Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

194 Â nemzetgyűlés 435. ülése 1925. évi június hó 26-án, pénteken. hogyan dolgozik a másik. (Nagy Vince : Az igazság elvész a sok személyzet között !) A pénügyministeriummal kapcsolatban csak egy érdekes szempontot vetek fel, azt, hogy az összes bevételeknek, amelyek 8887 milliárdot tesznek ki, körülbelül 20%-át adóadminisztrációra használja fel az ország. De, minthogy a 8887, illetőleg 8888 milliárdból, hogy kerekszámban beszéljek, 4888 milliárd automatikusan folyik be, behajtják a háziurak, háztulajdonosok és ügyvédeken, továbbá a bíróságok és más helyek, azt kell mondani, hogy csak 2

/B része pénzügyi adminisztrációra megy el a költségvetésnek. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) 85.000 katonánk van. Ott van az a nagy fegyveres karhatalom, amely a belügymínisterium státusába meg a kormányzósági státusba tartozik, azonkívül itt még kiadunk annyit, hogy ha átlagosan a 35.000-es létszámot vesszük, egy katonára évenként 38,382.252 korona esik. Hát," t. Nemzetgyűlés, rendben van. Azt mondják, hogy ezt a hadsereget tartanunk kell és annak magam sem vagyok ellene, tartsák, mert ha nem is vagyok militarista, mégis azt gondolom, hogy ez a keret jó arra, hogy sok embert lehet ezen az utón elhelyezni, ez talán jelent ipart is, kereskedelmet, jelent fogyasztást és talán valamikepen megtérül a kiadás. (Nagy Vince : Főleg időfogyasztást jelent !) Nem vagyok azon az állásponton, hogy ezek kevesebben legyenek, hanem ha már van palotaőrségünk, koronafírségünk, annyi rendőrünk, csendőrünk és parlamenti őrségünk, talán ebből a 35.000 emberből el lehetne látni azt a szolgálatot. Vagy nehogy azt mondhassa valaki, hogy nem vagyunk eléggé humánusak, megmondom, hogy mi nem akarjuk elbocsátani a szegény koronaőröket, palotaőröket, folyamőröket, parlamenti őröket és nem tudom én, miféle őröket, hanem tessék áthelyezni őket ide, ebbe a 35.000-es létszámba. A 35,000 ember között van azután nagyon sok, aki szívesen hazamegy, mert otthon dolgozni akar ; duplán, kétszeresen nyerünk ezáltal. Én ezt mind nem kifogásolnám, ha mi ezt kibirnók. Hanem arról van szó, hogy nem bírjuk ki, hogy nyomorgunk, elpusztulunk. Amikor ilyen nyomorúságos helyzetben vagyunk, mikor látjuk hogy ilyen módon lehetne segíteni és pedig rövid idő alatt, 15 perc alatt, csak arra gondolok, hogy hiszen csupán egy elszállásra van szükség, arra, hogy egy megszokott rosszat elhagyjunk, ha például gondolok a vármegyék és a törvényhatóságok dolgára. Milyen rengeteg sokat kell ezekre kiadnunk, 169 milliárdot községekre és törvényhatóságokra. Semmiféle szükség nincs például a törvényhatóságra. Józan ésszel, ha ezt észokok szerint nézzük meg, ha keressük az észokokat, hogy minek az a törvényhatóság, nem tudunk rá feleletet találni, csak azt, hogy az kell és igy kell a rengeteg kiadás is. Régente hosszú hetekre" vagy hónapokra terjedő utakon kellett eljutni Magyarország egyik részéről a másikba, nem voltak utak, nem volt vasút, de ma a távíró, telefon és rádió világában, miért kell ez a közbeiktatott szerv, amikor közvetlenül lehet érintkezni a községekkel. Semmi másra nem szolgálnak ezek a törvényhatóságok, ezek a közbeiktatott szervek, mint postamesteri munkák elvégzésére. Jön a ministeriumból az akta az alispánhoz, ez továbbadja a főszolgabirónak, a főszolgabíró a jegyzőnek, aki azt elintézi vagy ha esetleg a főbírónál megakad is, ha ott történik is valami érdemleges intézkedés, végeredményben mégis minden a ministeriumban dől el a fellebbezések folytán, még a törvényhatóságoknak az úgynevezett atuonómia körében hozott határozatai is végeredményben egy ember akaratán dőlnek meg, vagy maradnak meg : a belügyministerén. Tisztára luxus, teljes lehetetlenség az ország ilyen helyzetében ezeket a felesleges postamesteri intézményeket fentartani. Tessék minden községbe bevezetni a telefont, telefonon minden községgel pillanatok alatt érintkezhetik a ministerium és az emberek dolga is könnyebben intézhető el. Elismerem, hogy tradíció, megszokás fűződik hozzá, talán nem bánnám, ha egy kevés romantika is maradna, de nincs rá pénzünk, ennek a nyomorgó országnak ilyenre nem lehet költenie. Végig minden téren csak ezt tapasztaljuk. Nem szólok hozzá a vallásügyi tárcához. Azok a kiadások, amelyek ott vannak, szintén nem egészen igazságosan vannak elosztva. A vallásügyi tárcánál súlyos hibának tartom azt, hogy a közalapítványokról a vallás- és tanulmányi alapról egyáltalában nincs szó, ugy látszik, hogy azt Csáky szalmájaként kezelik. (Györki Imre : Stádium szalmája !) Ezek közalapítványok, a nemzetnek köze van ahhoz, hogy ezeket mire fordítják, hogy ezeknek az alapoknak milyen számadásaik vannak. Ennélfogva benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Javaslom, utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy tegyen haladéktalanul jelentést a vallás-, tanulmámá és egyéb kezelése alatt álló közalapítványok állagáról, kezeléséről és számadásairól.« (Nagy Vince : Azt mondja a minister, hogy ehhez semmi köze a nemzetgyűlésnek !) Ezt a kijelentést tette a minister és az, hogy a minister Í

