Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-439

376 À nemzetgyűlés 439. ülése 1Ú25. per Sándor : Kár az egészért ! — Meskó Zoltán : Ugy sem lesz ebből soha sem törvény ! — Pikler Emil : Lipótmezőre való móka az egész törvény ! — Folytonos zaj.) Elnök : Pikler képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil : En bloc letárgyaljuk az egészet! Nem tárgyaljuk már !) Bubinek István előadó : Helyes ! (Pikler Emil : Menjünk haza holnap reggel !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Bubinek István előadó : Ez a 3. bekezdés a módosítással a következőképen hangoznék : »Mihelyt a választási elnök a jelöltek lajstromát bejelentette, (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. -— Pikler Emil : Kodifikálták a butaságot !) a központi választmány nyomban intézkedik«. (Peyer Károly: Kiszolgáltatni a magyar földmunkást a jegyzőknek, a közigazgatási hatóságoknak! Majd megköszönik ! — Rakovszky Iván belügyminisler : Ezt még sem lehet egy képviselőnek mondania ! Mondjon le a mandátumáról ! —- Peyer Károly : Pesten sem lehet végrehajtani !) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Saly Endre ! Elnök : A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Forgács Miklós jegyző : Györki Imre ! Elnök : A képviselő ur nincs itt, töröltetik. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil : Nem fog senki sem beszélni ! — Mozgás. — Bubinek István előadó : Hála Istennek ! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni? Minthogy senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A belügyminister ur nem kivan nyilatkozni, az előadó ur nem kivan szólni, tehát a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és következik a határozathozatal. A 75. § első bekezdése meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. A második bekezdés meg nem támadtatván, azt szintén elfogadottnak jelentem ki. A 3. bekezdéshez az előadó urnák van módosítása. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó ur módosításával, igen, vagy nem? (Nem!) Az eredeti szöveg nem fogadtatván el, a 3. bekezdést az előadó ur szövegezésével méltóztattak elfogadni. A szakasz többi bekezdései meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Következik a 76. §, kérem annak felolvasását. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 76. §-i) : Saly Endre ! (Nincs jelen !) Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Ki következik? Forgács Miklós jegyző : Peyer Károly ! Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj balfelől. — Kiss Menyhért : Szégyenbélyeg ! — Rakovszky Iván belügyminisler : Fogalma sincs magának róla ! — Kiss Menyhért : Ép annyi, mint magának ! — Meskó Zoltán : Fogalma csak neki is lehet ! Az ország egyik legjobb költőjéről igy nyilatkozni ! — Zaj.) Elnök : Meskó képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. (Hedry Lőrinc : A poetica licentia, maradjon későbbre ! — Zaj.) He dry képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. A szó Peyer képviselő urat illeti. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! A 76. § negyedik bekezdésének teljes törlését javaslom. Erre vonatkozólag legyen szabad rámutatnom arra, hogy ezekkel a kézjegyekkel, főképen azoknál a választóknál, akik talán nincsenek egészen tisztában a választás technikájával, állandó zavar keletkezik. Az a cél, amelyet ez a törvény ezzel szolgálni kivan, teljesen felesleges és, véleményem szerint, Magyarországon keresztülvihetetlen is. Méltóztat nak emlékezni rá, hogy a szegedi I. kerületben, évi Julius hó 2-án, csütörtökön. ahol Peidl képviselőtársam van megválasztva, az a yád merült fel, hogy a szavazó jegyeket az előző választóktól elkérték, azokra idegenek tettek kézjegyet és igy adták át. Ezzel az úgynevezett olasz módszert kívánták meghonosítani. Hogy ennek megvalósítása gyakolatilag menynyire lehetetlen, arról, azt hiszem, mindenki meggyőződött, aki valaha egy választást látott. Az a körülmény, hogy a szavazólapot ilyen kézjeggyel látják el, sok választóban azt a látszatot kelti, mintha az elnök megjegyezné a szavazólapot s ez a titkosság rovására menne. Nem egy helyen, még a fővárosi községi választásoknál is, azt igyekeztek bemagyarázni az embereknek, hogy hiába titkos a választás, mégis meg fogják tudni állapítani, hogy ki kire szavazott, mert az elnök egyeseknél különleges kézjegyet alkalmazott s ennek alapján a borítékból meg lehet állapítani, hogy az illető kire szavazott. Ilymódon megfélemlítették azokat a választókat, akik függő helyzetben vannak. A fővárosnál pl. főképen a városi tisztviselőket, a villamosvasúti alkalmazottakat, az állatkertnél és egyéb fővárosi üzemeknél alkalmazott munkásokat és tisztviselőket befolyásolták ilymódon. Emlékszem rá, hogy az egyik választókerületi gyűlésen valamely velünk szembenálló párt részéről is olyanforma kijelentések történtek, hogy hiába a titkos választás, mégis meg fogják tudni állapítani, hogy az illető választó kire adta le szavazatát. A gyakorlatban ennek az egész kérdésnek jelentősége egyenlő a semmivel, mert a legtöbb választási elnök olyan kézjegyet használ, hogy a végén talán ő maga sem tudná megállapítani, hogy a kézjegy tényleg tőle származik-e, vagy nem. Utóvégre a választási elnökök közül soknak nincs gyakorlata a kézjegyek írásában ; a legtöbben egyszerű polgárok, iparosok, vagy kereskedők, akik nem kézjegyet szoktak használni, hanem ha alá kell irni a nevüket, azt teljes egészében irják alá. Ahhoz pedig sem idő sem alkalom nincs, hogy titkos választásnál két napon keresztül az eddigi gyakorlattól eltérő valamit hajtsanak végre. Azt hiszem, hogyha a végén az elnöktől megkérdeznék, hogy valamelyik kézjegy az ő kézjegye-e, ő m aga is zavarba jönne és nem tudná a kézjegyét határozottan felismerni. A gyakorlatban ennek abszolúte semmiféle jelentősége nincs ; annakidején a petíciók tárgyalása előtt még detektiveket is mozgósítottak és lepecsételt borítékokat törtek fel, tehát igen szabálytalan módon végezték a vizsgálatot, mégsem tudtak semmit megállapítani, úgyhogy csak alaptalan ráfogások és vádaskodások voltak. A fővárosi választásoknál két napon keresztül sorbajártam a választási helyiségeket és figyeltem, hogy miképen történik a választás. Azt tapasztaltam, hogy ez a módszer csak nehézkessé teszi a választást, mert amíg az elnök a kézjegyet ráteszi, idő telik el, eltekintve attól, hogy a választó befolyásolása is lehetséges ilymódon. Kizárt dolog, hogy valaki egy üres szavazólapot kivigyen (Rakovszky Iván belügyminister : A zsebébe teszi 1), ezt lehet ellenőrizni, hiszen a kezében tartja a szavazólapot. Nálunk sokkal nagyobb rutinnal biró választópublikum volna szükséges ahhoz, hogy ezt meg lehessen csinálni. Hiszen Magyarországon még maga a ministerelnök sincs tisztában a választás technikájával ; a választás alkalmával a ministerelnöknek kellett megkérdeznie a fülkéből kijövet, hogy mit csináljon a zöld cédulával. Azt hiszem, semmi szükség nincs erre a rendszerre, s miután ez a választás befolyását jelentené, s alkalmas volna egyes kevésbé intelligens választók megijesztésére és félrevezetésére, a magam részéről javaslom ennek kihagyását. Elnök : Kiván-e még valaki szólani? (Nem !) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom.