Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

À nemzetgyűlés 486. ütése 19.25. évi június fió 27-én, szombaton. 239 kot és átlag milyen terjedelemben? Hány törpebirtokot egészítettek ki kis családi birtokká s erre a célra mennyi földet fordítottak? Mindezen kiegészitésre átlag mennyi föld jutott? 8. Mennyi földet vettek igénybe vagyonváltság címén, továbbá a vagyonváltságot meghaladó megváltás címén? 9. Mennyi földet adtak eddig tényleg a földhöz juttatottak használatába? 10. Terjesszen elő a kormány tüzetes kimutatást a földbirtokreform pénzügyi oldaláról is, (Helyeslés a baloldalon.) hogy t. i. a kiosztott földeket mennyi haszonbér és vételár terheli?« Ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek ezt a teljesen tárgyilagos indítványomat elfogadásra. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A költségvetést illetőleg csupán annak kijelentésére szorítkozom, hogy végtelenül sajnálom, hogy a Bethlen-kormányt működésében nem tudom támogatni és iránta bizalommal nem lehetek. Nem lehetek bizalommal egy olyan kormány iránt, amely nyugodtan nézi és nyugodtan tűri a magyar nép rettenetes nyomorát itt Európa közepén. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én semmi egyebet nem nézek, politikai kérdéseket nem vegyitek bele, nem gondolok most semmiféle, több évvel ezelőtt történt dolgokra, csak azt mondom, hogy szemünk láttára pusztul el a fajtánk, (Ugy van! bal felől. — Kiss Menyhért : A keresztény kurzus alatt !), a magyar emberek százezrei nem rendelkeznek a mindennapi kenyérrel, kis gyermekeiket nem tudják táplálni, nem tudnak annyi táplálékot adni gyermekeiknek, hogy azok kellően kifejlődhessenek és emberré válhassanak. Ha az államnak — amint azt már képviselőtársaim elmondották — fényűző dolgokra van pénze, de nincs figyelme, szive és észszerű belátása egy kormányzatnak ennek a rettentő nemzetpusztulásnak megakadályozására ( Ugy van ! Ugy van ! a bal és a szélsőbaloldalon.), akkor a legjobb akaratom és indulatom mellett sem támogathatom ezt a kormányt. Hiába állanak itt elő bármilyen pénzügyi bölcsességekkel — a minister ur jóindulatát elismerem — hiába hivalkodnaK bármiféle genfi sikerrel, amig azt hallom, Nagy Emil t. képviselőtársamtól, hogy Jászladányban éhenhalnak a választói, addig a kormány iránt bizalommal nem viseltethetem. Àz indemnitási törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Szabó József ! (Nincs itt !) Elnök : A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző' : Peyer Károly ! (Nincs itt !) Elnök : A képviselő ur nem lévén jelen töröltetik. Szólásra következik ? Héjj Imre : jegyző : Horváth Zoltán I Horváth Zoltán : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az előttem szólott Szakács Andor t. képviselőtársam, amikor a földreform kérdését tárgyalta, azzal a kéréssel fordult a t. túloldalhoz, hogy méltóztassanak csendben, sine ira et studio meghallgatni. A felhívás eredménye itt van, mert hiszen a túloldali padok kiürültek. (Zaj.) Ebből a temetői csendből azt következtetem, hogy mindaz, amit az előttem szólott képviselőtársam elmondott, az utolsó betűig igaz. (Ellenmondások a jobboldalon. — Mándy Sámuel : Tévedés van benne ! — Kiss Menyhért : Azért mennek ki, mert fáj hallani ezeket !) Ez a földbirtokreform az én szerény véleményem szerint mindaddig égető kérdése lesz az országnak, amíg azt gyökeresen meg nem oldják. Én a gyökeres megoldását abban látnám, ha nem a birtokminimumot, hanem a birtokmaximumot méltóztatnának megállapítani. (Mándy