Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-432

À nemzetgyűlés 432. ülése 1925. évi június kó 23-án, kedden. 39 vesztegetésnek, erőszaknak mindennemű módja megvan a nyílt szavazásos rendszer mellett. Hogy miért nem akarja a kormány és az egységespárt a titkos szavazást, ezt meg lehet indokolni, ha az utolsó választás lefolyására gondolunk. Az urak ugy képzelik el, hogy ő utánuk a vizözön jön, ők vannak most kormányon, nem akarnak kiesni a kormányból és biztosítani akarják maguknak egyszersmindenkorra a mandátumot. Mert ha a . titkos szavazás mellett foglalnának állást, ez azt jelentené, hogy a választásokon keresztül a választók véleménye szabadon megnyilatkozhatik ; az urak azonban ezt nem akarják, mert a nyílt szavazás mellett a szabad akaratnyilvánításnak lehetősége nincs meg, s épen ezért ragaszkodnak az urak a nyilt szavazáshoz, ahhoz a nyilt szavazási rendszerhez, amely a parlamentáris életnek legnagyobb betegségét idézi elő. A parlamentáris élet betegsége ott kezdődik, hogy lehetséges-e a parlamentarizmus keretében a terrornak, az erőszaknak és a meghamisított közvéleménynek érvényesülni. Már pedig köztudomású dolog, hogy nyilt szavazás mellett ez lehetséges. Az egész világon mindenhol áttértek már a titkos szavazás rendszerére, mert ez olyan elemi szabálya az alkotmányosságnak, hogy enélkül alkotmányos életet elgondolni sem lehet. ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most, mivel a kormány diktatórikusán kormányoz, mivel a többsége olyan, hogy fél a választók elé lépni, természetszerűen nem foglal állást a titkos szavazás mellett, ellenkezőleg mindenütt a nyilt szavazást hirdeti. De ez a szakasz tovább is megy, még szükiti azt a területet is, amelyen eddig titkos volt a választás. Ugyanis be van itt vezetve, hogy azokban a törvényhatósági városokban, amelyekben titkos a szavazás és amelyekben több képviselőt választanak, ott listák alapján lajstromos lesz a választás. A legtöbb törvényhatósági városban lajstromos és titkos marad a szavazás. Azokban a városokban pedig, amelyek csak egy képviselőt választottak eddig, de titkosan, ezeket szintén kiküszöbölték a titkosság területéről. A kormánynak a nagy előrelátása, nagy liberális, hogy ugy mondjam, genfi demokráciája abban nyilatkozik meg és ugy fejeződik ki ebben a törvényjavaslatban, hogy még abban a három városban is, ahol ezelőtt titkosan választottak, nyilt szavazásos rendszert vezet be. így pl. Baja, Sopron és Székesfehérvár elveszti az a jogát, amelyet eddig gyakorolt, hogy titkosan választotta meg képviselőit. Ez ezentúl nem lesz lehetséges, mert a kormány bölcsessége ugy találta, hogy egy képviselőt nem lehet titkosan választani. Nem lehet megindokolni és nem lehet felfogni, hogy a kormányt mi vezette erre a jogfosztásra, erre a retográd lépésre, hogy mindazokat a városokat, amelyekben eddig titkos volt a szavazás, e törvény értelmében nyilt szavazási rendszerre kötelezze, ugy mint a falvakat. A kormánynak ez a lépése és az egységespártnak ez a magatartása kétségtelenül arra mutat, hogy nem veszik komolyan feladatukat, nem veszik komolyan azt, hogy a választójogi törvény egyik legfontosabb alkotó eleme az alkotmányos életnek, mert ha ezt vennék alapul, akkor elsősorban nem volna szabad a nyilt szavazási rendszerhez ragaszkodni és még kevésbé volna szabad a kormánynak azokat a törvényhatósági városokat, amelyekben eddig titkos szavazás volt, a nyilt szavazás rendszerére szorítani. Azt is mondották a titkossággal kapcsolatosan, hogy a megbízhatóság fontos szempont, Ezzel két részre klasszifikálták az ország lakosságát. Az egyik rész a városi rész, amely titkosan szavaz, ugy látszik, nem megbízható, ellenben azt mondották, hogy a falu