Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

"224 Ä nemzetgyűlés 436. ülése Í92Ö. akciót követett el akkor, amikor javasolta a titkossági szakasznál, tehát a választójogi törvény- > javaslatnak épen legfontosabb részénél, a vita bezárását. Nem látjuk, hogy a következményei megvolnának Hedry Lőrinc képviselő ur eljárásának. Nem látjuk sem á képviselő úrral szemben a következményeket, de nem látjuk a kormányelnök ur részéről vagy a helyettes ministerelnök ur részéről sem, nem hallunk semmiféle nyilatkozatot, amely bennünket olyan irányban meggyőzött volna, hogy Hedry Lőrinc képviselő ur eljárása előzetesen a kormány által nem hagyatott jóvá. Előttünk ez a helyzet érthetetlen és valahányszor ilyen érthetetlen helyzetet látunk, évek hosszú sora óta kutatom, hogy kinek a keze működik közre. Ha a teljes hatalmában levő kormányelnökkel szemben egy képviselő ilyen indítványt tud tenni és akaratát egy kisebbség a többségi pártban keresztül tudja vinni, akkor kutatom a hátieret. És évek hosszú során át mindig arra a meggyőződésre jutottam, hogy ilyen esetekben a titkos társaságok keze működik közre. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vagyis arra a meggyőződésre jutottam, hogy van még egy másik hatalom is, amely igen sokszor és ezidőszerint is párhuzamosan működik a kormánnyal, sokszor azonban szembekerül a kormánnyal c-s akaratával, keresztezi azt és a maga akaratát viszi keresztül. Hedry Lőrinc képviselő ur eljárása belőlem azt a meggyőződést váltotta ki, hogy a titkos társaság, amelyet én már többizben itt nyiltan Etelközi Szövetségnek neveztem, hozhatta itt azt a határozatot, hogy megelégelte a parlamenti vitát s belekényszeritette a titkos társaság tagjait, abba, hogy szavazzanak a vita bezárása mellett. Állítom mindaddig, hogy itt titkos társaság keze működik és illuzórius minden parlamenti vita, ameddig a ministerelnök ur nem felel már végre-valahára arra a kérésemre, hogy jelentse ki itt a nemzetgyűlés színe előtt becsületszavára, hogy semmiféle titkos társaságnak nem tagja. Ezt a kérdést a ministerelnök urnák már többizben feltettem, mindig kitért előle, sohasem válaszolt rá. Mindaddig tehát, amig ilyen nyilatkozatot nem hallok, feltételezem joggal, hogy az ilyen érthetetlen helyzeteket, az ilyen meglepő eljárást hátulról valami titkos kéz irányítja. A nyomok ilyen esetben mindig az Etelközi Szövetség vezetőihez vezetnek. Mikor a választójogot a bizottságban tárgyaltuk, a képviselői eskü megindokolására a ministerelnök ur azt hozta fel, hogy a képviselői esküt azért akarja kivenni mindnyájunkból, mert mi magunk hirdettük azt, hogy itt titkos társaságok működnek, már pedig ő a titkos társaságok befolyása alól akarja a képviselőket megóvni akkor, mikor esküt tétet le velük, hogy semmiféle külső befolyásra nem engedik képviselői tevékenységüket irányitatni. Indokolta még a ministerelnök ur az esküt a puccsokkal, kijelentette, hogy még most sem tartja kizártnak a puccsok lehetőségét és azt mondotta, hogy az eskütétel azon okból is szükséges, mert ilyen veszély még mindig fennáll. Én azon az ülésnapon, amikor a belügyminister ur az esküszakaszt elejtette, nem voltam jelen, de szerettem volna hallani, hogy mi történik most már ezt a két aggodalmat tekintve. Ha a ministerelnök urnák fennállott az az aggodalma, hogy itt titkos társaságok befolyásolják a képviselőket ténykedésükben, kíváncsi volnék most már arra, hogy minekutána az esküszakaszt valószínűleg gróf Apponyi Albert érveire való tekintettel elejtette, miként óhajtja valószínűleg saját pártjának tagjait emancipálni a titkos társaságok befolyása alól ? És kíváncsi volnék most már arra, hogy minekutána az esküszakaszt elejtették, miként akar védekezni a puccsok lehetősége ellen, amit mi lehetsé gesnek alig tudunk