Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-437

A nemzetgyűlés 437. ülése 1925 az összeiró-küldöttségek. Mert a múltban megtörtént például az, hogy az illetők elmentek jelentkezni s fel akarták magukat vétetni, de véletlenül mindig olyankor mentek oda, amikor senkisem volt ott. Végre megunták a dolgot s maguk többé nem is jelentkeztek felvételre s emiatt kimaradtak a választói névjegyzékből. Épen ezért azt javaslom, hogy a 32. § 1. be kezdésének ötödik sorában a »napot« szó után a következő kiegészítés vétessék fel : »hivatalos időt«. T. i. hogy hivatalos időt is tartalmazzon a felragasz, és pedig lehetőleg olyan időben, amikor munkaveszteség nélkül mehetnek oda az illetők. Legyen szabad még egy dolgot felemlítenem, amelyet a választói névjegyzék összeállitásánátapasztaltam, minthogy ilyen összeíró küldöttségben magam is működtem a legutóbbi székesfővárosi választásoknál. T. i. azt tapasztaltam, hogy a meghaltak és elköitözöttek évek hosszú során át benn maradtak a választói névjegyzékekben. Ismertem egyéneket, akik már három év előtt meghaltak és ennek dacára fel voltak véve a választói névjegyzékbe. Viszont voltak sokan, akik elköltöztek más kerületbe, utcába, szavazókörbe, sőt más városba is — például Szegedre, Debrecenbe, Pestújhelyre — az ország különböző helyeire — és ezek még mindig benn voltak a választói névjegyzékben. Én tehát szeretnék egy olyan megoldást találni — s talán a t. belügyminister ur ezt meg is fogja találni — amellyel ezeket az anomáliákat a jövőben ki lehet küszöbölni, nehogy halottak benn legyenek a választól névjegyzékben éveken keresztül, valamint olyanok is, akik — mint a budapesti VIII. kerületi névjegyzékben történt — Pestújhelyre vagy pláne Szegedre költöztek. Ezeket az anomáliákat kellene valahogy kiküszöbölni, ha a belügyminister ur tudna errevonatkozólag valami megoldást találni. Elnök : Kiván-e még valaki a 32. §-hoz szólani? (Nem !) Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzet-, gyűlés ! Azokra, amiket Saly t, képviselőtársam beszéde végén mondott, röviden az a válaszom, hogy épen ezért javasoltuk az uj 28. és 29. §-t. Mihelyt a névjegyzékek házankint ki lesznek függesztve, és a ház lakói ellenőrizhetik azt, hogy a kifüggesztett névjegyzékben nem szerepelnek-e halottak is, vagy olyanok, akik már nem laknak ott, ezek az anomáliák meg fognak szűnni. Ami a képviselő ur inditványát illeti, erre nézve kénytelen vagyok azt kérni a t. Háztól, hogy ezt ne fogadja el, nem azért, mintha annak tartalmát nem tartanám helyesnek, hanem azért, mert az a végrehajtási utasításba való. Előre is kijelentem, hogy a végrehajtási utasítást ebben a szellemben fogjuk megszerkeszteni. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Saly Endre képviselő ur a 32. §-szal szemben egy indítványt adott be, amely tulaj donképen pótló természetű indítvány. Elsősorban tehát fel fogom tenni a kérdést, hogy el méltóztatnak-e fogadni a szakaszt a bizottság által proponált szövegben. Ha el méltóztatnak fogadni, akkor külön fogom feltenni a kérdést Saly Endre képviselő ur indítványára vonatkozólag. (Helyeslés.) Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e a 32. §-t a bizottság által proponált szövegben elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a 32. §-t a bizottság által proponált eredeti szövegben elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség 1 A nemzetgyűlés a 32. §-t a bizottság által javasolt szövegben elfogadta. Most felteszem a kérdést, méltóztatnak-e Saly Endre képviselő ur pótló természetű inditváévi június lió 30-án, kedden. 