Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

'•A nemzetgyűlés 431. ülése 19, Még csak azt akarom megemliteni, hogy a közeli napokban megjelentetni kivánom azt a rendeletet, amely a hitelélet szempontjából nagy horderővel bir s amely az illetékeket szabályozza a jelzálogkölcsönök és a hasonló természetű ipari kölcsönök tekintetében. Ha a mai illetékeket veszem, méltóztatnak tudni, hogy azok körülbelül 6 és fél százalékosak. Ezt papiron tartani a legborzalmasabb dolog volna, mert hiszen azért tartani, hogy semmiféle bevételem ne legyen, — inert nem volt jelzáloghitel — nem volna értelme. Viszont, mikor olyan súlyos feltételek mellett lehet csak ezt a kérdést megoldani, azt hiszem, kötelességünk — minthogy ez a bevételeket nem tangálja, csak emeli — ezt megfelelően redukálni. Ezért a ô^^o-os illetéket a mezőgazdasági hitelnél 2%-ra kivánom csökkenteni és ugyancsak az indemnitásban felhatalmazást kérek két irányban, Egyik irányban abban a tekintetben, hogy ezeket a kedvezményeket az ipari hasonló jellegű hitelekre is kiterjeszthessem, másrészt pedig, hogy azok nemcsak a kifelé kibocsátott és külföldön elhelyezett jelzáloglevelekkel szemben, hanem a belföldön elhelyezett jelzáloglevelekkel szemben is alkalmazást nyerhessenek. Azt is meg akarom említeni még, hogy az ingó jelzálogra vonatkozó törvényjavaslat is elkészült, az igazságügyminister ur azt már elkészítette s közeli időkben azt az érdekeltségekkel tárgyalás alá vétetem, úgy, hogy azt hiszem, hogy ha az ősszel ezzel a javaslattal is a parlament elé tudunk jönni, ezzel gazdasági életünknek egy régi kívánságát fogjuk teljesíteni és — ami a leglényegesebb — lehetővé fogjuk tenni a helyesebb üzemi hitel igénybevételét s amellett — ami szociális szempontból nagyon fontos — a kisebb exisztenciák számára egy jobb hitel alapjait fogjuk megteremteni. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! A tőzsdével most nem kívánok hosszasabban foglalkozni, csak egypár mozzanatra akarok kiterjeszkedni. A tőzsdénél legfontosabbnak tartom azt, hogy azok, akik ott legközvetlenebbül érdekelve vannak, egj

