Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-438
326 A nemzetgyűlés 438. ülése 1925. évi juUus hó 1-én, szerdán. már felhozta azt az érvet, hogy ez a körülmény sok és nagy visszaélésre adhat alkalmat olyan tekintetben, hogy sokszor kellően megalapozott aláírások semmiseknek tekinthetők a választási eljárás folyamata alatt épen e nagy szám következtében. Már ennél az elvnél fogva is, másrészt pedig annál az elvnél fogva,, hogy azok, akik aláírják a jelölő-iveket, az illető jelölttel kapcsolatban bizonyos exponált helyzetbe kerülnek, amely exponált helyzet főleg akkor, ha függő viszonyban vannak akár a közigazgatási hatóságot illetőleg, akár, teszem fel, a földbirtokost illetőleg, — sok kárt okozhat nekik, — magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy ebből a két szempontból kifolyólag célszerűbb volna ezt a számot csökkenteni legalább olyan mértékben, mint ahogyan Szabó t. képviselőtársunk proponálta, hogy a 10% helyett 5%, az 1000 helyett pedig 500 vétessék be. Erre nézve én egy indítványt is akartam beadni, ez azonban ugyanolyan értelmű lett volna, mint Szabó t. képviselőtársamé, azért tehát nem adom be, hanem teljes mértékben csatlakozom ennél a pontnál Szabó képviselő ur indítványához. (Eőri-Szabó Dezső : Meskóé jobb !) T. Nemzetgyűlés ! Természetes, hogy ha Meskó képviselő ur indítványa akceptáltatnék, akkor ugy Szabó képviselő ur, mint én, a legnagyobb örömmel vonjuk vissza indítványainkat, mert hiszen a mi szempontunkból az nagyobb engedményeket tartalmaz. Épen ebből az elvből kifolyólag ennek a paragrafusnak 5. bekezdését én is törlendőnek tartom. Teljesen méltánytalan dolognak tartom azt, hogy ez a törvény, amely most kodifikálódik, különbséget tegyen olyan jelölt között, aki már képviselő volt és olyan jelölt között, aki még nem volt képviselő. Ezt már saját reputációnk szempontjából sem lehet megcsinálni. A törvény előtt minden embernek egyenlőnek kell lenni, akár volt az illető képviselő, akár nem. Épen azért a magam részéről indítványozom . . . (Szabó Imre : Már beterjesztettem egy ilyen indítványt !) Akkor csatlakozom Szabó Imre t. képviselőtársam ezirányu indítványához. Ennek a szakasznak 6. bekezdése az ajánlási ivekre tartalmaz intézkedést, mondván, hogy az ajánlásra a biró által rendelkezésre bocsátott vagy magánúton előállított ajánlási iveket lehet használni. A javaslat szóval a magánúton előáditott ajánlási iveket is megengedhetőnek tartja, a 7. bekezdés azohban olyan feltételekkel irja körül ezt a rendelkezést, hogy szinte illuzóriussá teszi a magánúton készült iveket. Azt mondja ugyanis, hogy az ajánlási ivre a választókerület nevét, a képviselőjelölt nevét, korát, foglalkozását, lakását és pártállását, valamint a választás napját kell rávezetni. Én ezeket az alakiságokat nem tartom fontosnak. Ez a sokféle alakiság csak azt fogja eredményezni, hogy az olyan jelölttel szemben, aki a kormányzópártnak nem lesz szimpatikus, több kifogással lehet élni és igy inkább el lehet azt a jelöléstől ütni. Magam részéről indítványozom tehát a 62. § 7. bekezdésének törlését. A S. bekezdés azt tartalmazza, hogy (olvassa) : Az ajánlatot legalább két és legfeljebb tiz olyan ajánlónak kell személyesen átnyújtania, akiket a választási biztos személyesen ismer, vagy akik személyazonosságukat előtte igazolják.