megbizható és ennek a megbízhatóságnak a választójog rendszerében érvényesülnie kell. Ugy okoskodtak hogy a falun kevesebben laknak egy tömegben, igy* tehát az ellenőrzés lehetősége megvan, ellenben városban, ahol sokan laknak együtt, nincs meg az ellenőrzés lehetősége, ott tehát meg kell adni a titkos szavazási jogot. Csak azt a kérdést vetem azonban fel, hogy ha a falut megbízhatónak tekintik abból a . szempontból, hogy nyíltan szavazzon — bár nem ez a döntő szempont, mert hiszen ez csak egy hamis érv, csak látszat, csak kendőzése annak, "ami az igazi cél — miért nem áll például a belügy minister ur azon az állásponton, hogy ugyanazt az amúgy is szűkre szabott mozgási lehetőséget, amelyet az ipari munkásoknak nagynehezen, bizonyos fokú erőfeszitéssel megenged, a falusi népességnek is biztositsa. A nyilt szavazás és a titkos szavazás közötti választásnál ugyanis az ok az, hogy befolyásolni, terrorizálni lehessen a választókat, hogy a kormány a maga jelöltjét keresztülhajtsa, a másik kérdésnél viszont az, hogy ne szervezkedhessek a falusi népesség, mert ha ezt megkapná, ez azt jelentené, hogy a napszámbért itt-ott magasabbra kellene emelni. A szervezkedés megtiltására tehát az igazi ok az, hogy a napszámbér ne legyen magas, a nyilt szavazás tényleges oka pedig az, hogy a kormány a maga jelöltjét terrorral, hatalmi eszközökkel, a befolyás minden módszerének alkalmazásával megválasztassa. Ha tovább megyünk ezen a gondolatmeneten, akkor látunk egy parlamenti összetételt, amely terrorral, erőszakkal jön létre és ez maga után vonja azt, hogy a parlament összetétele ehhez hasonló lesz, hiszen nyilvánvaló, hogy azok, akik befolyással, terror, erőszak, hatalmi eszközök igénybevételével jutottak mandátumhoz, mandátumukat, a képviselőséget fel akarják használni előnyök szerzésére. Arra nézve, hogy itt a nemzetgyűlésen mi történik, nem hivatkozom másra, csak Gaál Gaston képviselőtársamra, aki elmondta azt, hogy ministerek, volt ministerek, államtitkárok, volt államtitkárok és képviselők sokasága ül benn a bankok, nagy pénzintézetek és gazdasági szervek igazgatóságában, felügyelőbizottságában. Ha igy nézem azután a választójoggal kapcsolatosan a képviselők elhelyezkedését, megkapom annak a korrupciónak lehetőségét, meglátom azt a gazdasági összefüggést, amelynek révén az egész törvényhozás tulaj donképen a nagy kapitalizmusnak, a nagy tőkének szolgálatában áll. Ez teszi lehetővé az egyoldalú osztálypolitika érvényesülését, amely nem a nemzet, nem az ország és nem a nép érdeke, hanem amelyet egy kis réteg uralmi érdekszférájának képviselete juttat kifejezésre. Mindenütt tovább mentek ezen a téren, bevezették a titkos szavazás rendszerét és a titkos szavazás rendszere az alapja annak, hogy milyen egy országban a törvényhozás, mennyiben igaz, becsületes, őszinte kifejezője az ország lakosságának, vagy mennyiben áll egyoldalú osztály- és klikkérdekek szolgálatában. Ha ez igy van, — amint igy van — minek beszélt például a belügyminister ur a napokban nagy ideákról, nagy eszmékről? Azok a nagy ideák és ideális szempontok elvesznek azoknál, akik a bankokban ülnek, akiket terrorral, erőszakkal hoztak össze, elvesznek azoknál, akik képviselőségüket egyéni előnyök szerzésére használják fel. Mit jelent itt az összeférhetetlenség? Ha a képviselő választása olyan módon történik, hogy nagy befolyás, hatalom érvényesítése kell hozzá, ha nemcsak agitáción, meggyőződésen keresztül jön létre a választás eredménye, hanem hatalmi befolyás, erőszak és terror segítségével, akkor itt nem lehet erkölcsi szempontokról beszélni. Legminimálisabb feltétele a törvényhozás erkölcsi karakterének a titkos választás. (Ugy van! Ugy van a bal- és a szélsőbaloldalon.)