Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

330 A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi július hó 1-én, szerdán. deliktumok miatt. Ezekhez az esetekhez tartozik továbbá a volt népbiztosok esete is. Ezzel kiegészítve a távollét, azután ez a szakasz tényleg azok ellen irányulna, akik ellen irányulni akar, nem pedig teljesen ártatlan emberek ellen, akiknek ehhez a dologhoz semmi közük sincs. Mert ha valaki tüdőbajos lesz, a minisztertanács nem ad neki engedélyt arra, hogy tüdőbajos legyen és hogy elmenjen. Mi köze a minisztertanácsnak ahhoz, hogy ő Dávosba megy gyógyulni ? Ha valaki elmegy Parisba, Londonba, Berlinbe vagy Bécsbe gazdasági dolgai után, mi köze neki a minisztertanácshoz és miért kell neki a minisztertanácstól engedélyt kérnie arra, hogy ő eshetőleg felléphessen képviselőjelöltnek ? Mindezekhez semmi köze sincs a minisztertanácsnak. Ez bizonyos személyek ellen irányul, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és erre vonatkozóan is bátor vagyok egészen röviden kijelenteni, hogy az u. n. emigráció értékes és tisztességes részében való likvidációja egyike a legnagyobb országos érdekeknek. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt tartom, országos érdek, hogy mindenki felelősen idehaza csináljon politikát ; országos érdek, hogy egy országban olyan viszonyok legyenek, hogy ezt mindenki megtehesse, és országos érdek részünkről annak előmozdítása, hogy mindenki, aki az ország szempontjából értéket képvisel, ha politikával foglalkozik, idehaza csináljon politikát, a maga kockázatával, a maga személyével, a maga személyes képességeivel, ne pedig külföldön. Ezt tehát előmozdítani, nem pedig megakadályozni kell. És hogy közelebbről beszéljek, pl. egy Lovászy Márton nem jöhet haza Magyarországba, mert eljárás van ellene folyamatban, rég elfelejtett újságcikkek miatt, melyeket megirt. Bocsánatot kérek, egy ilyen kétségtelenül kiváló magyar hazafi hazajövetele lehet-e kár az ország szempontjából? Hiszen ő még csak politizálni sem akar, családi bajai vannak, felesége súlyos beteg. Micsoda akadályai vannak tehát annak, hogy hazajöjjön Lovászy Márton, aki a forradalomban, abban az időben, amikor sokan, a hangosak, meglapultak, a legmérsékeltebb emberek egyike volt, és a polgári társadalom védelmére elsőnek vonult ki, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) megteremtvén az xi. n. polgári szövetséget, s aki a bolsevizmussal szemben is helytállóit. (Muszti István : A baranyai szereplését is tetszik ismerni?) A baranyai szereplését nem ismerem, de ismervén Lovászy Márton egyéniségét és karakterét, nem hiszem ezeket. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, vannak-e elszólásai, vagy elvetései ; én az embereket mindig egész egyéniségükben és egész szereplésükben értékelem, mert elvetést, elszólást a legnagyobb és legértékesebb emberek életében is ki tudnék mutatni. Én ismertem őt a maga egészében, ismertem működését a régi időben, és ismertem egyéniségét teljes intaktságában. (Zaj a jobboldalon.) Én nem epizódok és apróságok után mondok róla Ítéletet, mikor azt mondom, hogy a múltban érték volt és nem tartom őt veszedelmesnek az ország szempontjából, holott nem is hiszem, hogy képviselőségre egyáltalán pályázik. (Esztergályos János : Lovászy nem bujt a kvaterkázó pártasztal mögé !) Ugyanezt mondhatom Garamiról és Buchingerről. mert Garami és Buchinger a bolsevizmus alatt teljesen távol tartották magukat a bolsevizmustól ; Garami el is hagyta az országot, ezzel tiltakozott a bolsevizmus~ ellen, Buchinger pedig a lehető legkorrektebbül, becsületesen viselkedett. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem, képviselő ur, még egy perc áll rendelkezésére. Méltóztassék beszédét befejezni. Vázsonyi Vilmos : Befejezem. Én tehát azt tartom, hogy azok, akik az országra nézve veszedelmet jelentenek, csak maradjanak az országon kivül, de akik értékes emberek és korrekt egyéniségek, azok idebenn Magyarországon csináljanak politikát, nem pedig külföldön. Ismétlein, az a helyes, ha mi lehetővé tesszük, hogy mindenki azzal, hogy hazatérhet, hirdesse kifelé, hogy ebben az országban a normális állapotok helyreállottak. Az emigráció értékes és becsületes részének likvidációja kifelé, külügyeink s a külföld szempontjából a legnagyobb értéket jelentené Magyarország számára, s a legnagyobb rövidlátás ennek szem elől tévesztése. Ezek után beadom javaslatomat. (Halljuk ! Halljuk !) A 62. § 18. bekezdése b) pontja helyett mintuj szöveget javaslom a következőt (Olvassa) : »a 10. § 6. pontja szerint nem választható országgyűlési képviselővé és közokirat tanúsága szerint a jelen törvény kihirdetését megelőző egy évet meghaladó idő óta az ország területén kivül él.« Ez korrektül kifejezi azt, hogy csak azt lehet kizárni távollét alapján, aid országgyűlési képviselővé nem választható meg. Ajánlom módosításom elfogadását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Tamássy József (Nincs jelen !) Elnök : A képviselő xir nincs jelen, töröltetik. Ki a következő szónok? Forgács Miklós jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés! Teljesen igaza van Vázsonyi t. képviselőtársunknak abban, hogy ha valahol, ennél a szakasznál igazán nagy szükség volna egy kis őszinteségre. Ha az ember elolvassa a szakaszt, s ennek a szakasznak 18. bekezdését, valóban az az első impressziója, hogy ez generális intézkedéseket tartalmaz, s hogy ennek nincs kihegyezett éle, egyének vagy csoportok, vagy pártok ellen. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk az előzményeket, a Bethlen-féle választójogi rendelet hasonló intézkedését, s ha ismerjük ennek a bekezdésnek genezisét, akkor rájövünk arra, hogy ez nem generális intézkedés, hanem testre szabott rendelkezés, hanem egyes egyének testére szabott kizáró rendszabály. Hiszen nem is volna értelme annak, hogy ilyen generális szabályt ékeljenek bele egy választójogi törvénybe. Nem volna semmi értelme és logika sincs benne, mert hiszen pl. ha Norvégiának ilyen törvényszakasza volna, akkor Amundsen világéletére lehetetlenné volna téve politikailag, mert miközben bejárta az Antarktist és az északi sarkot, elveszítette azt a jogát, melyet minden más 24 éves norvég állampolgár megkapott. (Meskő Zoltán : Magyar ember ne menjen az északi sarkra ! — Derültség.) Ha Svédországnak volna ilyen törvényszakasza, akkor Swen Hédin, aki Keíetázsiában évekrexnenő kxitatásokat végzett, szintén elvesztette volna azt a jogát, amelyet minden 21 éves svéd állampolgár megkap. T. Nemzetgyűlés ! Tudósok, tanárok, kutatók járják a világot, s ha nekünk ma ilyen kiválóságaink nincsenek, lehetnek majd a jövőben. Különben pedig vannak is, mert külföldi tanszékeken vannak tanáraink, magyar férfiak, akiket meghívtak külföldi tanszékekre. Vannak bíráink, akiket meghívtak a külföldre, vannak tudósaink, akik a külföldön dolgoznak privátszorgalomból, saját exisztenciájuk biztosítása érdekében. Nem a kormány vagy a kormányzó megbízásából vannak künn, hanem az élet kergette, hajtotta őket ki az országból és kimentek, boldogultak s a magyar névnek dicsőséget szereztek odakünn. Logikus-e, hogy ezeket mi büntessük és elvonjunk tőlük oly jogokat, melyeket minden 24—30 éves férfi és nő Magyarországon — akármilyen szürke egyéniség egyébként — megtartott magának ? És logikus