négy és félmilliárdot sem tenne ki. Bőven futna abból a 18 milliárdból, amely még feleslegként mutatkozik. Az államnak igenis, kötelessége beavatkozni ezekbe az ügyekbe, és ha a kormány szükségesnek tartja, hogy a legkisebb gyanúra valamelyik szakszervezet pénzkezelését felülvizsgálja, akkor menynyivel jogosabban követelhetjük mi azon pénzintézetek gazdálkodásának felülvizsgálását, amelyek kezükben tartják az egész gazdasági életet, s amelyeknek rendszertelen adminisztratív kiadásai szinte megfojtani akarják az egész gazdasági életet. A kormánynak módjában van belenyúlni ebbe a kérdésbe, rendelkezésére állnak az eszközök, pl. azáltal, hogy ha nem engedik meg a reviziót megfelelő módon és nem térnek át rendes gazdálkodásra, akkor a Nemzeti Bank által folyósított hitelt megvonja ezektől a pénzintézetektől. Ha pedig nem lehet másképen, akkor lehet erről törvényhozási utón is gondoskodni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az osztrák kormány lecsukatta az Ankerbrod igazgatóját. Olyan szerencsétlenség lesz, ha egyszer egy ilyen bankigazgatót nálunk is felelősségre fognak vonni ezért a gazdálkodásért? Ebből sem lesz valami nagy szerencsétlenség, hanem azt hiszem, hogy ebből a nemzeti vagyonra és gazdasági életre előny fog származni. Az államnak is elől kell járnia, úgyhogy azt a lehetetlen kamatpolitikát, amelyet folytat, — hogy 18%-ot számit fel kiadásban — redukálni kell és nem lehet a jövőben fentartani. De harmadik mód is van : az uzsoratörvény alkalmazása. Tessék az uzsoratörvényt kíméletlenül alkalmazni, tessék az uzsoratörvény összegét, kamatját minden egyes hónapban vagy negyedévenként meghatározni, itt előterjeszteni és kimondani, hogy a következő hónapra vagy a következő negyedévre pedig a felszámitható kamat ennyi lehet és aki ezt a határt túllépi, ugyanazt a büntetést kapja, amilyenben békeidőben azok részesültek, akik az uzsora vétségébe estek. Szükségesnek tartottam idehozni ezt a kérdést. De ugy érzem, hogy ez nemcsak a bankok és a részvényesek ügye, hanem ez-a dolgozó munkásság ügye is, mert amig ez a politika meg nem szűnik, addig termelő munkáról nem lehet szó. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elnök : A pénzügyminister ur kíván szólni. Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Nem voltam elkészülve arra, hogy az igen t. képviselő ur enynyire bele fog mélyedni ebbe a kérdésbe, és miután annyira intenziven foglalkozott ezzel a kérdéssel, azt hiszem, hogy részben téves megállapításait akkor fogom megdönthetni, ha megfelelő adatokkal fogok jönni és fogom azokat megcáfolni. Nem vagyok tehát most abban a helyzetben, hogy végleges választ adhassak, mégis szűk ségét érzem annak, hogy valamiképen foglalkozzam ezzel a kérdéssel. Senki sem foghatja reám, hogy csak egy percig is egyoldalúan a bankpolitika szolgálatában állottam volna, ( Ugy van ! jobbfelől.) sőt be is bizonyítottam, hogy amióta ezen a helyen vagyok, minden alkalmat és eszközt felhasználtam arra, hogy egész hiteléletünkben normálisabb és egészségesebb helyzetet teremtsk. De higyjék el az igen t. képviselő urak és a t. interpelláló képviselő ur, hogy senkinek sem tesznek azzal jó szolgálatot, hogy egy jel szó politikába belekapcsolódva, majdnem mindig a bankok és a tőke ellen harcolnak. (Peyer Károly : Nem harcolunk !) A legnagyobb erő a bizalom, és rámutatok arra, — amit nem tudok eléggé értékelni — hogy már megteremtettük ennek az országnak gazdasági bizalmát a külföldön, ugyhogy mindenki