Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-440

410 A nemzetgyűlés 440. ülése 1925. évi július hó 3-án, pentehen. megfoszthassák. Méltóztassanak csak az 1921. évi III. tcikkre gondolni, ennek alapján az ilyen kijelentésért bárkit el lehet ítélni a nemzet becsülete ellen elkövetett cselekmény címén, egy ilyen ártatlan kijelentésért. A praxisból is hozhatok fel példát, egy szegény komáromi ember esetét. Azt mondotta ez az atyafi, amiért azután elitélték hat hónapi fogházra, hogy : »Ebben az országban manapság nem érdemes élni, mert a főpapok és főurak az embernek csak a túlvilági üdvösséget ígérik és azt akarják, hogy ezzel beérje«. (Szabó Sándor: A forradalomban mondották ezt Î — Zaj a jobboldalon.) Ez egy egyszerű derék, független hazafias lelkű kisgazdának kijelentése volt, akinek esze ágában sem volt a hazája ellen valamit elkövetni, csak kiszólt belőle a keserűség, megunta a kurzus munkáját és a politikát, hogy folyton a kereszténységet hirdetik és prédikálják neki. Ő egyszerűen csak konstatálta, hogy ez csak a túlvilági üdvösség igérése, pedig ő szeretne ezen a földön is boldog lenni, mert összefér a kettő, hogy idelent is boldog lehessen az ember. Mindegy : elitélték a magyar nemzet megbecsülése elleni vétségért. Közben megjött a kormányzói kegyelem, hogy büntetésének egyrészét elengedték. De mindegy : ő el volt Ítélve, meg volt büntetve és a 10. § szerint 5 esztendőre elveszíti ugy aktiv, mint passzív választójogát. Ha véletlenül azonban ezt a cselekményt, mint már igazolt képviselő követte volna el, akkor, ha egyszerűen bejelentik, hogy ilyen cselekményt követett el és ezért elitélték, máról holnapra megfosztják mandátumától. El lehet képzelni más eseteket is. Itt van a 141. és a 10. § korrelációja, ennek a két szakasznak egymáshoz való viszonya nem olyan könnyű és világos és minden félreértéstől mentes viszony. Ha jól megnézzük, de még ha nem is nézzük jól meg, megállapíthatjuk, hogy ügyes ember ebbe nagyon sokat belemagyarázhat. T. képviselőtársaim, csak visszaidézem az önök emlékezetébe azt, hogy csak az a nő bir választójoggal, vagy az a nő választható meg, akinek egyéb feltételek fenforgása mellett, pl. önálló háztartása van. Most miután ez az aszszony képviselővé lett választva és igazoltatott, ha férhez megy, elveszti önálló háztartásbeli jellegét. Most már csak egy kis magyarázat kell hozzá és akkor a 10. és 141. §-ból folyó viszony alapján esetleg képviselői mandátumától is megfosztható. Vagy megtörténhetik, hogy egy gyermeke meghal, tehát nem lesz többé három gyermeke, elveszíti választójogát, megfosztható ezen a címen mandátumától. Én elismerem és tudom, hogy a kormánynak nem ez az intenciója, azonban, minthogy a 10. §-ban benne van az, hogy aki a 141. § értelmében nem jelölhető, annak szintén nincs választójoga, viszont a 141. § a 10. §-ra hivatkozik, tehát eszerint, ha a bejelentés időpontjában, tehát amikor pl. harmadik éve képviselő valaki, forog fenn az az ok, amely miatt a választás időpontjában az illető nem lehetett volna választható, akkor az igazolás ellenére is megsemmisíthető a mandátum. Elismerem, hogy ezeket az eseteket a kormány nem érti bele és józan ésszel nem igen lehet beleérteni becsületes Ítélkezés mellett, azonban fenforoghat a lehetősége annak, hogy beleérti. Untig elég, ha egy kis káromkodásért, amelyet mérgében tett és amelyet később megbánt ezerszer is, ha kiejtett valami szót, ami miatt — ma nagyon könnyen megy — a magyar nemzet megbecsülése elleni vétségért elítélték^ amikor ezt a vétséget ugy is el lehet követni, hogy az ember a fináncokat szidja, mert azt mondja a Curia gyakorlata, hogy a magyar nemzetet az ő tisztviselőin, az ő pénzügyi alkalmazottain keresztül bántotta meg, — mondom, szidhatjuk ezt vagy azt és igy könnyen belekerülhet e szakasz rendelkezései alá. De más