Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

À nemzetgyűlés 435. ülése 1925. egyszer a biróság folyosóján történt találkozás alkalmával azt a kijelentést tette a sértettnek és ügyvédjének, hogy ebben az ügyben, a fosztogatási ügyben megszüntették a nyomozati eljárást. Erre a sértett és annak jogi képviselője felfolyamodást adtak be ez ellen a megszüntető végzés ellen. A határozatot 1923. június 22-én hirdették ki — a dátum is fontos — a sértett és képviselője pedig július 17-én, tehát 30 napon belül, törvényes határidőben jelentették be a felfolyamodást. Mi történt azonban ezzel a felfolyamodással? Az ügyészség egyszerűen fogta a felfolyamodást és katonai műnyelven szólva, félretétetni rendelte azért, mert idő előtti volt. Megállapították ugyanis, hogy az a határozatkihirdetés, a határozatnak az a közlése, amely megtörtént a sértettel és a sértett képviselőjével, tulajdonképen nem történt meg, ennélfogva a felfolyamodást, mint időelőttit, nem fogadhatják el, mert még határozat nincs. Később azonban, augusztus 24-én, meghamisítva a könyveket, meghamisítva az ügynaplót, az átkönyvelést, teljesen kijavitva, uj kézbesítést rendeltek el és amikor ez ellen kívántak felfolyamodással élni, egyszerűen megállapították, hogy ez meg elkésett. Azt a komédiát játszották le tehát, hogy az egyik esetben korainak, idő előttinek mondották a felfolyamodást és ezért nem fogadták el, a másik esetben pedig elkésettnek jelentették ki és ezért nem adtak helyt a felfolyamodásnak. De történt más is ebben az ügyben. Megtörtént az, hogy Schmitz Rezső hadbíró ellen feljelentést adtak be azért, mert nyilvánvaló volt az, hogy szabálytalanul járt el. A feljelentést azonban az ügyészség félretétetni rendelte. Jellemző ez a feljelentés, mert láthatjuk belőle azt az eldurvult hangot, amelyet a sértettből a honvédbiróság eljárása kiváltott. Magam is megborzadtam, amikor kezembe vettem és elolvastam ezt, hogy akad hatóság, amellyel ilyen hangon lehet beszélni és amelynek olyan cselekedetei vannak, hogy ezek egyes hozzáforduló emberekből ilyen hangot váltanak ki. A beadvány egyik passzusa a következőképen szól (olvassa) : »Végül utalnom kell arra, hogy az én ügyeimben« — t. i. ez Prónay Pál ügye — »a szándékos tussolások egész sorozata fordul elő. A vegyes bizottság az aktákat elégette, a csendőrfőügyész eleinte teljes gőzzel nyomozott, azután ellengőzzel és a végén megszüntette az eljárást, sőt felfolyamodási jogomat is kijátszotta egy valótlan jelentéssel. Ebbe a ciklusba tartozik az a mulasztás, hogy Schmitz Rezső az előzetes eljárás megszüntetéséről engem, illetőleg védőmet nem is értesített hivatalból.« Ha azt hiszik önök, t. Nemzetgyűlés, hogy erre a keményhangu bejelentésre megindították az eljárást a sértett ellen, vagy a beadványt elkészítő ellen, és azoknak a jogorvoslatoknak, amelyek ebben foglaltatnak, helyt adtak és azokat kivizsgálták, akkor súlyosan tévednek az urak, mert erre a beadványra a m. kir. honvédfőparancsnokság ügyésze a következőket mondotta (olvassa) : »Ezt a beadványt, mint hatóságomra sértő tartalmút, érdemben való intézkedés nélkül visszautasítom, egyben értesítem a címet, hogy irodai közegeimet utasítottam, miszerint az ügyvéd ur képviselője részéről beadott mindazon iratokat, amelyeknek tartalma sértő tendenciájú, beiktatás nélkül, rövid utón, a beadónak küldjék vissza. Schmitz Rezső, a honvédfőparancsnokság ügyésze.« Sehol, ahol jogszolgáltatás van, ahol valamit adnak a jogszolgáltatás törvényszerűségére, nem történhetik meg, hogy egy hatósághoz, egy bírósághoz intézett bármilyen tartalmú beadványt — legyen annak hangja bármilyen erős kritikájú is — egyszerűen annak hangja vagy modora miatt félretétetni rendeljenek és ne vizsgálják meg a panaévi június hó 26-án, péntehen. 