« Ez a bekezdés két visszaélésre adhat alkalmat. Először is lehetséges, — mint ahogy meg is szokott történni ez választások alkalmával — hogy a választási biztosnak rendkívül rossz lesz a memóriája és sehogy sem akarja személyesen ismerni azt, akihez talán már személyesen is volt szerencséje, ezáltal tehát alkalmat adunk arra, hogy az ajánlattevőt Visszautasíthatja. Másodszor visszaélés történhet azáltal, hogy a személyazonosság bizonyításánál olyan követelésekkel léphetnek fel, amelyeket az illető kielégíteni nem tud. (Rakovszky Iván belügyminister : Biró csinálja ezt !) A biró is előállhat olyan követelésekkel a személyazonosság bizonyításánál, amelyek lehetetlenné teszik az igazolást. Pl. az egyik biró elfogadja a keresztlevelet, a másik nem fogadja el. (Rakovszky Iván belügyrainister : A keresztlevél nem személyazonossági bizonyítvány.) T. belügy minister ur, nekem az a tudomásom, hogy a falusi emberek nem igen szoktak zsebükben igazolványokkal járni, mint a városi emberek, mert nincsenek arra elkészülve, hogy a rendőr minden percben igazoltathatja őket. A legtöbb falusi embernek egyáltalában nincsen személyazonossági igazolványa, nem is tudják, hol kell azt kiváltani. Ebben a tekintetben egyébként is rendkívüli szerény az igényem és kérésem. Azt kérem, vétessék be a törvényjavaslatba az, hogy a választási biztos fogadja el az ajánlási iveket attól, aki személyazonosságát a szokásos módon előtte igazolni tudja. Szóval az én kérésem oda csúcsosodik, hogy ez a kifejezés vétessék be : »szokásos módon«. Indítványozom tehát, hogy a 62. § 8. bekezdésének utolsó szava elé ez iktatandó : »szokásos módon«. A 12. bekezdésre nézve is volna egy megjegyzésem és az a szavazási igazolvánj T ok szelvényére vonatkozik. Azonban, ha jól emlékszem, az előadó ur erre nézve módosítást terjesztett be és ezt a rendszert töröltetni kívánja. Epen azért a magam részéről erre nézve nem terjesztek be indítványt. Még csak a 17. bekezdésről akarok néhány szót mondoni. Ha jól emlékszem, az előadó ur erre nézve olyan irányú módositást terjesztett be, hogy a hiányzó aláírások 36 óra alatt pótoltassanak, azonban üres iveken. Én kárhoztatom, hogy üres iveken történjék a hiányzó aláírások összegyűjtése. Tudjuk, hogy választás alkalmával a jelöltek nem is minden ivet képesek & választási biztoshoz beszolgáltatni, mert a beadás idejéig nem képesek összeszedni ezeket az iveket. Rendesen az szokott megtörténni, hogy beadja azokat az iveket, amelyek momentán rendelkezésre állanak, mert bizony a távolabbi községekből nem érkeznek be. Ha most valamely hiányt kell pótolniuk, nem látnék abban semmit, ha azokon az iveken lehetne pótolni ezt, amelyek az illető képviselőjelölt kezéhez azután beérkeznek. (Hedry Lőrinc : Csak azokon nem lehet pótolni, amelyek már a bíróhoz beadattak !) Akkor ebben a tekintetben tárgytalan, amit mondani akartam. Ezeket kívántam a 62. §-nál megjegyezni. Elnök : Szólásra következik : ? Forgács Miklós jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Nekem az a szándékom, hogy a választójogi törvény minden intézkedése minél világosabb és egyszerűbb legyen és hogy komplikáltság és megkötöttség ne legyen benne, mert ez csak arra volna alkalmas, hogy a népakarat ne tudjon tökéletesen kifejeződni. Ilyen komplikáltság nyilvánul meg azonban a jelölésnél, amikor azt kívánják, hogy ezer jelölő legyen. Javaslatot nyújtok be ebben a tekintetben olyan értelemben, hogy elégséges legyen, ha száz választó jelöl egy jelöltet. Ha száz választó jelöl egy jelöltet/ akkor még mindig nem lesz túlságos konkurrencia a jelöltekben, de különben, is helytelen gondolat az, amely lehetetlenné kivan ja tenni, hogy minél több jelölt legyen a választásnál. A közönségnek az az érdeke/ hogy minden pártból legyen egy jelölt és hogy minél több jelölt közül tudja magának a legjobban megfelelő jelöltet kiválasztani. Másik javaslatom tulajdonképen Meskó Zoltán t. képviselőtársam és
