Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-439

394 A nemzetgyűlés 439. ülése 1925, a javaslatnak a választások tisztaságát biztositó intézkedéseit. A képviselő urak különöstn azt kifogásolják, hogy a 100 §-nak a választások megsemmisítésére vonatkozó rendelkezései... (Farkas István : Ugyanaz, mint Szij] Bálint indítványa !) T. képviselőtársam, a tizenöt percem mindjárt lejár, méltóztassék meg­engedni, hogy beszélhessek ! (Kafoók Lajos ; A minister ur számára nincs klotüriámpa 1) Különösen kifogásolták a képviselő urak azt, hogy ebben a szakaszban a választások megsem­misítésére olyan okok is foglaltatnak, ha a tettes nem maga az illető képviselőjelölt, hanem az ő tudtán és beleegyezésén kívül harmadik személyek követtek el valamit. A gondolat maga az 1899 : XV. tc.-bül van átvéve. Az Î899 : XV. te is kétféle sem­miségi okot különböztet meg : abszolút és relativ semmiségi okot. Abszolút semmiségi ok volt az, ha az illető képviselőjelölt maga követett el törvénybe üiköző cselekményt, relativ semmiségi okok pedig azok voltak, amikor az illető képviselőjelölt tudtán és beleegyezésén kivül más szemének ütköznek össze a választói tö'vénnyel. Az a rendszer azon­ban, amelyet az 1899 : XV. le követe t, végered­ményben a praxisban nem tudott eredményt el­érni. Az 1899 : XV. te. intézkedései szerint ugyanis a Curia, mint akkoriban a választások felett ítél­kező bíróság, kénytelen volt bizonyos összeadási és levonási müveleteket végrehajtani, mer! csak arra nyert felhatalmazást, hogy ha be volt bizo­nyítva, hogy valamely harmadik személy a vá­lasztói törvénybe ütköző cselekménnyel befolyá­solta a választás eredményét, ebben az esetben a Curia csakis' ezt a szavazatot semmisíthette meg, vagy csak azt a bizonyos számú szavazatot, amelyre bebizonyítható volt, hogy jogtalanul adatlak le es ezeket a szavazatokat az ellenfél javára számí­tolta. A praxis azonban azt mutatta, hogy a legke­vésbé korrekt mandátumokat ezen az alapon nem lehetett megsemmisíteni, mert hiszen a kir. Caria hosszas bizonyítási eljárás folyamán akarta meg­állapítani azt, hogy melyik szavazat volt az, amelyet szabálytalanul adtak le és milyen okból adták le azt szabálytalanul. A bizonyítás eredméiw­nye járt az esetek egy töredékében anélkül, hogy a valódi anyagi igazság érvényesült volna. Az 1899 : XV. tc.-nek ezen a nehézményén akar segíteni a jav. slat akkor, amikor a bíróság szabad mérlege­lésére bizza — ez minden jogi alapelvből követ­kezik — hogy a mandátum korrekt volt-e, vagy sem, és hogy azok a korrektségek, amelyeket a kerületben nem a jelölt, hanem a jelölt tudtán és beleegyezésén kivül mások követtek el, olyan mér­tékű volt-e, hogy a választás eredményére döntő befolyást gyakoroltak. Én alig is birok elképzelni más megoldást, amely eredményre vezetne, és ha nem abból az álláspontból indulunk ki, amelyet — azt hiszem — Lendvai t. képviselőtársam képviselt, hogy nevezetesen hogyan lehet valakit büntetni mások cselekményeért, hanem helyesen ugy fogjuk fel a kérdést, hogy itt nem a jelölt korrektségéről, hanem a mandátum korrektségéről van szó, akkor azt kell kritériumként elfogadnunk, hogy vájjon azok a visszaélések döntőleg befolyásolták e a vá­lasztás eredményét, igen vagy nem ? Más logikus álláspontot nem birok elfogadni. Ha pedig ezeknek a kritériumoknak vagy mondjuk ennek a minősí­tésnek a megítélését független bíróságra, még pedig igen magas független közjogi bíróságra ruházzuk, akkor az igen t. képviselő uraknak az az aggálya, hogy a kormány vagy a többség ezekkel az intéz­kedésekkel a kisebbség hátrányára visszaélhet, ön­ként is elesik. Azt mondják a képviselő urak, hogy agent provocateurok a maguk beavatkozásával nieg­semmisithetik