Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

A nemzetgyűlés 431. ülése 1925. évi június hó 22-én, hétfőn. 7 mány a Déli Vasút államosításának kérdésével is, amelynek összes terheit már úgyis mi viseljük, de összevonás révén nagy személyzeti és dologi meg­takarításokat fogunk tudni elérni. A kiadásak csoportjában a személyiek után a másik nagy komplexum az államadósságok cso­portja. A múlt évben 56-6 millió aranykorona volt ennek a fejezetnek a szükséglete, ebben az évben 70-8 millió aranykoronát tesz ki a szükséglet. Ebben az összegben legnagyobb tétellel szerepel, 33*8 millió aranykoronával, a Népszövetségi Köl­csön, 4.7 millió aranykoronával több ez az összeg, mint volt a múlt évben. Ennek magyarázata igen egyszerű, most egész évi amortizációról kell gon­doskodni, mig múltévben csak féléviről kellett. A további emelkedést megindokolja az, hogy a háború előtti adósságokból a 4%-os aranyjáradék, valamint az 1913. és 1914. évi 4%%-os járadék­kölcsönök fedezésére az innsbrucki egyezmény értelmében nagyobb összegekre van szükség, mert a múlt évben csak egy negyedévnek kölcsönszol­gálatát kellett ellátni, most pedig az egész évi köl­csönszolgálatot. A cleáring-ek, amelyek az egyes államokkal szemben fennállanak, 9­5 millió arany­koronát igényelnek. A Déli Vasútnál a kamat­garancia és egyéb kiadások 5-3 millió aranykoro­nát tesznek ki. Bizonyos nyugtalanság van a közvéleményben abban a tekintetben, hogy mi történik a kényszer­kölesönnel. Ami a kényszerkölcsönt illeti, kijelen­tem, hogy a kötvények ki vannak nyomva, ezek szétosztása haladéktalanul megkezdődik és július 1-től kezdődőleg a kamat jár az összes kötvény­tulajdonosoknak. Ez a kamatteher 2-5 millió arany­koronát tesz ki a költségvetésben. Csak mellékesen emlékezem meg arról, hogy ezzel kapcsolatban az a kívánalom is kifejezésre jutott az érdekeltségek részéről, hogy ezek a kény­szerkölcsönkötvények lombardirozhatók legyenek. Én azt találom, hogy ugyanis megfontolás alá veendő kérdés ez és amennyire a tárgyalások ma állanak, ugy látom, meglesz ennek a lehetősége, ami a hitelélet szempontjából igen kedvező jelenség lesz, mert hiszen ezzel is fokozni tudjuk a hitelélet szükségleteinek kielégitését. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A békeszerződési terhek a múlt évi költség­vetésben hét millió aranykoronával szerepeltek. Mivel az egész költségvetés összeállításánál annak a helyes elvnek felismerésével törekedtem eljárni, hogy lehetőleg mindenben megközelítsük a tény­leges helyzetet és tulaj donképen teljes tényleges budget álljon rendelkezésre, a kiadásokat itt 8 millió koronával irányoztam elő. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezen ne méltóztassék csodálkozni, mert ez a múlt évben is meg volt. Ennek magya­rázata az, hogy mi annyit vagyunk kötelesek tel­jesíteni, mint amennyit a napi szerb szénszállitások értékének megfelel. Ez az érték pedig mintegy 8 millió koronának felel meg ; ezt fizettük a múlt évben s ez ennek az összegnek magyarázata. Nem volna helyes, ha megint a költségvetésinél nagyobb összeget kellene fordítani erre a célra, mint ahogy történt az elmúlt költségvetési évben. Ezért vettem fel erre a célra 8 millió koronát. Tovább részletezve a kiadásokat, csak egy pár jellegzetesebb tételt fogok megemlíteni. A nemzetgyűlésnél emelkedés jelentkezik, ami összefüggésben van a felsőház megalkotásával, amely természetesen bizonyos költségeket igényel. (Rupert Rezső : Hallatlan ! Arra is költünk !) j Mindig költöttünk és minden állam költ. Ezen ne : csodálkozzék oly nagyon a képviselő ur. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk ! Halljuk ! a jobb­oldalon.) Súlvt helyeztem arra, hogy a földbirtokreform gyorsítása mentől erőteljesebb legyen. Egyszer már jussunk dűlőre ebben a kérdésben is, a vég­leges megoldás tekintetében. E részben ugy a földművelésügyi, mint az igazságügyminister kéré­seit a legmesszebbmenőleg támogattam s ezért a költségvetésben is jelentékenyen emeltem a föld­birtokrendező bíróság költségvetését. A külügyministeriumnál megtakarítás jelent­kezik, amely a létszámcsökkentés és takarékosság eredménye ; majdnem félmillió aranykorona. A mi­nisterelnökség költségvetéséből kivettem a csepeli kikötőt egyrészt azért, mert ez nem is volt szer­vesen beleillő, másrészt pedig, — amint később be fogok számolni róla — mert ezt hasznos be­ruházási kérdésnek tartom, és annak keretében kivanom fedezni. A honvédelmi tárcánál az emel­kedés tisztán a lakbér- és nyugdíjtöbbletekre vonatkozik ; ugyanez a helyzet az igazságügy­ministeri tárcánál is, annak ellenére, hogy erős létszámcsökkentés történt. A kultusztárcánál abból az elvből indulva ki, hogy nekünk mindent meg kell tennünk, ami az ország kulturnivójának nemcsak megtartására, hanem annak fokozására is vonatkozik, (Rupert Rezső : Felsőház helyett, erre kellene költeni !) és mivel a tárca bevételei is lehetővé tették, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk ! Halljuk ! jobb­felől.) három millió aranykoronával emeltem a költségvetést. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezáltal a kultuszminister urnák lehetővé tétetik, hogy a kultúrintézményeket sokkal erőteljesebben dotálja és nagymértékben hozzájáruljon a kultúra fentartá­sához és fejlesztéséhez. (Helyeslés.) Lényeges emelkedés van a népjóléti tárcánál, amely a múlt évben elég mostohán volt kezelve. Viszont, ha nézem azokat a nagy célokat, amelyek ennek a tárcának megvalósítása körébe tartoznak, akkor azt látom, hogy nagy hiba lett volna, ha a népjóléti tárcát a multévi nívón tartottuk volna. (Igaz ! Ugy van !) Annál inkább hiba lett volna ez, mert maga a tárca lényeges bevételfokozást tud eléírni, és ezáltal sok kérdés megoldása lehe­tővé tétetik. Csak a pregnánsabb tételeket fogom idézni. Mig a közegészségügyre a múlt évben 6*3 millió aranykoronát fordítottunk, ebben az évben csak­nem 15 millió koronát vettünk fel a népjóléti minis­ter rendelkezésére. (Élénk helyeslés.) A népbeteg­ségek elleni védekezés is rendkívül mostohán volt kezelve a múlt költségvetésben, mindössze 30.000 aranykoronával ; az idén erre a célra 216.000 arany­koronát vettem fel. Mindenesetre törekedni fogok e tekintetben további segitésre is. A kórházak javításánál a tételt ötszörösére emeltem fel. (Élénk helyeslés.) De most jön két rendkívül fontos kérdés ; az egyik az, amelyet a nemzet jövője szempontjából minden erővel támo­gatnunk kell, a másik pedig, amellyel szemben erkölcsi kötelességünk van. Az első a gyermekvéde­lem kérdése. (Élénk helyeslés.) A közegészségügyet messzemenőleg voltam hajlandó dotálni és e tekin­tetben teljesen egyetértettem a népjóléti minister úrral. Elégséges itt azokra az adatokra hivatkoz­nom, amelyek az ország mortalitását és egészség­ügyi viszonyait tüntetik fel. A tüdővész napról­napra mind erősebben lép fel, Ez ellen minden óvintézkedést meg kell tennünk, mert ennek meg­van a kihatása az egész gyermekvédelem szempont­jából is, hiszen ez a betegség a gyermekek szerveze­tét is meg fogja támadni. Ezért azt tartottam, hogy ez a népjóléti minister ur programmjának kiegé­szítése s támogattam őt abban a törekvésében, hogy a gj^ermekvédelemre nagj-obb összeget fordithasson. (Élénk helyeslés.) A múlt évben erre a célra 4-7 millió koronát fordítottunk, az idén majdnem 7 és fél millió aranjdcoronát. (Rupert Rezső : Kevés. Amit a felsőháznak adnánk, azt adjuk a gyermekek­nek ! — Zaj. — Halljuk ! Halljuk !)

Next

/
Thumbnails
Contents