Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-440

À nemzetgyűlés ,440. ülése 1925. évi juîius hó 3-án, pénteken. 415 El»ük : Az előadó ur kivan szólni. Puky Endre előadó : T. Nemzetgyűlés ! Ez a szakasz büntető rendelkezéseket tartalmaz az összeiró-küldöttség elnöke, más tagja vagy közege ellen, aki a választók összeirása alkalmával visszaélést követ el. Miután a 28. §-ban foglalt eljárás alapján a nemzetgyűlésnek már méltóztatott akképen határozni, hogy minden ötödik évben a választóknak nem összeirása, hanem egészen uj összeállítása történik, amit szintén hatósági közegek, elöljárósági tagok végeznek, a teljesség kedvéért szükséges, hogy a büntető rendelkezés a névjegyzék összeállítása alkalmával működő hatósági közegekre is kifejezetten kiterjesztessék. Ennélfogva tisztelettel javaslom, hogy a 142. § első mondatában az »elnöke, más tagja vagy közege« szavak után illesztessék be : »valamint a névjegyzék összeállításával megbizott hatósági közeg és községi előljáró.« Elnök : Kivan még valaki szólni? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 142. § második bekezdése meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Az első bekezdéshez az előadó urnák módosító indítványa van, amely az eredeti szöveggel ellentétes, a kettőt tehát egymással szembe fogom állitani. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a 142. § első bekezdését eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó ur módosító indítványával, igen vagy nem? (Nem !) Az eredeti szöveg nem fogadtatván el, igy a bekezdést az előadó ur módosító indítványával jelentem ki elfogadottnak. Következik a 143. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 143. §-f.j Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Az itt következő rendelkezések a javaslatnak büntetőjogi részét képezik és az igen t. belügyminister ur tulaj donképen nem felelős azért, hogy ezek hogyan vannak megszerkesztve. De ha az igazságúgyministerium készítette is ezeket és a legnagyobb részük a regi törvényekből vétetett is át, és az igazságügyministerium kodifikációja folytán kerültek azok a régi törvényekből ebbe a törvényjavaslatba, mégis azt ajánlom az igen t. belügyminister urnák, igyekezzék ezeket a rendelkezéseket az igazságügyministeri jogtudással szemben magával a büntető kodex-szel összhangba hozni. Ezek a rendelkezések ugyanis nincsenek összhangban a büntető kodex-szel. Az ember nem érti meg, hogyan Tehetett ilyen rendelkezéseket ebbe a javaslatba vagy a korábbi törvényekbe is belevenni. Nevezésen azt mondja a 143. §, hogy vétséget követ el az, és — amint a 144. §-ban látjuk — legfeljebb két évig terjedhető fogházzal, vagy pedig más esetben egy évig terjedő fogházzal és pénzbüntetéssel büntetendő, aki — többek között — hamis okiratot készit vagy készített, tudva hamis vallomást tesz, vagy valódi okiratot meghamisít. Szóval a közokirathamisitásnak egészen különös és igen súlyosan megítélendő eseteit sorolja fel ez a szakasz. Ezek itt mint vétségek szerepelnek. Ez ellentétben áll a büntetőtörvénnyel, mert ha méltóztatnak megnézni a btk.