277 nyát elfogadni, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik Saly Endre képviselő ur inditványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Nemzetgyűlés Saly Endre képviselő ur indítványát elvetette. Következik a 33. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a 33. §-i). Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Vázsonyi Vilmos ! Vázsonyi Vilmos : T. Nemzetgyűlés ! A 33. § sokféle rendelkezést tartalmaz. A 4. bekezdésben az összeíró küldöttségek kötelességeit irja elő. Azt mondja, hogy (olvassa) : »Az összeíró küldöttség hivatalból vizsgálja, hogy kik felelnek meg a választójog kellékeinek. Méltánylást érdemlő esetekben az összeíró küldöttség egyes hivatalos adatok megszerzése iránt a fél helyett hivatalból is intézkedhetik«. Ez fakultatív rendelkezés. A törvényjavaslatban benne van az a helyes rendelkezés, amely a központi választmánynak egyes esetekben kötelességévé teszi azt, hogy bizonyos iratokat vagy adatokat beszerezzen. Én azt hiszem, akkor járunk el helyesen, ha abban a stádiumban, amikor még az összeíró küldöttségnél van az ügy, az összeiróküldöttségre vonatkozólag ugyanazt a kötelmet állapítjuk meg, amely a központi választmányt is terheli. Tehát általában megmaradhat a szakasznak az a rendelkezése, hogy méltánylást érdemlő esetekben a fél helyett maga az összeiró-küldöttség is intézkedhetik hivatalos adatok megszerzése iránt, ez azonban egészíttessék ki a következő pótlással (olvassa) : »Azokban az esetekben, amidőn a központi választmány hivatalból köteles hivatalos adatokat megszerezni, ez a kötelezettség az összeiró-küldöttségeket is terheli.« Lehet, hogy ez nem szerencsés fogalmazás, de a gondolat az, hogy az összeiró-küldöttségnek ugyanaz a kötelezettsége van már a korábbi stádiumban, mint a központi választmánynak. Ha tehát én már az összeírás stádiumában hivatkozom valamire, amire, ha a központi választmánynál hivatkozom, az köteles a törvény értelmében az adatokat számomra megszerezni, nem tartanám helyesnek, hogy csak fakultativ legyen ez a dolog az összeiró-küldöttségnél. Az összeiró-küldöttséget terhelje ugyanaz a kötelezettség, mint amely a központi választmányt terheli. Ez az első javaslatom. A 33. § azonban további rendelkezéseket is tartalmaz. Legfontosabb az ötödik pontja, amely tulaj donképen a választói jog kellékeinél történt bizonyos módosítás következménye. Az 5. pont következménye annak, hogy nemcsak az elemi iskola negyedik, illetőleg hatodik osztályának sikeres elvégzése, hanem az ennek megfelelő képzettség is elegendő a választójog igazolásához. Mert hiszen maga az élet, bizonyos hivatás gyakorlása nagyobb képzettséget adhat, mint amennyit adott annak idejében a négy vagy hat elemi elvégzése. Ebből a gondolatkörből indul ki ez az ötödik pont és amikor megállapítja a vélelmeket, hogy kiknél kell vélelmezni, feltételezni az elemi iskolai képzettség fenforgását, többek között idesorolja azokat is, »akik önállóan folytatnak olyan ipari (kereskedelmi) üzletet, vagy vállalatot, mely a saját és családjuk eltartását biztosítja«. Ezt a rendelkezést én törvényszerkesztés szempontjából nem tartom helyesnek. Van ebben a rendelkezésben egy plusz, amely a listák összeállításánál tulajdonképen nehézségeket okoz, ez a plusz pedig ez a mondat : »mely saját és családja eltartását biztosítja«. Ha kutatom, hogy ez a plusz hogyan került ide, azt találom, hogy ez a női választójog szférájából került ide, ahol az önálló, kereső nőkre vonatkozólag van intézkedés.