Sámuel : Búza Barna is igy akarta I) Ezenkívül alá kellene . azt támasztani megfelelő pénzügyi intézkedésekkel, s a földhöz juttatottakat hozzá kellene segíteni ahhoz, hogy a földet használhassák is. Mindannyiunknak az a felfogása, hogy a földreformnak az eddigi módon való végrehajtása tulaj donképen nem egyéb, mint a földbirtokreform diszkreditálása. (Ugy van! a baloldalon.) Olyan területeken * és olyan megyékben, ahol nagy latifundiumok fekszenek, ahol tehát a földbirtokreformra égetőbb szükség van, igen kinosan, keservesen megy annak a csekély földnek is az igénylők kezeihez való juttatása ; olyan kerületben pedig, mint az enyém is, ahol a 70 ezer katasztrális hold föld ideálisan van megoszolva, ahol latifundium egyáltalán nincs, ott beleavatkozik az állam, és nem az elővásárlási jog utján szerzi meg a földbirtokreformhoz szükséges ingatlant, hanem megváltás utján. Ezt a megváltást sem a törvény intencióinak megfelelően gyakorolja, — mert hiszen a törvény azt mondta, hogy a földbirtok helyesebb megoszlását célozza, — hanem azzal ellenkezően. Megtörtént pl. nálunk az, hogy egy papucskészitő-iparossal szemben, aki 30 esztendei iparoskodás után négy hold földet szerzett, de miután a háború alatt vette, földjére a megváltási eljárást megindították s ez az ügy ma tárgyalás alatt van az OFB-nél. Azt hiszem, hogy a földreform kérdése még sokáig fog itt kisérteni. Amikor Szakács Andor képviselőtársam beszélt és én a Ház közepén foglalatoskodtam, Szakács képviselőtársam azon megállapítására, hogy végtelenül szomorú az, hogy Magyarországnak külföldi államokhoz kell könyörögni mennie azért, hogy saját pénzét vagy saját kölcsönét beruházásokra felhasználhassa s hogy ez épen olyan, mint a Bécsbe való futkosás volt a szabadelvű éra alatt, ( Rothenstein Mór : Csak közelebb volt !) erre Szomjas képviselőtársam közbeszólt, hogy ennek oka az október. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ha az ember az ilyen közbeszólást nem a nemzetgyűlésben hallaná, hanem valamely népgyűlésen, és nem is egy előkelő népgyűlésen, hanem valamely inferioris népgyűlésen, akkor talán meg tudná magyarázni, meg tudná érteni, hogy még vannak olyan emberek, akik a legközelebbi történelmet sem ismerik. Itt önök előtt folyt már le az a hosszú vita, amelyet erről az oldalról ebben a kérdésben megindítottunk. Önökhöz terjesztettük be azokat a kérvényeket és indítványokat, amelyekben kértük és indítványoztuk, hogy méltóztassanak az októberi idők felelős tényezőit vád alá helyezni, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) méltóztassanak alkalmat adni azoknak az egyéneknek, hogy itt, az ország szine előtt, a nagy nyilvánosság, az illetékes bíróság előtt tisztázhassák végre szerepüket. Mindezen indítványunk és kérelmünk süket fülekre talált. Engedelmet kérek, ha komoly az a megállapításuk, hogy valóban az október az oka Trianonnak, akkor legelső és legfőbb kötelességük volna ezeknek a kérdéseknek tisztázása. Mivel azonban ezt nem akarják megtenni, tehát az a meggyőződésem, hogy ez a közbeszólás semmi egyéb, mint rosszhiszemű rágalmazás. Egyet meg kell állapitanom, és ez az, hogy épen az olyan közbeszóló urak óriási hálával tartoznak az októberi kormánynak, (Kiss Menyhért : Főispánok és kormánybiztosok voltak ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy akadt egynéhány becsületes, önzetlen és — jól mondja közbeszóló t. képviselőtársam — könnyelmű, életét és exisztenciáját könnyelműen reszkírozó férfiú, aki az össze-