Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-441

452 À nemzetgyűlés 441. ülése 1925. évi július hó 4-én, szombaton. ministeri indokolás mondja — ha az üzemeknél a nagy Leruházáíokat nem vesszük tekintetbe, akkor.'körülbelül 17 millió aranykoronás megtakarítás mutatkozik, ennek egyrészét óhajtja az üzemi alkalmazottak anyagi helyzetének javítására fordítani. A többi beruházásokat illetőleg csak annyit vagyok bátor megemlíteni, hogy a kormány a beruházási programmot részleteiben ma még nem tudta a nemzetgyűlés elé terjeszteni, nem pedig azért, mert amint a ministeri indokolás is mondja, ennek a programúinak teljes kidolgozása olyan faktorok hozzájárulásától is függ, amelyek hozzájárulása épen a Genfben történt megegyezésnél fogva szükséges ahhoz, hogy törvénnyé váljék és az életbe tényleg belevitessék. A beruházásokat illetőleg csak annyit emlit meg az általános indokolás, hogy ezeket elsősorban az állami üzemekre akarja fordítani, de természetesen a termelés fokozására, a lakásínség enyhítésére, a munkanélküliség csökkentésére, tehát mind olyan célokra, amely céloknak előmozdítása, azt hiszem, a nemzetgyűlés minden oldalán egyforma helyeslésre és támogatásra számithat. Talán az adóügyi rendelkezések azok, amelyek leginkább igénylik a részletes ismertetést, s épen azért ezt az egész kérdést, bár röviden, de szakaszonként bátor leszek ismertetni. A kincstári házhaszonrészesedés az, amely a legellenszenvesebb és az ország minden lakosa és adózó polgára által egyaránt gyűlölt és nem kedvelt közteher sorsa már megvan pecsételve, hiszen a pénzügyminister ur ismételten kijelentette, hogy ezt az adónemet minél hamarább, amint csak az államháztartás helyzete megengedi, ki kívánja törölni pénzügyi kódexünkből. Ezt az idei költségvetési évre teljes egészében nem tudtuk megtenni, de amit lehetett, az idei költségvetési évben is megtettünk, amenynyire azt a költségvetési szempont, illetve az államháztartás helyzete megengedte s a második évnegyedtől kezdve felére redukáltuk. Ezenkívül megtettük azt, hogy a három lakrészből álló lakásokra vonatkozólag, amennyiben azokat a tulajdonos használja, teljes eltörlését tervezi a javaslat. Mindenesetre, szociális szempontból kívánatos lett volna itt továbbmenni, de ismétlem, tisztán kincstári szempontból nem tudtunk elmenni addig a határig, ameddig elmenni mindnyájan szerettünk, volna t. i. a teljes eltörlésig. Ami a jövedelmi adót illeti, azt hiszem, mindenki helyesnek fogja tartani, hogy az eddigi hirtelen emelkedő progresszióval szemben bizonyos mérséklést eszközöljünk. Az eddigi maximális jövedelemnél beállott 40%-os jövedelmi adókulcs oly horrendum, olyan elviselhetetlenül nagy volt, hogyha az összes többi közterheket hozzávesszük, az jóformán az egész jövedelem kasszálását jelentené. Ennek az volt a következménye, hogy az a bizonyos grafikon, amely a jövedelmi adókulcs emelkedését akarja kifejezni, már a középjövedelemnél is olyan magas volt, hogy a középpolgári jövedelmet is igen magas kulccsal sújtotta. Ezen középpolgári elemek gazdasági helyzete úgyis közismert és ezeknek adókkal való túlterhelése nem lehet egy államháztartás, egy kormányzás célja. Ismétlem, a kisexisztenciákra nézve semmi hátrányt nem jelent ez a kulcsváltozás, sőt, miután a következő szakasz azt a javaslatot teszi, hogy a vagyonadó tekintetében az eddigi 4000 aranykoronás minimumtól eltekintsünk és 20.000 aranykoronát vegjünk tekintetbe azoknál, akiknek egyáltalán nincs jövedelmi adójuk, azt hiszem, hogy ezzel egy szociális szempontot elégítettünk ki és lehetővé tettük, hogy a kispolgári elemeket, amelyek a magyar állam mai összetételében talán