Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

222 À nemzetgyűlés 436. ülése 1925. engedni, hogy kissé debreceni szemüvegen keresztül tárgyaljam. Debrecen Magyarországnak, de csonka j Magyarországnak is egyik leggazdagabb városa volt. Amióta ennek a városnak képviselője vagyok, figyelem ennek a városnak gazdasági helyzetét és meg kell állapitanom azt — ami ugy hiszem, minden képviselőtársam kerületére is vonatkozik, — hogy ez a gazdag, erős város a szanálás óta teljesen tönkrement. Az ipar, a kereskedelem teljesen válságba jutott. Nem áll az, hogy a gazdatársadalomnak volna pénze. Annak sincs pénze. Debrecen egyik kisgazdájától kaptam ezelőtt pár héttel levelet, aki arra kért, szólaljak fel, hogy abból a hitelből, amelyet a Központi Hitelszövetkezet utján a pénzügyminister folyósitott, Debrecen város gazdáira csak 40 millió korona esik és 100 jelentkező van. Ilyen a helyzet. A munkanélküliség pedig olyan borzasztó, hogy igazán nem lehet Debrecenben máskép, csak a legmélyebb keserűség hangján beszélni. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Egyetlen városa nincs még àz országnak, amelyben oly nagy volna a munkanélküliek arányszáma, mint épen Debrecen városában és nem látunk ebben a tekintetben a kormány részéről támogatást, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) ellenkezőleg, tervszerütlenséget, lendülethiányt tapasztalunk. Ezt a tervszerütlenséget, ezt a lendülethiányt tapasztaljuk ugy a kormány, mint a törvényhatóságok ' részéről is. (Szeder Ferenc : És egy csomó rosszakaratot is !) Ezért elsősorban nem azok a meghosszabbított életű törvényhatóságok a felelősek hanem önök a felelősek, akik ilyen élethosszabbító szükségrendeletekbe is belementek. Azok a törvényhatóságok, ugyanis, amelyek ide feliratokat irnak, nagyon jól tudják azt, hogy jönni fog a közigazgatási reform és igy nem mernek messzebb időkre berendezkedni. (Zaj.) A városoknál mindenütt hiányzik a beruházási programm. Hiányzik az a beruházási tervezet, amellyel tervszerüleg lehetne a munkanélküliségen segíteni. Debrecen városa e tekintetben szégyenteljes leiratot kapott a pénzügyi kormány utján a belügyministertől, amikor tervszerűtlenül kölcsönt akart felvenni. Azt mondom azonban bár megkaphatta volna azt a kölcsönt, amely sajnos, blöff volt. A beruházási programúinak, a munkaprogramnmak ez a hiánya mind azt bizonyítja, hogy igenis, azok részéről, akiknek kezében van a segítés módja, nincs meg a kellő irányítás. (Baross János : Koncepció-hiány van 1) De még egy debreceni példát hozok fel. Debrecen városa összes iparosai, munkásai összeállottak és velem együtt, de más oldalról a főispán úrral együtt is kérvényeztük a népjóléti minister úrtól, hogy azokból az óriási feleslegekből, amelyek a munkásbiztositás folytán Debrecenből befolytak, engedjenek egy székházat építeni, mert nem lehet a mai székházban a betegeket ellátni. Szégyenteljes állapot az, amelyet e tekintetben lefestettünk a népjóléti minister ur előtt. Három hónapja várjuk a döntést, a döntés nem jön le, pedig én azt gondolom, hogy azokhoz a feleslegekhez elsősorban azoknak van joguk, akik azt beszolgáltatták. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Azok különleges célokra nem fordíthatók. Ezért kellett a munkásbiztosítást államivá tenni? Nem jön le a döntés, pedig igy talán a székház építésével bizonyos lendületet lehetne adni Debrecenben az építőiparnak is, hogy ezáltal legalább a közvetlen szükségen és munkanélküliségen némileg enyhítsünk. (Dénes István : Az apaállatok a fontosak ! — Farkas István : Teheneket tartanak ! Készülnek a következő választásra 1 — Zaj.) De kivánok foglalkozni még a mezőgazdasági munkások helyzetével is. Ez a legszerencsétlenebb társadalmi réteg. Ezeknek sorsán elnyomással nem évi június hó 27-én, szombaton. lehet segíteni, csak szeretettel. Én elhallgattam itt, ahogyan a földmivelésügyi minister ur Szakács Andor képviselőtársunknak választ adott. A földmivelésügyi minister ur nem tagadhatja le, hogy ennek a mezőgazdasági munkásságnak ma nincs munkája. