Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-439

A nemzetgyűlés 439. ülése 1Ù2Ô. évi július hó 2-án, csütörtökön. 373 kivánja leadni szavazatát, mert egyiknek programmját sem teszi magáévá, hanem ilyenkor felteszi a kérdést a választást vezető elnök — akinek a háta mögött ott ül az államhatalom képviselője, ott ül a közigazgatás első tisztviselője, akinek a szavazóhelyiségében ott van a csendőr és a rendőr, — mondom, felteszi a kérdést csak ugy, hogy két vagy három jelölt közül melyikre kivánja a szavazatát leadni, ellenben nem is ad módot és lehetőséget arra, hogy az illető azt az akaratát kijelenthesse, hogy egyikre sem szavaz, mert egyik pártnak programmját sem teszi magáévá. Gondolni kell ennél a kérdésnél arra, hogy itt vannak a szociáldemokrata pártnak meglehetősen nagyszámú választói a vidéki választókerületekben. Egész csomó olyan kerület lesz, ahol a szociáldemokrata párt nem fog jelölteket állitani, a mi öntudatos választóink azonban, — akik politikai iskolázottságban nevelkedtek fel — sem az egységespárt jelöltjére, sem a kereszténypárt jelöltjére, sem a fajvédő-jelöltre nem akarnak szavazni s mivel szociáldemokratajelölt ott nincs, ennélfogva a szavazástól tartózkodni fognak. Abban az esetben azonban, ha itt Szijj Bálint-féle javaslat törvényerőre emelkedik, akkor ezeket az embereket is megfélemlítik a közigazgatási apparátussal, lelkiismereti szabadságukban gátolják és kötelezik arra, hogy olyan jelöltre adják le szavazatukat, akinek támogatását pedig nem kivánják. Hogy ez mennyire áll, ezt nagyon jól láthatjuk akkor, ha a vidéki kerületekben leadott szavazatok számát összehasonlítjuk a titkosan szavazó kerületekben leadott szavazatok számával. Látjuk azt, hogy a városi választókerületekben, ahol a szavazás titkos, a választóknak 90—95%-a szokott leszavazni, ellenben a vidéki kerületekben, épen azért, mert a szavazás nyilt, a függő helyzetükben levő választók inkább elutaztak — és ez nagyon gyakori eset volt, -— a választás helyéről, vagy kimentek a földre dolgozni és a legkülönfélébb ürügyeket keresték, hogy ellen tudjanak állni a hatósági terrornak. Volt olyan is, aki beteget jelentett csak azért, hogy ne kelljen a választási urna elé mennie és lelkiismerete, meggyőződése ellenére szavaznia. Ezeket most kényszeríteni arra, hogy menjenek és szavazzanak le, ezeket birkák módjára odahajtani a választáshoz, amint ezt épen kisgazdapárti képviselő javasolja, ez a választókkal szemben a legnagyobb lelkiismeretlenség. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én tehát akkor, amikor a jogi megitélés tekintetében teljesen osztom azt az álláspontot, amelyet Szilágyi Lajos t. képviselőtársam itt kifejtett, a magam részéről is javasolom a Szijj Bálint-féle indítvány elvetését. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Ettől függetlenül, ennek a fejezetnek hatodik alcímére vonatkozóan egy stiláris módosítást kívánok előterjeszteni. Ez az alcím ugyanis a következőkép szól : »A nyilvános szavazás módja különösen«. Őszintén szólva, nem tudom megérteni, mit kivan a belügymmister ur és mit kivannak a kodifikátorok a »különösen« szó alkalmazásával itt megjelölni. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kerestem, kutattam ezt és arra a megállapításra jutottam, hogy itt egy másik, a 65. § előtti 5. alcím a szavazás általános szabályairól szól. Ebből talán lehetne következtetni arra, hogy itt a szavazás különös szabályait kivánják törvényerőre emelni. Ennek a »különös« szónak alkalmazása azonban annyira magyartalan, lehetetlen és annyira semmit ki nem fejező, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Felesleges !) hogy annak a régi csizmadiának címfelírása jut eszembe, amelyre ez volt kiírva : »Csizmadia és Kéjgáz«. (Derültség.) Amikor megkérdezték, hogy miért vette be címébe a kéjgáz szót, azt mondotta, hogy nem tudja, mit jelent ez, de nagyon szép szó és tetszik neki. (Derültség.) Erre vonatkozólag tehát azt a javaslatot terjesztem elő, hogy mivel teljesen fedi azt, amit akar fedni a nyilt szavazás módja, méltóztassék a »különösen« szót ebből az alcímből törölni. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Farkas István 1 Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Szijj Bálint t. képviselőtársam indítványa törvényalkotási szempontból az u. n. fából-vaskarika. Azt mondja ugyanis Szijj Bálint t. képviselőtársam, hogy a választónak meg kell jelennie a szavazatszedő küldöttség előtt. Hát miért kell megjelennie? Azt nem meri kimondani, hogy szavazás céljából, mert akkor ez azonos volna azzal a határozattal, amelyet a Ház már elvetett. Miért kell a választóknak ott megjelenniük, miért kell felhajtani ezeket a választókat? Miért nem mondják meg a célját annak a javasolt rendelkezésnek, hogy a választóknak meg kell ott jelenniök? Azt hallottuk mi, hogy a mezőről csak virágillat, csak buzaszag árad szét, de ha mezőnek nézzük a kisgazdákat, ebből nem virágillat, nem ideál, nem a termékenység, hanem nagyon is konkoly- és dudvaszag áramlik ki e javaslat nyomán. A dolgozó magyar népnek, amely izzad ma a mezőn, ez nem kell, (Renezes János : Nem kell neki a titkos sem 1) ez nem érdeke annak a dolgozó magyar népnek, amely megműveli a magyar földet, annak ez bilincs, rabszolgajárom, mert csendőrökkel, rendőrökkel kényszeritik a szavazásra. (Zaj.) önök ne beszéljenek a kisgazdákról, ne beszéljenek a dolgozó magyarságról, (Nagy zaj a jobboldalon. — Felkiáltások : Maguk ne beszéljenek !) mert önök nem dolgozó emberek, mert a dolgozó magyarságot védeni kell az erőszaktól, a terrortól, önök pedig belekényszeritik a terrorba, az erőszakba. (Renezes János : Terror az, amit önök csinálnak ! — Zaj.) Azért, mert önök eladták programmjukat, azért, mert önök megtagadták elveiket, félnek, irtóznak a dolgozó magyar néptől. (Zaj a jobboldalon. — Renezes János : Hazugság ! — Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Farkas István : Mert máskép, ha önök nem irtóznának a dolgozó magyar néptől, hanem együttéreznének a mező robotosaival, ilyen indítványt nem tennének, mert ez csak bilincset, rabbszolgaságot jelent a dolgozó magyar népre s az önök együgyüsége, tehetetlensége az oka annak, hogy máskép nem tudnak politikailag érvényesülni. (Nagy zaj a jobboldalon.) Kérem a t. Nemzetgyűlést, vesse el ezt a javaslatot, mert szégyene lesz ennek az országnak, ha itt olyan törvényt hoznak, hogy a magyar dolgozó néposztályt terrorral vezetik fel nyilt szavazási rendszer mellett a választásokra. (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Szijj Bálint : Személyes kérdésben kérek szót ! (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Majd estére !) Elnök : A képviselő ur ezen a címen csak a napirend megállapítása után szólhat ! Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezsíí : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy nem kell ezt a kérdést ilyen szenvedélyesen tárgyalni, mint ahogy jobb- és baloldalról tárgyalták. Elismerem, hogy a kérdés alkalmas arra, hogy szenvedélyeket váltson ki. Az az eljárás, az a meglepetés is ugy-e, hogy azután, miután a nemzetgyűlésben ebben a kérdésben már többször határozat hozatott, ezt a kérdést megint idehozták, alkalmas arra, hogy nyugtalanságot keltsen. De én azt hiszem, legjobb, ha most az egész kérdést vissza-