Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

A nemzetgyűlés 431. ülése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn. 9 építése pedig 40 ezer aranykoronával szerepelnek. A népjóléti ministerium tárcájánál az angyalföldi elmegyógyintézet kiépítésére 340 ezer aranykoronát vettem fel. Szeretném röviden vázolni ezeknek a beruházásoknak jelentőségét. (Halljuk ! Halljuk !) Ha ezeket a beruházásokat bármely oldalról is méltóztatnak vizsgálni, meg lehet állapítani, hogv azok 80%-a építkezés. Ezen az utón sikerül tehát ebben a költségvetési évben már itt is az építész iparsegítségére jönni, amelynek meg kell, hogy legyen a kedvező hatása az egész gazdasági életre, mert hiszen épen ez az ipar az, amely legtöbb iparágat foglalkoztat. A következő fejezet a bevételek fejezete. Mielőtt a bevételek kérdésével és a tervezett adóreformokkal részletesebben foglalkoznék, pár szóval érinteni akarom az adminisztráció kérdését. (Halljuk ! Halljuk !) Most nem akarok elvileg foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert hiszen a követendő elveket teljesen lerögzítettem előző költségvetési beszédemben, hanem inkább arról akarok beszámolni, hogy ezen a téren az év folyamán mi történt? Már előző költségvetési beszédemben rámutattam arra, hogy a magam részéről egyik legfontosabb kérdésnek azt tartom, hogy az adókivetések ne elkésve, hanem kellő időben történjenek meg. (Helyeslés.) A múlt év lehetetlen helyzetbe sodort bennünket azáltal, hogy az adókivetések csak a december hó folyamán értek véget ama adminisztratív nehézségek következtében, amelyek ezt az évet általában jellemezték. Az adókivetések időpontját ugy jelöltem meg, hogy azok lehetőleg az év első hónapjaiban megtörténjenek. Ha ezt nem is tudtam ebben a költségvetési évben teljesen elérni, de elértem azt, hogy június hó végéig az összes adókivetések megtörténtek. Hat hónappal fogjuk tehát úgyszólván megelőzni az előző évet. Mivel az adófelszólamlási bizottságok is befejezhetik októberre munkájukat, semmi akadálya sincs annak, hogy a rendes mederbe tereljük vissza az adókivetéseket és hozzáidomitsuk a gazdasági élet kívánságaihoz. Kilátásba helyeztem az adóstatisztika megvalósítását is. Lehet, hogy a statisztika nálam csak előszeretet, de mégis azt tartom, hogy statisztika nélkül nem lehet helyes pénzügyi politikát csinálni. Ennek eddig is rendkívül nagy hiányát éreztem, de most már eljutottunk odáig, hogv elrendeltem azoknak az adatoknak feldolgozását, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy az igazságtalanságok kiküszöböltessenek s hogy a helyes arányosítás megtörténhessék. Ezek a munkálatok legkésőbb augusztus folyamán véget fognak érni. Azt hiszem, hogy ez tulajdonképen permanens munkakör lesz, amelyről a jövőben egy étlen pénzügy minister sem fog lemondani, mint a helyes adóügyi, pénzügyi politika bázisáról. A szanálási törvény értelmében megtörtént a pénzügyigazgatóságoknak előirt adminisztratív átszervezése is, létrejöttek a tulajdonképeni adóhivatalok, melyek megfelelő személyzetéről gondoskodtunk, akik kellő szakértelemmel birnak. Ezek már megkezdték munkásságukat és így az a régi óhaj, hogy az igazgatás ne a messze központból irányittassék, hanem minél közvetlenebb érintkezés fejlődhessék ki a felek és az adminisztráció között és magának az adminisztrációnak is lehetővé tétessék, hogy közelről ismerje meg az adózók viszonyait, ez intézkedés kapcsán meg lesz oldva. A mai pénzügyi adminisztrációnak a múlt idők folyaményaképen nagy hibája — s itt bármilyen meszszire is visszamehetünk, — hogy a rendeleteknek oly óriási tömege van, hogy azt hiszem, a legnagyobb pénzügyi tudós és szakértő sincs sokszor abban a helyzetben, hogy meg tudja mondani, hogy az