okok is vannak. Nagyon tisztázatlan a:141. § kérdése abban a tekintetben is, hogy mikor elkövetett cselekmények miatt lehetséges a 141. §-ban kontemplált eljárás. Az igen t. belügyminister ur volt szives kilátásba helyezni, hogy a 10. §-nak egyes részeit, amelyek eddig nagyon zordak voltak, megenyhíti. Természetes, hogy a 10. § ebben az enyhített formában értendő bele ebbe a 141. §-ba, minthogy azonban a 10. §-nál nem vitték keresztül ezt az enyhítést, hanem majd csak később, vegyes rendelkezések között fogja az igen t. kormány előterjeszteni ezt a javaslatot, ennélfogva a 10. § megmaradván a maga érintetlenségében és ridegségében, mint ahogy \olt és mint ahogy fentartani nem akarja az igen t. belügyminister ur sem, mert nem akarja bizonyos esetekben a visszaható erőt megengedni, itt vita foroghat fenn arra nézve, hogy most már a 10. § milyen vonatkozásban értendő ebben a 141. §-ban. Belemagyarázandó-e a 10. §-szal kapcsolatban a vegyes rendelkezésekben elhelyezendő az a szakasz is, amely kivételt állapit meg — hiszem is, hogy igy akarja az igen t. belügyminister ur — hogy nincs visszaható erő olyan cselekményekre, amelyekhez ilyen közjogi következményt, mint amilyen ebben a választójogi javaslatban van, eddig nem fűztek. Ez a szakasz tehát alkalmas arra, hogy a képviselőket folytonosan függőhelyzetben, egy terror uralma alatt tartsa, de a célt még sem éri el, mert mi fog történni ? Azok a képviselők, akik kint a sajtóban dolgoznak, vagy a nép előtt beszélnek, legfeljebb óvatosak lesznek ezentúl ; nem tesznek olyan nyilatkozatokat, hogy akármiféle kopó is bele tudjon akaszkodni azokba, hanem ide fogják hozni a Házba a dolgokat és mindazt, amit künn, szűk körben, talán egy kis kocsmában, talán a pinceszeren elmondhattak volna, itt a Házban egy egész országnak fogják elmondani. Ezért nincs praktikus értéke sem ennek, ellenben súlyos alkotmányjogi veszedelem van benne : a terror atmoszférájának állandóan a törvényhozás háza felé való kiterjesztése, ugy hogy minden képviselőnek odakünn rettegnie kell talán még attól is, hogy mekkorát lép. A t. Nemzetgyűlés meg fogja látni, hogy egészen az ellenkező célt érte el, mint amit elérni akart, mert mindazok a képviselők, akik valóban izgatni akarnak, vagy más cselekményeket akarnak elkövetni, amelyek nem helyesek, egyszerűen a mentelmi jog védelme alatt élve a legteljesebb és nem korlátozható szólásszabadság jogával, itt a képviselőházban fogják elmondani amit akarnak. Nincs ország sehol, igen t. belügyminister ur, ahol ez a szó »alkotmány« benne van az illető ország szótárában, hogy ilyen rendelkezések bármely törvényhozás munkájában meglennének. Teljesen lehetetlen ez, kivéve azt az egy esetet, — ami nálunk eddig is mindig meg volt — ha a bíróság valamely olyan büntetendő cselekményben mondja ki az illetőt bűnösnek, amely miatt mellékbüntetésként a politikai jogvesztést is alkalmazza. Helyesnek tartom, hogy ha százszor képviselő is valaki és elkövet valami gaztettet, gyilkol, rabol, lop vagy lázadást követ el és ezért elitélik, ne maradhasson a törvényhozás tagja, de erre igy is meg van a mód, mert a bíróság ki fogja mondani, hogy politikai jogainak gyakorlásától pedig felfüggesztik és ennélfogva anélkül, hogy a Háznak ehhez bármilyen további lépése szükséges volna, a bírósági Ítélettel már megszűnt az illető mandátuma. Ez elég. Ne vegyünk fel tehát ilyen nóvumot, ilyen valóban reakciós, valóban sötét, valóban forradalmi intézkedést, amely minden idő jogrendszeréből hiányzik. Hiszen lehetséges, egy-egy ártatlan kis cselekmény elkövetése is, amilyen a 10. §-ban van egy-kettő. Lehetséges, hogy valaki ilyen kis cselekményt követ el. Maga a t. kormány s a nemzetgyűlés sem akarja, hogy emiatt őt az a súlyos következmény érje, hogy mandátumát elveszíti, mert maga az egyén, de a helyzet és az idő is,