Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-434

A nemzetgyűlés 434. ülése 1925. sitette azon a vidéken, ahol járásbirósági irnok volt, és bár a kommün alatt nem volt semmi szerepe, másfél évig ült vizsgálati fogságban ; a bíróság felmentette, mert részéről semmiféle bűncselek­ményt fennforogni nem látott. (Szakács Andor : Nagyatádi javaslata volt abban az időben !) Mayer János igen t. minister ur most itt ül és olvassa az Uj Nemzedéket. A ministerelnök ur is annak a javaslatnak alapján állott annakidején megboldogult nagy­atádi Szabó Istvánnal együtt. Ők azután minis­terek lehettek, — ami ellen semmi kifogásom nincs, — de azt a szegény járásbirósági írnokot elcsapták. Ez a szegény ember, — akinek 8 gyer­meke van s akinek az érdekében el akarok járni — tegnap hozzám jött a lakásomra és éhesen esett össze a lakásom előszobájában. Tessék azután elképzelni egy képviselő lelki hangulatát, amikor ilyesmi után bejön a Házba. Nem lehet nagyon rózsás kedvben, s az elkeseredés és keserűség bizony kitör belőle. (Patacsi Dénes : De maga azért nekünk sokkal kedvesebb, mint a Propper ! Jobb előadása van !) Köszönöm ezt a bókot. (Rothenstein Mór: Ez gyanús! — Derültség.) Az egyéniségek különfélék. Mi szocialisták mind­annyian egyformán teljesítjük kötelességünket, de az egyik nagyobbra nőtt, a másik kisebbre nőtt, az egyiknek ilyen a modora, a másiknak amolyan. Ez azonban nem változtat a tényen. Hogy én jobban tetszem a t. képviselő urnák, mint Propper képviselőtársam, ez rám nézve nagyon hízelgő lehet, ezt a bókot azonban még sem köszönöm meg, mert talán kompromittál azoknál, akik előtt valami akarok lenni. Vegye tudomásul t. képviselő ur, hogy aki szocialistának vallja magát és aki mint szocialista ide jött ebbe a terembe, az ugyan­azokkal az érzelmekkel, elhatározással és elvi meggyőződéssel van itt. (Patacsi Dénes : De a forma más, az előadás ! — Szakács Andor : Amióta beszél, Patacsi folyton háborog, nem engedi be­szélni !) Hogy önnek t. képviselő ur, közülünk ki szimpatikus és ki antipatikus, ez az ön dolga. Ha Patacsi képviselő ur és a többi, vele egy­formán gondolkozó képviselőtársam vennének ma­guknak annyi fáradtságot, — mint a külföldön szokás, -— hogy igyekezzenek tisztába jönni a szociáldemokrácia fogalmával, akkor nem így be­szélnének. A külföldi parlamentekben is vannak szociáldemokrata pártok és ellenpártok, igy van­nak nagy polgári pártok, reakciós konzervatív pártok de ezek a pártok és azok egyedei mind­annyian tisztában vannak a szociáldemokráciával, tudják, hogy az mit jelent, tudják, hogy az szük­séges valami. Látjuk,, hogy Belgiumban az ó-kon­zervativ katolikus párt szövetségbe lépett a szociáldemokrata párttal és együtt csinálnak kor­mányt. A ministerek egyrésze katolikus párti, a másik része szociáldemokrata. Engedelmet kérek, ha a szociáldemokrácia olyan nagy veszedelmet jelentene a hazára nézve, akkor Belgium katolikus vezérférfiai nem lépnének szövetségre a szociál­demokrata párttal. (Kiss Menyhért : A német centrum együtt működik a szociáldemokratákkal !) Németországban is igy van. (Perlaki György : Az egy kissé más szociáldemokrácia !) Mi azonban azt tapasztaltuk — talán azóta némileg enyhült már az az atmoszféra, — hogy mikor 1922-ben először jöttünk be ide, valóságos gyűlöl etfürdőt kellett vennünk. Ugy néztek ránk, mint betolakodókra, mint ide nem valókra, és igazán olyasmi fogadott itt bennünket, amit nem szeretetnek, hanem tűrhető rokonszenvnek sem lehetne nevezni. (Felkiáltások a jobboldalon : A vörös szegfű ! — Zaj.) Akárhogy fogják is fel az urak a dolgot, mi igenis akartuk és akarjuk teljesíteni törvényhozói kötelességünket és ha nem tudjuk teljesíteni ugy, ahogy akarjuk, NAPLÓ. XXXIV. évi június hó 25-én, csütörtökön. 