évtizedek folyamán létrejött rendeletekből melyek vagy azoknak mely intézkedései vannak érvényben. Ez vezetett arra, hogy annakidején már elkészíttettem az adótörvényekről egy összeállítást, amely különben kilátásba is volt véve. De kiegészíteni kívánom most ezt a végrehajtási utasításokkal is, amely összeállításban minden érvényes rendelkezést mindenki megtaláljon s a legkisebb fáradsággal tisztában legyen mindenki azzal, hogy mely rendeletek vannak érvényben, tehát melyekkel kell számolnia. Ebben az összeállításban azonkívül célzóm azt is, hogy a most már legtöbbször fel nem ismerhető hatásköröket is szabályozzam. E tekintetben rá akarok mutatni arra, hogy van nekem egy összeállításom, amely szerint egyes ugyanolyan természetű ügyekben is 40—50 felé vezet az igazgatás, a fellebbezési fórum pedig majdnem ismeretlen. Itt kell megemlékeznem arról is, hogy épen a takarékossági bizottság révén tervbevette a kormány — és ezzel egész komolyan foglalkozik — az egész közigazgatási és birói eljárás egyszerüsitését is. Mert nem elégséges ezt csak egy tárca keretében megoldani, ezt az egész vonalon meg kell oldani. Ez talán nem lesz óriási pénzügyi kihatású intézkedés, mindenesetre azonban olyan kedvező kihatású lesz, hogy talán még további restrinkciókat is lehet tenni és ez adja majd meg azt a végleges keretet, amelyen belül az egész adminisztrációnak működnie kell. Csak jelzem, hogy egy összeállítást napokon belül a 33-as bizottság elé kívánok terjeszteni, hogy teljes képe álljon előtte a pénzügyi adminisztrációnak. Legfontosabb kérdés az adóalapok helyes meghatározása. (Ugy van ! a jobboldalon.) E tekintetben nagyon méltánylandónak tartottam azt, hogy ezek ne egyszerűen bürokratikus, teoretikus, vagy más, hasonló alapon állapíttassanak meg, hanem minél erősebb összefüggésben a gazdasági élettel. Ezért vezettem be azt a szokást, hogy amikor csak panaszok voltak a mullban, mindenütt bevonattam az adóalap meghatározásába a gazdasági érdekeltségeket. Ráakarok e tekintetben mutatni csak a kereseti adóra, de tovább is akarok menni és azt hiszem, hogy azt, amit itt kezdtünk, szervesen végig kell vinnünk az egész vonalon. Ezért azt tervezem, hogy az adófelszólamlási bizottságot más irányban szervezem és organizálom át. Az adófelszólamlási bizottságok ma minden tekintet nélkül a gazdasági érdekekre, működnek. El akarom rendelni, hogy a mezőgazdasági kamarák, ipari kamarák, ipartestületek és egyéb érdekeltségek jelölése alapján történjék a választott tagok megválasztása, s ugyanezt az elvet akarom keresztülvinni a pénzügyminister által kinevezendő tagoknál is. Ez nemcsak arra lesz alkalmas, hogy az egész adminisztrációt szerves kapcsolatba fogja hozni a gazdasági élet követelményeivel, s össze fogja tudni egyeztetni az állampénzügyi érdekeket a gazdasági élet érdekeivel, hanem még nagyobb kihatásúnak tartom abból a szempontból, hogy, amikor ott lesznek majd együtt a különböző gazdasági érdekképviseletek, ez lesz a legbiztosabb, legjobb útja annak, hogy ezek az érdekeltségi képviselők egymással tanácskozva, keresztül tudják vinni a" "helyes arányosítást az egész adópolitikában. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagyon jól tudom, hogy még mindig sok a panasz, bár meg kell jegyeznem, hogy a panaszok az eddigivel szemben lényegesen csökkentek. Azt látom, hogy az az ut, amelyet mi követtünk, helyes volt és helyesek voltak azok az adminisztrációs intézkedések is, hogy a központból, a ministeriumból kivétel nélkül mindig a legsürgősebben törekedtem a helyszínén az érdekeltségek bevonásával megvizsgáltatni az ügyet. Merem állítani, hogy míg a múlt évben, mikor mint tárca nélküli minister bekerültem a pénzügyministerumba, két hónaNAPLÓ, XXXIV. ?