7

szer már ébredjenek tudatára annak, hogy ez nem lehet állami feladat, seholsem képezte azt s ahol az állam beavatkozott, mint Ausztriában, ott ez eleve csak veszteségeket okozott. Nekem most külföldön alkalmam volt igazán súlyos bankárokkal beszélnem. Meglepetéssel és megrökönyödéssel beszéltek arról, hogy : mi az, hogy önöknél a gazdasági élet nem törekszik ezeknek a kérdéseknek megoldására ; nem látják azt, hogy ez egy végzetes ut, mert ugyanazokat, akik itt érdekelve vannak, hogy itt helyes árfolyamot tartsanak, meg fogja akadályozni később a financirozásban ? És ha végeredményben mindig azt mutatja a tőzsde, hogy csak lefelé tudnak menni az árfolyamok, hogy lehet felkelteni a külföldnek is helyes és nyugodt érdeklődését ? Azt tartom, hogy a feltételek most megvannak adva a tekintetben, hogy a mérlegeket helyesen lehet összeállítani, senkit abból baleset nem ér, én minden adóztatásról lemondok, mert ugy veszem, mintha újonnan indult volna meg a gazdasági élet. Minden vállalat, ha megnézi a maga helyzetét, kell, hogy konstatálja azt, hogy helyesebb osztalékpolitikát tud folytatni, ha az ő papirosainak rentabilitását tudja biztosítani. Magaellen cselekszik és maga ellen követ el bűnt, ha nem mutatja kifelé, hogy rentábilis az ő papírja. Mert. amikor már rendezett viszonyok közé értünk, tulaj donképen csak ez az egy helyes bázis, amelynek alapján gazdasági életet lehet alkotni. Meg vagyok győződve róla, hogy épen akkor, mikor az egész költségvetés a genfi tárgyalások és annak eredményei egy kedvezőbb helyzetet teremtettek, ezek a tényezők önmaguk rájönnek hivatásukra. Spekulációra nincs ott többé szükség, nem a szónak igazi értelmében — '5. évi június hó 22-én, hétfőn. 19 hiszen a spekulációt a tőzsdéről egészen kiküszöbölni nem lehet — de abban az értelemben, hogy a tőzsde még egyszer lehet az a fórum, ahol kártyázni lehet a magasabb vagy alacsonyabb árfolyamokkal. A tőzsdén most csak egy szükséges : arra kell törekedniök, hogy amikor uj gazdasági helyzet felé indulnak a vállalatok, mikor megismerik a maguk anyagi viszonyait, mutassák meg, hogy komoly, életerős vállalatok és a rentabilitást tudják biztosítani. Abban a percben nincs itt szükség semmiféle mesterséges beavatkozásra, mert azt tartom, hogy elsősorban ezeknek az intézményeknek kellene ettől óvakodniuk és nekik kellene törekedniök arra, hogy itt mindenféle mesterséges és állami beavatkozás elkerültessék. így látom a helyzetet s azt hiszem, ez van tulaj donképen hivatva megjelölni a helyesebb értékpapiráralakulás jövőjét is. Ha olyan papirok vannak, amelyeken nem lehet segíteni, azokon már ugy sem fog tudni senki sem segíteni. Most már csak egészen röviden foglalkozom még egy-két kérdéssel. Ami a termelés helyzetét illeti, sajnos, tudjuk, hogy a múlt év, különösen az ősziekben, rendkívül kedvezőtlen volt. Kiegyenlítette a mérleget az, hogy viszont a kapásokban és egyéb terményekben,^ takarmánynemüekben jobb termés volt." Csak azt akarom lerögzíteni, hogyha a fejlődést nézem, eme rossz termes ellenére sem vagyok abban a helyzetben, hogy abból rossz képet vonjak le. Csak örömmel tudom megállapítani azt, hogy a mi mezőgazdasági termelésünk fejlődésben van és csak az időjárási viszonyok azok, amelyek ennek teljes erőkifejtését megakadályozzák. A jövő mindenesetre biztató. Az iparban és kereskedelemben bizonyos pangás mutatkozott az elmúlt évben. De ha nézem, hogy a gyárak száma mégis megnövekedett, hogy végeredményben mégis óriási fejlődést értünk el, mert körülbelül kétszer annyit termeltünk, mint. öt évvel ezelőtt, akkor a helyzetet itt is biztatónak látom. Remélem, hogy az a gazdasági lanyhaság, amely nemcsak a mi gazdasági életünket jellemezte, hanem általános európai, sőt világjelenség volt, majd csak lassan fog engedni a maga erejéből, lassan elkövetkeznek a jobb viszonyok az egész világpiacon, és a mi iparunk is abba a helyzetbe kerül, hogy erőteljesebb termelést tud kifejteni. Ezért tartom nagyon szükségesnek a hasznos beruházásoknak gyors megindítását is, mert ez ennek a tespedő és nehéz viszonyok között élő iparnak s mezőgazdasági életünknek is mindenesetre erőteljesebb fellendülését fogja eredményezni. Ami a külkereskedelem alakulását illeti, e tekintetben az előbb hallottam egy megjegyzést, hogy hogyan esett vissza a behozatal. Méltóztatnak tudni, t. uraim, hogy ezelőtt egy évvel még teljesen kötött gazdasági rendszerben voltunk a behozatalt illetőleg. Ha nézem az adatokat, és pedig — hogy egyenlő bázisunk legyen — az 1923. évi májustól egészen 1924 áprilisáig és az 1924 májustól 1925 áprilisáig terjedő adatokat, akkor azt látom, hogy a behozatal kitett az előbb emiitett időszakban 440 millió aranykoronát, mig az utóbb jelzett időszakban kitett 743-at. Hol van itt a forgalom csökkenése? Azt sem merem állitani, hogy ez a fogyasztás visszaesése, mert ez nem egyéb, mint a behozatalban egy 67%-os emelkedés. Sajnos, épen talán a rossz termés következtében nem ilyen kedvező a helyzet a kivitelben, bár az is jól alakul, amennyiben 398 millióról 589 millióra emelkedett, ami azonban csak 48%-os emelkedés. Látjuk tehát, hogy a termelés befelé fokozódik és a forgalom is fokozódik ugy, hogy tulaj donképen forgalomcsökkenésről nem beszélhetünk. Itt egy dologra azonban felhívom a figyelmet. Ha nézem, ' tényleg azt lehet konstatálni, hogy az utolsó idő:f