167 ennek önök az okai, egységespárti képviselő urak, amikor önök csak azért, mert féltik mandátumukat, (Perlaki György : Dehogy féltjük ! — Muszti Ist­ván : Kitől ?) olyan dolgokat csinálnak, mint ami­lyeneket csináltak a választójogi törvényjavaslat 13. §. tárgyalása körül ; (Patacsi Dénes : 50 szocia­lista sem tur ki engem a kerületemből ! —• Muszti István : A magyar népnek az nem kell !) annál ke­vésbbé van szükség arra, hogy ilyen erőszakosan és minden parlamenti erkölccsel ellenkező módon megfojtsák a titkosság egy kis részét. Legyen már egyszer tisztában azzal a Patacsi képviselő ur, hogy ön végre is a nép fia, akinek az elődje talán jobbágy volt, aki deresen feküdt valamikor. (Zaj.) Gróf Hoyos Miksa t. képviselőtársamtól és báró Podmaniczky Endre t. képviselőtársamtól nem veszem rossz néven, ha ezek iránt nincs érzékük. (Egy hang jobboldalon : Hogyne volna érzékük! — B. Podmanezky Endre : Csak halljuk !) Neki nem lehet érzéke, mert nem ment ugy át az élet isko­láján, mint Patacsi képviselő ur. Okvetlen igy van, mert már a bölcsőjét más helyen ringatták és más életviszonyok között nőtt fel. (Zaj.) Az életnek azokat a vonatkozásait, amelyeket csak szegény szülő gyermeke ismerhet meg, ön t. képviselő ur nem ismerte meg. Nem is volt alkalma hozzá, nem is lehet érzéke iránta. (B. Podmaniczky Endre : Azt hiszi, hogy én nem forogtam a nép között?) Az kell, hogy olyan emberek jöjjenek be a Nem­zetgyűlés termébe, akik hus a szegény nép húsából, .akik a saját testükön végig érezték, szenvedték az életnek minden baját, minden kinját, minden ke­servét. Engedelmet kérek, mikor Hoyos Miksa gróf ur végigrobog vörös autóján itt a városon és onnan nézi a világot, nem tudhatja, hogy milyen az a világ. Ismétlem, ezt nem veszem rossz néven, mindenesetre szükséges, hogy az arisztokrácia és a kapitalizmus is képviselve legyen itt a par­lamentben (Patacsi Dénes : Hoyos gróf nagyon so­kat dolgozik künn a gazdaságban !) de nem lehet kizárni épen azokat, akiknek leginkább van véde­lemre szükségük, a törvényhozás munkájából. Önök t. képviselő urak, épen azokat akarják kizárni, akik a népnek leghivatottabb fiai. Nem­csak a szellemi hivatottságot értem. Megengedem, hogy az arisztokráciának vannak szellemi nagy­ságai, mint pl. gróf Apponyi Albert és mások, akiket igazi nagy tisztelettel látok itt a törvény­hozásban, és csak azt kívánnám, hogy igen t. kis­gazda képviselőtársaim emelkednének fel a szociá­lis érzésnek és a nép iránti szeretetnek arra a magaslatára, amelynek tanújelét adta Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam utolsó választójogi beszéde alkalmával. (Ugy van ! a baloldalon.) Arról vegyenek példát, hogy a nagy arisztokrata, aki az életnek minden kényelmét végigélvezte gyermekkorától fogva, öregkorára, patriarcha korára is megtanulta, hogy az életnek milyen követelményei vannak. (Patacsi Dénes : Hígyjék meg, hogy azokat a veszedelmeket az élet isko­lájában ő sem járta végig, ugy, amint mi a nép között ! — Kiss Menyliért : De ő lángeszével látja azokat ! — Patacsi Dénes : Jó szve van és érzése, de lángesze nincs ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pikler Emil : A választójog, ugy ahogy az ma kontemplálva van, ugy, ahogy önök törvényt akarnak belőle csinálni, önmagában untig elég ok volna a legnagyobb fokú bizalmatlanságra a" fel­hatalmazási törvényjavaslattal szemben, minthogy én a fősúlyt erre helyezem. Mert minden egyéb baj, a gazdasági életnek minden kinövése, amelyet ez a kormányzat okoz, a jogszolgáltatás terén, a politikai életben, a közigazgatásban mutatkozó nagy bajok, a politikai üldözések stb., mindez eddig is megvolt és eddig is elég ok volt arra, hogy I a kormánynak az indemnitást ne szavazzuk meg. 24

Next

/
Thumbnails
Contents