-et, ennek 391. §-a azt mondja, hogy aki hamis közokiratot készit, vagy valódi közokiratot tartalmának megváltoztatása által meghamisít, és ebből valakire jogsérelem háramlik vagy háromolhatik, akár külföldi, stb. — öt évig terjedhető börtönnel büntetendő. Ez vonatkozik arra, ha valaki például marhaj árlat-levelet hamisít, vagy hamis járlat-levelet készit. A nagy élet szempontjából ez nem valami jelentős dolog és mégis öt évig terjedhető börtönnel büntetendő. (Rakovszky Iván belügyminister : Ha nyereségvágyból követte el !) Esetleg nem nyereségvágyból követte el. De beszélhetünk egészen más dologról is. Mondjuk, keresztlevelet hamisít meg valaki csupán hiúságból, mert egy nő nem akarja, hogy meg tudják róla, hogy 1880-ban született, és azt szeretné, hogy 1890-ről szóljon a keresztlevele. Végeredményben ez nem jelent semmit sem, mert akár 1890-ben, akár 1880ban született, mind a két esetben nagykorú és a büntetése mégis öt évig terjedhető börtönbüntetés. Ezek mind kis esetek, és hány ilyen apró kis közokirathamisitási eset van, amikor ezekért az apróságokért igen helyesen,öt esztendeig terjedhető börtönbüntetés jár. És most ilyen fontos közérdeknek védelmében, mint a minő a választói jog, a 143. § megelégszik azzal, hogy vétségnek minősítse, az ilyen közokirathamisitást. Tegyük fel pl., ha valaki keresztlevelét meghamisítja azért, hogy ne lássék olyan öregnek, mint amilyen valójában, ez a cselekménye öt évig terjedhető börtönnel büntetendő, de ha azért hamisítja meg a keresztlevelét, hogy felvegyék a választói névjegyzékbe, már csak vétséget követett el. Ez súlyos érdeksérelem. Az egész, azt hiszem, nagyon könnyen elintézhető. A büntető jogról szóló törvényeknek vagy rendelkezéseknek van egy szokásos meghatározásuk, sablonjuk, amely mindig ugy kezdődik, hogy : amennyiben súlyosabb büntetendő cselekmény fenn nem forog. Akkor t. i. ez vagy az a cselekmény állapítandó meg. Ha tehát az itteni büntető rendelkezések a büntető törvénykönyvvel való konfliktusban most már birósági matériává válnak, meg kell szabaditani a bíróságot attól a kétségtől, hogy vájjon melyik törvénykönyvet alkalmazza. Amikor pl. hamis okirat készítéséről van szó és pedig mindegy, hogy hamis közokirat vagy magán okirat készítéséről — a bíró elkezd majd tusakodni afölött, hogy a Btk. szerint a hamis közokirat készítése öt évig terjedhető börtönnel büntetendő bűntett, ebből a választói törvényből pedig azt látja, hogy azt vétségnek minősitik, mit csináljon tehát? Persze a büntető jogász, a biró a szigorúbbat fogja alkalmazni. Azonban ez nem egészen bizonyos, nem egészen ilyen könnyű a dolog, mint ahogy elméltóztatik képzelni az ilyen konfliktust. Az ilyen halmazati kérdések tudományos szempontból is vitathatók, és azért azt hiszem, hogy nem vétünk semmit az itt lefektetett intenciókkal szemben, ha azt mondjuk, hogy mindezek a cselekmények, amelyek itt felsoroltattak, vétséget képeznek, amennyiben súlyosabb büntetendő cselekmény fenn nem forog. Hiszen később is lesznek ilyen rendelkezések. Ha valaki pl. valakit bántalmaz, ez büntetendő cselekmény. De ha annyira bántalmazza, hogy kiüti egyik szemét, a biró nem eszerint fogja büntetni, ha azért követte is el a bántalmazást, hogy az illető valakire szavazzon, hanem a súlyosabb büntetendő cselekmény alapján. Minthogy ezek az esetek nagyon nyilvánvalóak, a biró azoknál nem fog magával tusakodni. Ezért ajánlom, hogy hozzuk összhangba a kódex stilizálási formájával ennek a törvényjavaslatnak stilizálási formáját. A törvényjavaslat ugyanis csak itt-ott, ötletesen és nem rendszeresen használja azt a kitételt, hogy : amennyiben súlyosabb büntetendő cselekmény nem forog fenn. Csak a precizitásnak szolgálunk azzal, ha ezt a módosítást itt bevesszük. indítványozom tehát, hogy a 143. § első bekezdésében a »Vétséget követ el« szavak elé a következő szöveg iktattassék : »amennyiben súlyosabb büntetendő cselekmény nem forog fenn«. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólani ? (Nem !) Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. A belügyminister ur kíván szólani. Rakovszky Iván belügyminister : T. NemzetNAPLÓ. XXXIV. riO