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A mezőgazdasági munkásság nem kap megfelelő béreket, ez a legelhagyatottabb réteg, amelyen feltétlenül segiteni kell ! (Dénes István : Minden intelligens embernek ez volna a kötelessége ! Elsősorban a hétezer holdasoknak ! — Graeffl Jenő : Ott van a 30.000 holdas Hortobágy ! Egy fityinget nem ér Arról beszéljen ! — Zaj.) A Hortobágyról is beszélhetünk ! Ez is olyan téma, amelyet^ ma csonka Magyarországon — igaza van a képviselő urnák — nem lehet olyan helyzetben hagyni, mint amilyen helyzetben ma van. Tessék a kormánynak ezt a kérdést tanulmányoztatni és a különböző javaslatokat lehet azután vita tárgyává tenni. Tessék e tekintetben a képviselő urnák, aki a Hortobágyhoz közeli földbirtokos, akciót indítani, hogy lehet-e ezen a kérdésen segiteni, lehet-e belterjesebben kihasználni a Hortobágyot, vagy nem, vagy az nem való egyébre, minthogy egyes urak ottan télen vadlibákat lőjjenek ? (Graefí'í Jenő : Ma még az sincsen ottan ! — Derültség.) Télen lövöldöznek rajta, nyáron azonban nincs elégséges fü rajta, hogy a debreceni gazdák állataikat ott legeltessék. A másik nagy kérdés a tisztviselőfelesleg kérdése. Önök megtapsolták a genfi sikert (Zaj.), pedig ott el volt rejtve egy ujabb létszámcsökkentés egy nagyobbszámu tisztviselői elbocsátás. Beszéljünk csak erről a tisztviselőfeleslegről, amely tényleg kóros tünet és nézzük meg, hogy ami eddig a létszámcsökkentés terén történt, helyes kormányzati, politika volt-e ? Méltóztassék megengedni nekünk, hogy tapasztalásból állapithassuk meg, hogy nem volt helyes. Ez a létszámcsökkentés, ahogy az be volt intézményesítve, veszedelmes volt : a szellemi proletároknak nagy tömeget teremtette meg. Ez a létszámcsökkentés igazságtalan volt a személyek kiválasztásánál, mert nem azok mentek el, akiknek el kellett volna menniök, nem a kihalással, nem a vagyonosabb tisztviselőkkel és nem az elmenni szándékozókkal operáltak, hanem elővették a közszolgálat állítólagos érdekeit. Nagyon sok esetet tudok elmondani, amikor egyes emberek, akik el akarnak menni, nem mehetnek el, viszont akiknek nem volt más megélhetési forrásuk, mint épen ennek a tisztviselői ügykörnek ellátása, azok elküldettek. De bűnös volt a keretmegállapitás is, mert olyan intézményeknél, amelyek az ország csonkasága folytán nem változtak, sőt ahol a teendők megszaporodtak, ugyanolyan százalékot állapítottak meg, amilyen százalék volt megállapítva az egyes ministeriumokra, amely ministeriumok nem csonka Magyarország, hanem Nagy-Magyarország ministeriumai voltak. (Baross János : 176 államtitkár van ! — Zaj.) Helytelenül rendezték a végkielégítés módját is. Rossz időben, a gazdasági válság delelőjén, olyankor adtak pénzt ezeknek a tisztviselőknek, hogy vállalkozzanak, amikor aztán azok tönkrementek. Mi fog itt történni ? Itt, amint mondottam, a szellemi proletárok olyan tömege fog előállani, amelynek eltartása a kormányra hárul. Ez a játék igy tovább nem mehet. (Zaj a jobboldalon.) Nemcsak a tisztviselők létszámát kell leszállítani, hanem tessék becsületesen és őszintén nekimenni az adminisztráció egyszerűsítésének is. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Az adminisztrációt ugy az eljárásban, mint a szervezetben egyszerűsíteni kell. Ma már a törvényhatósági közigazgatásnál a járási rendszer teljesen felesleges. Tessék a községeknek megadni az életképesség lehetőségét. Történjék nagyobbmérvü létszámcsök-