2ÖÍ szokat, ne adjanak helyt a felfolyamodásnak, hanem egjrszerüen túltegyék rajta magukat. Folytathatnám még annak a metódusnak ismertetését, amelyet ebben az ügyben követtek. A törvénytelenségek egész sorozatát követték el honvédbiróságaink, egész sorozatát követték el honvédügyészeink, ugy hogy ezek után, azt hiszem, alig van ember, aki elhiszi azt, hogy az az ujabb nyomozás, amelyet most a Somogyi—Bacsó ügyben megindítottak, eredményre vezetne. Ezért állunk elő ismételten azzal a kívánsággal és azzal az óhajjal, hogy ebben az ügyben egy parlamenti vizsgálóbizottság küldessék ki, mert ez az egyetlen, amely ebben az ügyben világosságot tud deríteni és amely fel tudja tárni azt a sötét rejtelmet, amely e mögött az ügy mögött van. Azt mondotta a honvédelmi minister ur, hogy a Somogyi—Bacsó-gyilkosságra vonatkozólag ezután minden adatot és tanúvallomást nyilvánosságra hoz. Azóta történt már néhány tanúvallomás a biróság előtt, de egyetlen egyet sem hoztak nyilvánosságra, ellenben az történt, hogy azt a tanút aki megjelent a honvédügyész urnái és ott tanúvallomást tett és tanúvallomásában a felbujtóra vonatkozólag legjobb tudása szerint meg akarta tenni vallomását, az eljáró ügyész ur erre vonatkozólag nem hallgatta ki, hanem kijelentette, hogy a felbujtóra vonatkozóan pedig semmiféle nyilatkozatot jegyzőkönyvbe nem vesz. Teljesen lehetetlen, teljesen képtelen állapot az, hogy egy ügyész állapítsa meg azt, mit vesz jegyzőkönyvbe a tanú vallomásából és mit nem. Az ügyésznek kötelessége mindazt jegyzőkönyvbe venni, amit a tanú vallani kivan, legfeljebb később, az eljárás, a vizsgálat, vagy a nyomozás során ő maga állapithatja meg, vagy a bíróságra bizhatja annak megállapítását, hogy a tanú vallomásából mi az, amit valónak fogad el, és mi az, amit ujabb nyomozás tárgyává kíván tenni. Hogy azonban már az eljáró ügyész szűrőt alkalmazzon, ez sehol, semmiféle rendes igazságszolgáltatás terén elő nem fordul. De azt is mondotta a honvédelmi minister ur nyilatkozatában, akkor, amikor megjelentek a Népszava hasábjain azok a nyilatkozatok és a nyomozásra vonatkozó adatok, hogy azokat ő tüzetesen átnézte, tüzetesen megtárgyalta abból a szempontból, vájjon ezekben vannak-e uj konkrétumok, vannak-e uj adatok, amelyek alkalmasak arra, hogy a nyomozást újból le lehessen folytatni. Nem tudom, kivel értekezett a honvédelmi minister ur, nem tudom, kivolt az a jogász, melyik volt az a nyomozó vagy vizsgáló hatóság, amely a minister urat, mint nem jogászt, igy informálta, hogy ott nincs elég adat, mert bárki, aki ezeket a nyomozati adatokat átnézte, láthatta, hogy az adatok egész tárháza, egész bősége áll 3 minister ur és a honvédbiróság rendelkezésére és bőven lehetett volna mód és alkalom arra, hogy a nyomozást már korábban, a Beniczky vallomásától függetlenül, lefolytassák, sőt már régen módjukban lett volna a tetteseket a biróság elé állítani. Megállapítom, hogy a biróságnak és a honvédelmi minister urnák ma is módjában van ez, mert téves az a megállapítás, amelyet a közvéleménybe igyekeztek beleplántálni és amely tévesen Beniczky vallomásában is benfoglaltatik, hogy a gyilkosok közül kettő önkezével vetett véget életének, kettő pedig külföldre szökött, mert igenis meg kell állapitanom, hogy kettő ezidőszerint Magyarországon tartózkodik, sőt állami szolgálatot teljesít. , Azt kérte a honvédelmi minister ur, hogy aki tud valami adatot, az bocsássa ezeket az adatokat rendelkezésére. Már mondottam, hogy akik megjelentek az ügyészségen és tanúságot kívántak tenni, azoknak a tanúvallomására viszont nem volt kíváncsi az eljáró ügyész ur, mert a vallomást