tömeg- és súly szerint a legfontosabb elemeket képezik, bizonyos mértékig megkímélj ük. Lényeges változtatást tett a pénzügyi bizottság a forgalmiadó tekintetében is. Az állatforgalmi adóra nézve a pénzügyminister javaslata az volt, hogy az továbbra is 3% maradjon. Helytelennek tartom ezt a beállítást, mintha az állatforgalmi adó az agrárelemekre nézve volna elsősorban fontos. Ez mindenesetre kihat reájuk is, mint eladókra, de az állatforgalmi adó, szerény véleményem szerint, elsősorban a fogyasztókra nézve' fontos, mert hiszen végeredményben ez is, mint minden forgalmi adó a fogyasztókra hárul át, tehát azzal, hogy itt lecsökkentettük a százalékot a nagy fogyasztók tömegeire nézve tettünk olj'an könnyítést, amely mindenesetre kihatással lesz a húsárak alakulására. Természetesen több kívánalom jelentkezett a forgalmi adó tekintetében is. A forgalmi adó tekintetében azt hiszem, — amint ezt annak idején mint a javaslat előadója ki is jelentettem, — hogy sem én, de azt hiszem maga a kormányzat sem akarja ezt olyan adónemnek tekinteni, amely a magyar Corpus Jurisban véglegesen megmarad, de az államháztartás mai helyzete nemcsak nálunk, nemcsak a legyőzött államokban, hanem az összes győző államokban is olyan, hogy a forgalmi adót egyelőre kiküszöbölni lehetetlen. Egész röviden leszek bátor még megemlíteni a városoknak a forgalmi adóban való részesedését, amelyet az eddigivel egyenlő nagyságban irányoz elő a javaslat. A forgalmi adó százalékának leszállítása nem eredményezi tehát, a városok részesedésének csökkenését, hanem továbbra is megkapják azt a félszázalékot, amelyet a tételes jog szerint a forgalmi adóból eddig is élveztek. Igen lényeges a 8. § két rendelkezése, amely szociális szempontból is méltatandó. Az egyes üzemeknél és vállalatoknál az alkalmazottaknak kiadott munkabérkövetelések pénzbeli ellenértéke u. is eddig forgalmi adó tárgyát képezte. Ezt egy szersmindenkorra megszüntetjük, ezeknek a kiszolgáltatott értékeknek forgalmi adóval való sujtása ezentúl nem fog megtörténhetni. Ugyancsak fontos és inkább talán a jobboldalt érdekli az a másik rendelkezése a 8. §-nak, hogy a házi használatban felhasznált termékeknek forgalmi adóval való sujtása egyszersmindenkorra szintén megszűnik. Ezek olyan ágai voltak a forgalmi adónak, amelyeknek jövedelmezősége nem volt nagy, amelyeknek zaklatásszerü, politikai tehertételként való szereplése azonban kétségtelenül nagy volt és azt hiszem, csak örömmel üdvözölheti a Ház minden oldala ezek megszüntetését. Igen fontosak már általános közgazdasági és nemzetközi kereskedelmi szempontból és a belső kereskedelem szempontjából azok a rendelkezések, amelyek a 9. §-ban vannak felsorolva. Itt a kezelési egyszerűsítéseken kivül mindenesetre felhívom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a vámmentes áruk kivételes kezelése, amelyeknek eddigi forgalmi adómentessége semmiképen sem volt indokolható, jelen törvényjavasattal megszűnik. De a legfontosabb ennek a szakasznak az a generális rendelkezése, — és az ország közhangulata szempontjából és talán pénzügyi szempontból is ezt tekintem a legfontosabbnak — a 9. § 4. bekezdése, amelyben generális felhatalmazást adunk a pénzügyminister urnák, hogy a belföldi kereskedelem helyzetét mérlegelve, minden olyan intézkedést megtehessen, hogy az egyenlő helyzetbe jusson a küföldi kereskedelemmel. Ez volt talán a legsúlyosabb és legjogosabb panasz, hogy a belföldi kereskedelem deteriorálva, vagyis hátrányosabb helyzetben volt a külföldi kereskedelemmel szemben a jelenlegi tételes szabályok szerint. Most tehát, amikor a pénzügyministernek megadjuk azt a pouvoir-t, hogy megtehesse mindazo-