Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-439
 nemzetgyűlés 439. ülése 1925. évi július M 2-án, csütörtökön. 369 abból az indokból, amit elmondtam, a legteljesebb mértékben tiltakozom és azt el nem fogadom. Osztozom Halász Móric képviselőtársamnak álláspontjában, amennyiben egészen precizen és helyesen, ugy, ahogy azt a házszabályok előírják, rámutatott az elnöki kötelességre, hogy a már egyszer elutasított javaslatot újból ugyanaz alatt az időszak alatt inditvány tárgyává tenni nem lehet. (Ugy van ! baljelöl.) Èzt, t. elnök ur, nem betű szerint kell magyarázni és a legutóbbi gyakorlatban sem igy magyarázták, mert az ilyen javaslatokat, — épen a 13. § tárgyalásánál is történt ilyen — bár nem voltak lényegben azonosak, hanem csak módosítások voltak, amelyek tartalmilag azonban ugyanazt a célt szolgálták, miután a nemzetgyűlés az elsőre nézve már egy izben határozott, az elnök nem is engedte szavazás tárgyává tétetni. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) En a gyengébbek kioktatásába bele nem mehetek, hogy t. i. a kötelező nyilt szavazás tulaj donképen a kötelező jelenlétnek elvén alapszik. Kétségtelen, hogy a nemzetgyűlés eldöntötte azt a kérdést, hogy a nyilt választásoknál semmiféle kötelezettség a. szavazás alkalmával a választókra nem hárult s a mi nézetünk szerint ezt máskép értelmezni lelkiismeretlenség. (Ugy van! a baloldalon.) De a belügy minist er úrhoz is volna pár szavunk. Ezt a játékot mi már itt láttuk a 13. §-nál is, amikor a kormány javaslatát leszavazták. Tisztáznunk és tudnunk kell azt, hogy a kormány álláspontja-e az, amit Szijj Bálint képviselőtársunk itt előterjesztett. Tessék tiszta bort önteni a pohárba. Nagyon jól tudom, hogy a minister urnák később van joga szólni, ezt a házszabályok megengedik, de ilyen fontos kérdésnél, ahol épen a minister ur javaslatára ezt a kérdést a nemzetgyűlés és akkor a többség jó része is már eldöntötte, tudni akarjuk, igen t. belügyminister ur, hogy ami itt történik, ezt az eljárást, amely a házszabályokba ütközik, fedi-e a kormány vagy sem? (Helyeslés a baloldalon. —- Szijj Bálint : Erőszakoskodás ! Hát senkinek sem szabad javaslatot tenni? — Szilágyi Lajos : Tisza István tűrné ezt? Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Farkas Tibor Î Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Nem akarom az elnöki véleményt védelmezni, de azt hiszem, hogy a jelen esetben tévednek mindazok, akik az elnöki magyarázatot szabályellenesnek tartják, (Barthos Andor : Igaza van ! — Helyeslés a jobboldalon.) mert ha valami lelki összeköttetést lehet is találni távolabbi vonatkozásban e között és a között, amit az illető képviselő urak elmondottak, de azonosságot, olyan összefüggést a két inditvány között, hogy a házszabályoknak megfelelő szakasza erre az esetre alkalmazható lenne, én itt legminuciozusabb olvasással és átgondolással sem tudok találni. így a vitának azt a részét, amely azt célozza, hogy itt házszabálysértést fedezzünk fel, elhibázottnak tartom. (Helyeslés a jobboldalon. — Barthos Andor : Ez az igazi ellenzék !) Én a magam részéről nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadjam Szijj Bálint képviselőtársam indítványát, de azt hiszem, hogy a komoly vita szempontjából egy képviselőtársunk indítványát, legyen az esetleg a mi nézetünkkel teljesen homlokegyenest ellenkező, mégis mindaddig tisztelettel vagyunk kötelesek fogadni, amig ebben az indítványban rosszihiszemüség vagy tudatlanság nincs. (Pikler Emil : Ezt a hülyeséget nem lehet tisztelettel fogadni, hogy a nyilt szavazásnál kötelező legyen a megjelenés ! — Csontos Imre : A titkosnál behajtatja szavazóit kegyelmed, mert hasznot hajt ! Ismerjük a dolgokat ! — Farkas István : Csendőrökkel nem kényszerihetik őket ! Véded a mandátumodat, ugy-e ! Sohasem fogsz mandátumot kapni ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Farkas Tibor : Ne méltóztassék elfelejteni, hogy komoly munkát mi itt másként nem tudunk elérni, mintha kölcsönösen tiszteljük^ egymás véleményét. (Helyeslés a jobboldalon.) Áll ez ugy a jobboldalra, mint a baloldalra is. (Barthos Andor : Ez a komoly ellenzék !) Én azt hiszem, hogy abban rejlik Szijj Bálint képviselőtársam tévedése, hogy ő hajlandó kiskörű, szűkebb tapasztalatok után általános generális szabályt elfogadhatóként indítványozni. Én igenis el tudok képzelni olyan esetet, hogy egyes községekben, egyes kisebb vidékeken, tálán összehasonlíthatjuk azt, hogy mi hoz igazabb eredményt, az-e, ha az indolenseket -— mert beszéljünk őszintén, egyes vidékeken a nép igenis indolens — (Barthos Andor : Ez az igazság !) kényszerithessük arra, hogy megjelenjenek, vagy nem. De azt hiszem, ha tárgyilagosságra törekszünk, akkor el kell ismernünk azt is, hogy nagy általánosságban, igenis igen sokszor egyeseknek és a tömegeknek lelkiismereti szabadságán ejtünk sérelmet, ha őket arra kényszeritjük, hogy megjelenjenek egy választási aktusnál és ott azáltal, hogy megjelennek és passzivok maradnak, tulaj donképen ellentétbe, kerülnek az összes pártokkal (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és igy szükség nélkül később üldözéseknek, vexaturáknak, vagy nehezteléseknek vannak kitéve. (Östör József : Nevetséges ! Ki látott ilyet, megjelenni és nem szavazni ! — Pikler Emil : Gyávasági bizonyítványt állit ki magáról ! Ez kész hülyeség ! — Zaj.) Az alapgondolat, amelyből Szijj Bálint igen t. képviselőtársam kiindul, azon a helyes elven alapszik, hogy minden nagyobb baj elkerülése végett mégis csak jobb, ha a szavazás titkos. Ő titkos szavazás hive és itt látjuk, milyen furcsa eredményekhez jutunk, ha valaki helyes gondolatból indul el és azután ezt az alapjában véve helyes gondolatot később össze akarja egyeztetni olyan véleményekkel és javaslatokkal, amelyek homlokegyenest ellenkeznek az ő alapfelfogásával. (Szijj Bálint : Bízza csak reám !) De azt hiszem, hogy nagyon kevéssé lehet kérdéses, hogyha választani kell a két rossz között, melyik a rosszabb : az-e, ha pár indolens szavazó, bár sok esetben komoly szavazó is — de az^ hiszem, a tömegek mégis csak az indolensek körébe tartoznak — a kényelem védelmét megtalálja, vagy ha azt a rosszat választjuk, hogy sokakat, akik igazán meggyőződésből nem tudnak a jelöltek közül választani, még pedig azért, mert gyengék lévén az üldöztetésekkel szemben, nekik félniök kell, odadobjuk esetleg a hatóságok egyes demagógok vagy más pártok prédájául. (Peiűl Gyula : Szijj Bálint levizsgázott ! — Zaj. — Szijj Bálint : Örülök, hogy önök előtt levizsgáztam !) Ismételten hangsúlyozni kivánom azonban, hogy azt tartom kívánatosnak . . . (Pikler Emil : Jó, hogy akasztófát nem indítványoznak annak a választónak, aki nem megy szavazni ! — Lendiai István : De csak szijjal akasztva ! — Szijj Bálint : Legyen nyugodt, én messzebb vagyok attól, mint ön ! — Zaj"), hogy olyan vélemények, amely véleményeket épen a véleményező sokszor nem házszabályszerü formában védelmez és hangosabban hirdet, mint ahogy ezt a parlament méltósága megkívánná, még akkor is tiszteletben részesüljenek, ha azok a nagy többség véleményével ellenkeznek is. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Meskó Zoltán ! Meskó Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Mint olyan képviselő, aki feltétlenül a titkosság alapján állok, nagyon természetes, hogy Szijj Bálint képviselőtársam indítványát semmi körülmények között nem fogadhatom el. (Szijj Bálint : Pedig sokat el akar fogadni tőlem ! — Zaj.) 54*