ur ezt a szuverén kijelentést tette, amely szerint magánvagyonaként látszik kezelni ezeket a nagytér jedelmü alapítványokat, arra indít, hogy azt kívánjam, hogy a minister ur ezekről számoljon be, mert ezek tagadhatatlanul közvagyonok, közjogi vagyonok, amelyek megszámoltatás alá esnek. Annál inkább, mert a kultusztárca kiadásainál látunk vallási célokra is kiadásokat, tudni akarjuk, hogy mely vallási célok azok, amelyeknek költségeit nem lehetett a vallás-alapból és a többi alapokból fedezni. (Nagy Vince : Ha politikai lapokat vásárolnak, cukorüzletet is fognak venni állami pénzen ! — Györki Imre : Vagy pedig fúrókat ! — Derültség baUelől.) A kereskedelemügyi tárcánál sem találunk a költségvetésben vigaszt. Ha megnézzük a Máv. hatalmas intézményét, azt látjuk, a rendes kiadásokat nézve és elengedve a beruházásokat, hogy alig több a haszon, mint a felesleg, mint 115 millió. A vasgyáraknál alig több, mint 10 millió, az erdőgazdaságoknál alig több, mint négy millió. A mezőgazdaságnak — ez tanulságos fejezet — 81% a rezsije. 81% megy él a mezőgazdaságban rezsire. Ennyibe kerül a kezelése. Ezek a legkitűnőbb birtokok, amelyeknek minden felszerelésük megvan és 81% költségbe kerül a kezelésük. Többször megemlítettük, hogy a pénzügyminister ur elkövette azt a hibát, hogy noha neki a szanálási újjáépítési terv szerint lehetne sokkal kevesebb adóbevételt szedni, mégis túllépik a keretet, és noha az újjáépítési tervvel szemben kevesebbet adhatunk ki 77,597.215 aranykoronánál, ő 77,597.215 aranykoronánál többet ad ki. (Bud János pénzügyminister : A koronával történt értékváltozás !) Én itt aranykoronáról beszélek, de a pénzügyminister ur ugyanezt aranykoronában vette be, többet, mint amennyit a szanálási terv megenged. A költségvetésben azt olvashatjuk, hogy 2901 milliárddal több bevételt vesz be. Ez a bevétel a fontos, mert az állam bevételeit fizeti az adózóközönség, nem azt, hogy ebből mennyit költ el, 2901 milliárddal több a bevétel a felesleg, amelyet az adózóközönség visel, amikor az adóterheket már nem bírja. Én belátom azonban a pénzügyminister úrral szemben, hogy erről ő nem tehet. Amint jeleztem, a baj nem itt van. A baj ott van, hogy a morá-