elképzelni, ő azonban lehetséévi június hó 2f-én, szombaton. gesnek tartja azokat. Most nem látom sehol nyomát annak, hogy az esküszakasz elejtésével, vagy azzal kapcsolatban miként fog védekezni a puccsok lehetősége ellen. Amilyen érthetetlen sok ilyen parlamenti fordulat, mint például Hedry Lőrinc képviselő ur eljárása, épen olyan érthetetlen a ministerelnök urnák az a tartózkodása, hogy a Somogyi—Bacsógyilkosság ügyében miről hallgat, milyen feltett kérdésesre nem válaszol. Nem hagyok neki békét és ismételten hangoztatom, hogy mindenért ő volt a felelős és ő most is a felelős. Ami e tekintetben helytelen irányban történt, hogy hamis vágányra terelődött ennek az ügynek parlamenti tárgyalása, hogy sérelmek jelentkeztek e tekintetben, ennek mind ő az oka, mert nem nyilt, nem egyenes és nem őszinte és, mert nem válaszol a hozzá intézett kérdésekre. Én pélául azt kérdeztem tőle, hogy hozzam nyilvánosságra azt, ki volt az, aki a Somogyi— Bacsó-gyilkosság aktáit félretétette irattárba. Kérdeztem tőle, hogy milyen fórum mondta ki azt, hogy a gyanúsítottak nem azonosak a gyilkosokkal? Ki szüntette meg a vádat, az egész eljárást, kinek intézkedésére történt az a hallatlan szabálytalanság, hogy minekutána a gyanúsítottakról az bizonyult be, szerintük, hogy a gyilkosságban nem tettesek, azok után az akta nem került vissza eredeti helyére, az államrendőrséghez további nyomozás végett. A ministerelnök ur mindezekről hallgat és azt hiszi, hogy ez a hallgatás üdvére, hasznára van az országnak, pedig ez a hallgatás azt a benyomást kelti — amint már mondtam, — hogy itt ok van az eltussolásra. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Még akkor is, ha nincs eltussolás, az eltussolás látszatát adja, tehát politikai értelemben véve, mindenfélekép bűnös a ministerelnök az egész ügy minden olyan fejleményeiért, amely kellemetlen az országra, a kormányra, vagy más igen magasállásu személyekre is. Érthetetlen a ministerelnök ur eljárása és mivel érthetetlen, megint csak beleesem abba a következetességbe, hogy valahányszor érthetetlen dolgot látok, mindig a titkos társaságok kezét sejtem. Es mivel itt is érthetetlen a helyzet és a ministerelnök ur eljárása, keresem és kutatom tehát, vájjon*az egész Somogyi—Bacsó-gyilkosság nem vezethető-e vissza, valamely titkos társaság határozatára, valamely vérbiróság Ítéletére ? És ha vissza volna vezethető, akkor megint bűnös könnyelműség és bűnös mulasztás a kormány részéről, hogy nem mondja meg őszintén, hogy a nyomok hova vezetnek, hanem hagyja sötétségben ezt az ügyet, tág kombinációkra adva okot olyan irányban is, milyen irányban kombinálni sem volna szabad. Amilyen érthetetlen a kormány magatartása a Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügyében, épen olyan érthetetlen dolognak jöttem nyomára pl. a Lédererféle gyilkosságot illetőleg is. A Léderer-féle gyilkosságot az egész magyar közvélemény a legélénkebb figyelemmel kisérte. Biztos forrásból tudom, hogy amikor a haditörvényszék az Ítéletet kimondotta, enormis számban fogytak el a napilapok az ország területén ; olyan általános, országos nagy érdeklődés követte ezt a bűnügyi tárgyalást. És akkor mit láttunk mindannyian ? Azt, hogy a hadbírósági Ítéletben egy csodálatos valótlanság van. Léderer Gusztáv ugy van feltüntetve az Ítéletben, mint próbaszolgálatos csendőrfőhadnagy és általában az egész eljárás folyamán láttuk azt a törekvést, hogy ugy tüntessék fel ezt a bűnös embert, mint aki próbaszolgálatos csendőrfőhadnagy. Nem tudom, mi van itt a háttérben, de azt tudom, hogy a kezemben van egy csendőrségi közlöny, amely 1924 május 1-éről kelt és amelyiknek egyik pontja azt mondja, hogy (olvassa) : »A kormányzó ur őfőméltósága Budapesten, 1924 április 9-én kelt magas elhatározásával az alább nevezett volt