ártatlan jelöltek mandátumát is. Épen : . évi július hó 2-án } csütörtökön. ezek az intézkedések a bíróság kezének a megkö­tése olyan irányban, hogy csak akkor semmisít­hesse meg a mandátumot, ha jogtalan cselekmények döntő befolyással lehettek a választás eredményére, teszik lehetetlenné azt, hogy egy agent provocateur eredménnyel folytathasson ilyen működést. Bocsá­natot kérek, ez az agent provocateur esetleg egy-ket esetben, eg} r-két választóra vonatkozóan követhet el ilyen tiltott cselekményeket a nélkül, hogy azt a jelölt tudná, vagy megakadályozná. De mihelyt ez nagyobb méreteket ölt, mihelyt a választás ered­ményét valóban döntően befolyásolhatná, abban a jelölt tudni fog erről a cselekményről, védekezni fog ellene és meg fogja akadályozni. Az sem áll, amit Lendvai igen t. képviselőtár­sam mond, hogy amennyiben a 4. pont szerint akkor is meg lehet semmisíteni a választást, ha bűncselekmény tényálladéka nem forog fenn, akkor egészen ártatlan okokból a bíróság a válasz­tás megsemmisítését mondhatja ki. Ha Lendvai t. képviselő ur gyűlést hív össze kerületében és erre — amint elmesélte — 8—10 zsidó család elmenekül, ez nem lesz ok a mandátum megsemmisítésére. (Rupert Rezső: Egészen biztos), mert hiszen a bíróság tisztában lesz azzal, hogy az a 8—10 el­menekült család semmiesetre sem szavazott volna Lendvai Istvánra. Ha egyes képviselő urak azt mondják, hogy büntetőjogi felelősséget állapítunk meg, anélkül, hogy bűncselekmény tényálladéka fen forogna, méltóztassék meggondolni azt, hogy itt nem büntető­jogi felelősségről van szó, hanem mandátumról van szó. Ha a 4. pont azt mondja, hogy a választók ellen elkövetett erőszak, fenyegetés vagy hatósági személyek jogellenes magatartása okul szolgálhat a választás megsemmisítésére, akkor nem a bün­íetőtörvénykönyvre gondol, mert hiszen a büntető­törvénykönyvben az erőszak csak a csoportos erőszak és a hatóság elleni erőszak esetében bűncsclekménjr. Fenyegetés mint bűncselekmény a büntetőtörvénykönyvben egyáltalában nincs, csak a kihágási büntetőtörvénykönyv tud életveszélyes fenyegetésről. (Rupert Rezső: Hát a zsarolás?) . — Személyes szabadság megsértését és még sok mindent lehet elkövetni ! Rablást lehet elkövetni fenyegetéssel !) Elnök : Rupert képviselő urat ismételten kérem méltóztassék csendben maradni. (Rupert Rezső: Csak figyelmeztetem, hogy a büntetőtörvénykönyv egész sereg ilyen esetet ismer!) Rupert képviselő urat figyelmeztetem, hogy kénytelen volnék rendre­utasítani, ha tovább folytatja közbeszólásait. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Rakovszky Iván belügyminister : Elismerem, hogy vannak a büntetőtörvénykönyvnek más cse­lekményei is, amelyeknek eleme a fenyegetés. Itt azonban tisztán fejtegetésről beszélünk és nem bűncselekményről, amelyben a fenyegetés eleme foglaltatik. A dolog lényege az, hogy mindezekben a bün­tetőtörvénykönyvben és a kihágási büntetőtörvény­könyvben megállapított cselekményeken kivül igenis létezik az erőszak és fenyegetés, a hatósági visszaélésnek is egész sereg olyan formája, amely befolyásolhatja a választás eredményét, de bűn­cselekmény tényálladékál nem állapítja meg Ha tehát mi valóban meg akarjuk óvni a választás tisztaságát, akkor nem szabad a büntetőtörvény­könyvből kiindulni, akkor nem szabad abból kiin­dulni, hogy szubjektive felelőssé lehető-e a jelölt, igen vagy nem, hanem módot kell nyújtani a bíró­ságnak arra, hogy minden esetben megsemmisít­hesse a mandátumot, amikor a mandátum nem a választókerület lakosságának és választóinak igazi akaratát tükrözi vissza, ahol a mandátum meg­születéséhez szabálytalanság tapad. (Mozgás a szélsőbaloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents