Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

332 A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. képviselőtársunknak, amikor reklamálja azok jogait és azok mentesítését, akiket Garami, Buchinger Lovászy és a többi emigránsok kedvéért ebbe a szakaszba beleszorítottak és e szakasz alapján akarják őket sújtani és büntetni. Mit csinálnak a kereskedők, mit csinálnak a betegek, a tudósok és mit csinálnak az országból a gazdasági helyzet kényszerűsége folytán kikergetett emberek, ha egyszer haza akarnak jönni?" Beleütköznek ebbe a szakaszba, amely tulaj donképen nem is ő értük jött létre, hanem azért, hogy rajtuk keresztül másokat találjanak el. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni Î Proppcr Sándor : Nem elégíthet ki bennünket és nem elégítheti ki az országot az a megoldás, amelyet a szakasznak az a pontja kontemplál, amelyet az előadó ur javasolt hozzá. Olyan valőrökről van szó, akik nemcsak idehaza értékek, hanem nemzetközi viszonylatban is értékek. Olyan értékekről van szó, akikre az országnak szüksége van. Szüksége van főként azért, hogy ez a probléma végre kiküszöböltessék a közéletből, tehát, hogy egy problémánkkal kevesebb legyen. (Csontos Imre : Miért nem jönnek haza? -— Esztergályos János : Mert Karcagon olyan választás volt !) Azzal a frázissal is le kell végre számolni, hogy miért nem jönnek haza. Azért nem jönnek haza, mert itthon leskelődik rájuk az ügyész. Ezt a problémát ki kell küszöbölni a közéletből. Országos érdek ez, nem pártérdek. Kijelentem a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy országos nagy érdek, nem is egyéni érdek, mert azok a férfiak vannak annyira férfiak, hogy kint is meg tudnak élni, ha akarnak. Az országnak van szüksége arra, hogy egy égető problémával kevesebbje legyen, és ha egyszer megindultunk azon az utón, hogy a sok forradalmi és ellenforradalmi problémát ki akarjuk küszöbölni, ez a legelsők közé tartozik. Épen azért csatlakozom Szabó Imre képviselőtársam javaslatához, amely a 62. § 18. bekezdésének törlését javasolja. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Eőri-Szabó Dezső ! Eöri-Szahó Dezső' : T. Nemzetgyűlés ! Bár többen felszólaltak a jelölés kérdéséhez, mégis szükségesnek tartom, hogy ebben a kérdésben magam is hallassam szavamat, mert ez a fontos kérdés még egyáltalán nincs tisztázva. Pedig, hogy fontos kérdés, arra már többen rámutattak, meit a jelölés kérdése sokszor a szavazást, illetőleg magát a választás is befolyásolhatja, sőt meg is akadályozhatja. Megakadályozhatja, hogy valamely képviselőjelölt, akinek pedig abban a kerületben talaja van, odakerüljön egyáltalán, hogy rá szavazni lehessen. Ebben a kérdésben az a lényeg, hogy miként lehetne a visszaéléseket legjobban és legcélszerűbben elkerülni. Hogy ezek a visszaélések, amelyeket az ajánlásnál űzni lehet, nemcsak egyik vagy másik párti a, nemcsak erre az oldalra, de a t. túloldalra is veszedelmesek, arra is rámutatott többek között Meskó t. képviselőtársam. Melyik jelölt van biztosítva az ellen a visszaélés ellem hogy a választók nagy tömegét egy lelkiismeretlen egyén ráíratja a maga jelölő-iveire ? Akkor pedig az a képviselőjelölt is elüthető a választástól, akinek pedig egészen biztos kilátásai lehetnének egyébként a megválasztásra. Meskó t. barátom rámutatott már erre a kérdésre, nem akarom tehát azt bőven fejtegetni, csak annak megvilágításába óhajtok röviden belebocsátkozni, hogy miként tartom én ezt kiküszöbölhetőnek. Kétféleképen. Vagy ugy, hogy az ajánlók számának erős lecsökkentésével kötelezővé teszi a törvény, hogy az ajánlók hivatalos hatóság előtt hitelesíttessék a maguk ajánlását. illetőleg aláírását. Ez biztos óvszer lenne az ajánlásnál elkövethető visszaélés ellen. Viszont azonban ez csak ugy vihető keresztül, ha az ajánlók száma aránylag kevésben állapittatik meg. Mert az, hogy több száz, pláne ezer ajánlót nem lehet odavinni a községi elöljáróság vagy a közjegyző és a járásbiró elé, nagyon világos, különösen azok előtt, akik a falusi viszonyokat, különösen a falusi emberek pszihéjét, lelkivilágát ismerik. Le kell tehát csökkenteni százra, mondjuk, legfeljebb kétszázra az ajánlók számát. Mert itt nem annyira az ajánlók száma a fontos. Szerintem ez mellékes, mert hiszen megtörtént már az, hogy valakit ezer választó ajánlott és mégis összesen csak tiz szavazatot kapott. Ha jól emlékszem, a ceglédi választáson volt arra eset, hogy az egyik t. jelölt, aki megkapta a kellő számú ajánlást, alig kapott egy tucat szavazatot. Viszont megtörtént az is, hogy valaki négyezer ajánlást kapott és csak vagy ezer szavazatot. Ez nem lényeges. Ha a t. túloldalnak vagy a belügyminister urnák volnék, a magam részéről minden aggodalom nélkül belemennék abba, hogy pár százra lecsökkentessék az ajánlók száma azon feltétellel, hogy az ajánlók aláírása hatósági közeg által hitelesíttessék. Ez volna az egyik óvszer, amely a visszaéléseket kizárná. Ha a t. túloldal, különösen a t. belügyminister ur az ajánlók számát nem akarja erősen redukálni, akkor a másik óvszer a visszaélés ellen mégis csak az a sokak által leszólt szelvényrendszer volna. Nagyon csodálkoztam azon, mikor a t. ellenzéki oldalon nagy örömmel fogadták ennek a szel vény rendszernek elejtését. (Nagy Vince : Nem örültünk neki !) De igen, több megnyilatkozás a mellett tanúskodik, hogy örömmel fogadták azt. Már pedig, ha az ajánlók számának redukálását nem engedi meg a t. belügyminister ur, csakis a szelvényrendszer igénybevétele védhet meg minden jelöltet attól a lehetőségtől, hogy visszaélést követnek el abban a tekintetben, hogy az ajánlók nevét egyszerűen ráhamisitják tömegesen valamelyik jelölt aláírói vére. Nagyon kérem a t. téiloldalt és a belügyminister urat, hogy szíveskedjenek ezt a két igazán nagyon fontos kritériumot mérlegelés tárgyává tenni. Ha csakugyan az a célja a t. többségnek és a t. belügyminister urnák, hogy ezen a téren is kiküszöböltessenek a visszaélések, és a visszaélések lehetőségei is, akkor szerény véleményem szerint csak kettő között lehet választani : az egyik az ajánlók számának erős redukálása hatósági igazolás mellett, a másik a szelvényrendszer életbeléptetése. Nagyon örülök, hogy Vázsonyi igen t. képviselőtársam egyike volt azoknak, akik rámutattak arra, hogy a szelvényrendszer nem olyan borzasztóan veszedelmes és nem űznek vele olyan nagy visszaéléseket, mint ahogy annak általában hire ment és az újságok kikürtölték. A szelvényrendszer, ha büntetőszankcióval van ellátva, igenis biztositéka lehet annak, hogy az ajánlásnál visszaélést ne lehessen elkövetni. Én tehát ismételten kérem a t. belügjműnister urat, akiről szeretem feltételezni, hogy komoly széndéka a visszaélések kiküszöbölése, hogy a kettő közül valamelyiket, legyen szíves elfogadni. Ennek a paragrafusnak kapcsán még rámutatok valamire, mi lia talán lényegben nem is tartozik ide, de mivel formálisan csak ide kapcsolható bele, itt óhajtom szóvátenni. A 60. §-ban a gyűlések tartásáról van szó, egy előbbi paragrafusban, az 51-edikben pedig az időközi választásokról. A javaslat 18 napot kontemplál az időközi választások lefolytatására. Bár nem voltam itt, ugy értesültem, hogy a többség ezt 15 napra redukálta.