Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-438

äÖ6 A nemzetgyűlés 488. ülése 1925. évi július íió 1-én, szerdait: osztály leverésére, szétszórására ; emellett olyan eszközökhöz is fordult, hogy a munkásosztályon belül a munkásosztály egységét megbontsa és ezzel a munkásosztály erőkifejtését lehetetlenné tegye. Emlékeztetek itt arra, hogy mindjárt 1919-ben az ellenforradalom emlékezetes napjai­ban megalakították az úgynevezett magyar mun­káspártot, azt a magyar munkáspártot, amelynek vezetője ellen később bűnvádi eljárást inditottak csalásért, hamisításért és zsarolásért . . . (Feidl Gyula : Árulásra csak ilyenek vetemednek !) . . . és ez a munkáspárt annakidején meg tudta csinálni azt, ha a börtönben valaki kijelentette, — egy lezárt, úgynevezett bolsevista, vagy bolsevista cselekménnyel vádolt egyén — hogy csatlakozik a magyar munkáspárthoz, (Ugy van ! a szélső­baloldalon.) akkor kiengedték, az már tagja lehetett a magyar munkáspártnak ; a keresztény szocialista­pártnál külön kedvezményeket juttattak a mun­kásoknak és külön szervvé akarták kiépíteni a keresztény szociális szervezetet, hogy ezzel a munkásosztály egységét, politikai fellépését és törekvését megakadályozzák. Később megalakitottak egy szocialista magyar munkáspártot a kormánytámogatással és kormány­pénzzel. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Èz se volt elég, ez sem vezetett ered­ményre, és később az »Igazság« című napilap élére Csizmadia Sándort egy valódi népbiztost állitottak (Szabó István (öüövényi) : Nem igaz ! — Eszter­gályos János : Tíz milliót adtak neki ! Hisz nem ön a kormány !) . . . és e köré csoportosítottak egy munkáspártot s azt hitték, hogy ezzel a munkás­párttal s az »Igazság« című lappal és azzal a pénzzel, amit erre költött a kormány, sikerülni fog a magyar szociáldemokrata pártot megbontani, sikerülni í'og a munkásságot attól a céltudatos törekvéstől elvonni, amelyet maga elé tűzött. Mindez nem sikerült. A szociáldemokrata párt tényező lett, parlamenti képviselethez jutott. Ide­benn vívtuk harcunkat és nem találtunk megértésre. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Nem találtunk arra, hogy a kormány belátta volna, hogy a forra­dalmak s ellenforradalmak után, vesztett világ­háború után kellene munkásnéptörvényeket al­kotni, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) kellene szociálpolitikát folytatni, okos, céltudatos politikát, amely kiengeszteli azt a sok bajt és szen­vedést, amelyen a munkásosztálynak keresztül kel­lett mennie. Nem találtunk megértésre és termé­szetes dolog, hogy a munkásosztályban van elé­gedetlenség. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbalolda­lon.) Jogos ez az elégedetlenség, (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) mert a parlamenti képviselet dacára, önzetlen feláldozása dacára a munkásosz­tály nem kapott ettől a nemzetgyűléstől semminemű engedményt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalolda­lon.) Nem kapott egy jottányi szociálpolitikai tör­vényt. (Propper Sándor : Nyílt szavazást kaptunk !) Nem kapott megértést a legsúlyosabb bajainkra sem, olyan bajainkra, amelyeket az egész világon mindenütt ma már törvénnyel orvosolnak, mert mindenütt iparkodnak azt a társadalmi nyomorú­ságot, mely a munkásosztályt éri, enyhíteni. (Klárik Ferenc : Itt csak rágalmaznak !) Termé­szetes dolog, hogy ez az elégületlenség egy de­mokratikus párton belül jelentkezik. Az elégület­lenség lehetősége persze nincs meg az egységes­pártban, de megvan a szociáldemokrata pártban, mert a szociáldemokrata párt demokratikus intéz­mények szerint van felépítve és ezen párt keretén belül természetesen vannak véleménykülömbségek, véleményeltérések, amelyek azonban, ha lefolynak, akkor alkotmányos utón kifejezésre jutnak. Mármost a helyzet az volt, hogy ezt az elége­detlenkedő réteget — amely ugy nevezte magát a párton belül, mint ellenzék — használták fel megint a párt ellen, a demokratikus irányzat ellen. (UgiJ van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mikor Bethlen István gróf ministerelnök kiadta a jelszót, hogy egységes frontot kell alkotni a szociáldemokrata párt ellen a székesfővárosi választásokra a munkás­osztály ellen, akkor ez a mozgalom a párton belül elevenebb lett és megtalálta a kapcsolatot részben azokkal, akik a jobboldali irányzatot képviselik, részben a kormánnyal. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Rakovszky Iván belügyminister : Maguk sem hiszik !) és a pártot akarták megbon­tani, hogy a fővárosi választásokon a demokratikus blokkot, azt a szövetséget, amely győzött, meg­bontsák. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Birtokomban van egy nagyon értékes, neves poli­tikusnak nyilatkozata, akit nem nevezek meg, — ha kell majd jelentkezik az illető, de — akinek azt mondotta a magyar ministerelnök, Bethlen István gróf, hogy ne menjen a szociáldemokraták­kal a fővárosi választásokon, mert a szociáldemok­rata párt alá van aknázva ; Vágiék elvégzik a munkát és Yágiék annyi listát fognak felállítani a különböző kerületekben, hogy nem a szociálde­mokraták választják meg a polgárokat, hanem a polgárok fogják a szociáldemokratákat megválasz­tani. (Zaj. — Propper Sándor : Arany középút ! — Kun Béla : És ugyanakkor Vági kijelentette, hogy rothadt a polgárság ! — Zaj.) Itt is adva van az a plattform, amelyet követtek az ellenforradalom kezdete óta, hogy a munkásosztályt magán a mun­kásosztályon keresztül akarták megbontani. Jel­lemzőek errevonatkozólag azok a tények, ame­lyeknek bizonyítékai birtokunkban vannak. Egyik az, amelyet felemiitettem, a másik az, hogy a rendőrség tárgyalt Vágiékkal. Birtokunk­ban van az a telefonálás, amelyben Benárd rendőr­tanácsos Koós Gézának utasítást adott akkor, amikor Yágiék gyűlést tartottak. így folyt le ez a telefonbeszélgetés : Halló, Te vagy az Géza? Kérlek, őméltósága téged rendelt ki ma este %6 órára a régi képviselő­házba a szocialista ellenzék — tudod, a Vágiék — gyűlésére. A gyűlés engedélyezve van. Napirend : a fővárosi községi választások. A méltóságos urnák az az óhajtása, hogy a szónokok beszédét akkor se zavard meg, ha eltérnek a napirendtől és a szociál­demokrata párt belügyeit teregetik ki. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula : Tükörképe a mai kormányzatnak ! — Rakovszky Iván belügyminis­ter : Minden dajkamesét elhisznek 1 Honnan tud­ják azt, hogy mit beszéltek telefonon? Biztosan Kende adta ezt is ! — Mozgás és zaj jobbfelől. — Propper Sándor : Ez a cári ochrana !) Azt mondta továbbá Benárd : Ne zavard őket, és ha nagyon szélsőséges hangon beszélnek, akkor se avatkozz bele ugy, hogy a szót megvonod tőlük, hanem csak mérsékletre intsd őket. (Zaj a jobb- és a bal­oldalon. — Peidl Gyula : A kormány szövetségesei ! — Rakovszky Iván belügyminister : Nagyon szép szövetség volt ; letartóztattuk őket !) A rendőrség természetszerűen csak azok érdekében tesz igy, akik bizonyos szolgálatokat tesznek. (Propper Sándor : Szövetségeseket nem is illik zavarni ! — Kun Béla : Cirkuszi játék a kommunistákkal !) De nemcsak a rendőrségen folyt tanácskozás arról, hogy Vágiék alakítsák meg a pártot ; nem­csak a rendőrség mondotta nekik azt, hogy igenis csináljanak külön listákat, mindenben támogatja őket és bíznak abban, hogy a fővárosi választáso­kon eredményeket fognak elérni, hanem a minister­elnökség szociálpoltikai osztályán Bencs Zoltán, a szociálpolitikai|osztály vezetője is tárgyalt Vágiék­kal, (Peidl Gyula : SzeVetném látni azt a szociál­politikát, amit ott csinálnak ! — Zaj.) amikor napilap megindítására kértek engedélyt. (Ra­kovszky Iván belügyminister : Kérni szabad, de nem kapták meg !) Kértek papirost, pénzt, helyi-

Next

/
Thumbnails
Contents