bizalommal fordul felénk, ennek az eredménye volt az is, hogy államháztartásunkat rendbehoztuk. Ezt a bizalmat nem hogy gyengíteni volna szabad, hanem épen erősíteni kell. (Peyer Károly : Ezt akarom ezzel erősiteni !) Ez nem módja az erősítésnek, ha a képviselő urak kizárólag mindig csak a bankok és a tőke ellen beszélnek. (Farkas István : Az uzsora ellen !) A termelés érdeke szempontjából lehetetlenség, hogy egyik percben a tőke ellen hirdetek harcot, a másik percben a tőke támogatását akarom igénybe venni. Hogyan akarjuk a termelést ugy fentartani és megmenteni, ha a tőkét gyengitjük ? Ez tehát nem a megfelelő mód, ezzel többet ártanak a munkások százezreinek, mintsem használnak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : Ugy látszik, a bankigazgatók parancsa fontosabb, mint a közérdek !) Nekem nem parancsol senki ! (Peyer Károly : Nem a minister urnák, hanem másoknak !) Csak fel akarom hívni az igen t. képviselő ur figyelmét a következőkre. Nem tudom, hogy a bankoknál milyen fizetések vannak. Tudjuk, hogy nálunk milyen gyakran alakul ki a közvélemény ugy, hogy egyszeriben formaliter szárnyrakél, hogy a bankcliréktoroknak mennyi fizetése van. (Strausz István : A ministerelnök ur is elitélte !) A ministerelnök ur azt mondotta és én is az mondottam a beszédemben, hogy a takarékosságot végig kell vezetni a magángazdasági életben is és ugyanazzal a tervszerűséggel kell megvalósítani ott is, mint az államháztartásban, (Peyer Károly : Felül kell kezdeni !) A takarékosságnak nagy befolyása van a gazdasági életre, mert minden valamirevaló intézetnek meg kell értenie, hogy önmaga céljait ássa alá akkor, ha nem folytat olyan politikát, amely a gazdasági életet fokozza. De a bankokról nemcsak rosszat lehet mondani. Tessék visszaemlékezni az elmúlt 40—50 év fejlődési történetére ; azok az iparvállalatok, amelyek itt keletkeztek, tulaj donképen a hitelintézetek támogatásával és erőfeszitésével jöttek létre. Nálunk nem volt meg az a rendkívüli feljődési fok, amelyet a külföldi államok értek el, nem is beszélve a legelsőről, Angliáról, ahol az iparvállalatok mentesülni tudnak a bankok befolyása alól és önállósulnak. Sajnos, nem tudom bizonyosan megmondani, hogy ez nálunk is be fog-e következni. Végeredményben az alaperő mégis ott van a hitelintézeteknél és ezeket a hitelintézeteket, — sohasem helyeselve a tőkének esetleges kinövéseit és kilengéseit,— nem szabad ugy támadni és gyengíteni, hogy végeredményben a gazdasági életre káros lehessen. (Peyer Károly : Csak a vezetőkről van szó !) Méltóztatott említeni, hogy az inflációból milyen nyereség született. Nem akarok ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni, mert hiszen végeredményben az infláció, egy-két esettől eltekintve, mindenkire veszteséggel járt. Mert ne tessék figyelmen kivül hagyni, hogy ha a bank igénybevett bizonyos kölcsönt az állami Jegy intézettől, az a pénz több kézen ment át, és amikor végeredményben az a hitelösszeg hozzákerült, tulaj donképen ő is vesztett. Tény, hogy egy-két spekuláns jól járt, de végeredményben az egész gazdasági élet veszteséget szenvedett. Inflációval egészséges gazdasági, életet nem lehet teremteni, ha az infláció túlmegy a határon. Azt is méltóztatott mondani, hogy ezek a pénzintézetek hogyan állanak, és hogy megmentették vagyonaikat. Noshát, bár arról tanúskodnának a mérlegek, hogy ez így van. Sajnos azonban, inkább veszteséget szenvedtek. Méltóztassék utánanézni, hogy az 1913-as állapothoz képest