Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

132 A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán. Elnök: Kérdem â t. nemzetgyűlést, méltóztatik-e a földmivelésügyi minister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Kiss Menyhért képviselő ur interpellációja a belügyminister úrhoz a tabi főszolgabíró választási túlkapása tárgyában. Kérem jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni sziveskedjék. Héji Imre jegyző: (olvassa) »Interpelláció a m. kir. belügyminister úrhoz : Van e tudomása a minister urnák arról, hogy a tabi járás főszolgabirája megakadályozza a képviselőket abban, hogy vendéglőkben vacsorázzanak és a választóikkal beszélgessenek ? Hajlandó-e B. Weisenbach főszolgabíró ellen törvényellenes eljárása miatt a fegyelmi eljárást megindítani? Kiss Menyhért, nemzetgyűlési képviselő.« Elnök: Áz interpelláló képviselő urat illeti a szó Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! E hó 21-én a tabi választással kapcsolatban több képviselőtársammal Tab községben megjelentem és a délután folyamán felkerestük az ottani iparoskört. Az iparosok szívesen fogadtak és megkérték arra, hogy az est folyamán engedjük meg nekik, hogy a vacsorát a mi társaságunkban költhessék el. Erre mi megneveztük a vasúti vendéglő nagytermét, hogy ott fogunk vacsorázni, és ott szívesen látjuk az iparosokai is. Este 8 órakor tényleg el is jöttek az iparosok feleségeikkel együtt a vasúti vendéglőbe, és amikor legjavában fogyasztottuk el szerény vacsoránkat, megjelent sápadtan reszketve a vendéglős, Stepanovszky Dezső, odajött hozzám és kétségbeesve súgta a fülembe : Kérem, a főszolgabíró az utcán egy nagy akácfa árnyékában megjelent csendőreivel, maga elé citáltatott engem és azt mondotta: hogyan meri maga meg nem engedett gyűlés tartására átengedni helyiségét, hogyan merte a képviselőket befogadni oda ? El fogom vétetni az italmérési jogát és kellemetlenségeket fogok magának csinálni.« A vendéglős arra kért engem, lépjek közbe a főszolgabírónál, hogy az fenyegetéseit valóra ne válthassa. Az egész dolgot roppant hihetetlennek tartottam és azt hittem, hogy talán egy capricenak, valami lehetetlen dolognak, valami tréfának áldozata ez a szegény ember ; de mégis kimentem, hogy megnyugtassam és kerestem az éj homályában a főszolgabíró urat személyzetével egyetemben. Tényleg sikerült a főszolgabíró urat személyzetével egyetemben megtalálnom a járdának egyik szegletében és megkérdeztem, hogy a főszolgabíró ur itt van-e Bemutatkoztam neki illően és közöltem vele, hogy a vendéglős ezzel a panasszal és ijesztéssel jött hozzánk és kérdeztem, hogy megfelelnek-e ezek a valóságnak ? Erre a főszolgabíró kijelentette, hogy : »Kérem, tudomásomra jutott, hogy az urak itt be nem jelentett népgyűlést tartanak a nagyteremben. Nekem ez ellen tiltakoznom kell és én fel fogom azt oszlatni». (Zsirkay János: De nem ilyen folyékonyan mondotta! Hebegett!) Azt mondottam a főszolgabírónak erre, hogy ehhez nincs joga, mi vacsorázunk és olyan törvényt vagy rendeletet nem ismerek - még a Klebelsberg-féle rendeletben sincs ilyen pont — hogy mi zártkörű társaságban ne vacsorázhatnánk, baráüinkat ne fogadhatnók és velük barátságos észmecserét ne folytathatnánk. Ilyen rendelet nincsen. Ha Bethlen István grófnak meg van engedve, hogy egy másik vasúti vendéglőben, a délivasuti vendéglőben gyü lést tartson, összejöjjön politikai barátaival, poli tikai vacsorát tartson és ott barátságos eszmecserét folytasson, hogy tósztokat vághassanak egymás fejéhez, akkor ugyanez a politikai szabadság kijár nekünk is, szegény ellenzéki képviselőknekA főszolgabíró ur azonban nem volt ilyen érzéken}' az, én igazságommal szemben és elváltunk egymástól. Én abban a tudatban mentem vissza társaságunkhoz, hogy még sem fogja megkísérelni a társaság szétoszlatását. Azonban alu telt el hatnyolc perc, Budaváry László barátom, volt nemzetgyűlési képviselő felköszöntőjének körülbelül a közepén tartott, válaszolván az eddig elhangzott pohárköszöntőkre, amikor belépett a főszolgabíró hat csendőr, két spancanétás városi rendőr és az egvik városi jegyző kíséretében odalépett asztalunkhoz és azt mondotta, hogy az urak itt népgyűlést tartanak, ez ellen tiltakozom és a gyülcst feloszlatom. Én ez ellen a leghatározottabban tiltakoztam. Felszólítottam őt, hogy hivatkozzék egy rendeletre vagy utasításra, amelynek értelmében" ezt a tulkapást elköveti. Abban a pillanatban Zsirkay János képviselőtársam is felugrott és a leghatározottabban tiltakozott ellene (Zsirkay János : Tűzbe jöttem, nem tehettem ellene ! — Élénk derültség.} és felszólította a főszolgabírót', hogy mondja meg azt a törvényt vagy azt a rendeletet, amelynek alapján minket molesztál. Elvégre abból, hogy valaki nemzetgyűlési képviselő, nem szükségképen következik, hogy a főszolgabíró urak és a közigazgatási tisztviselők állandóan molesztálják és kellemetlenkedjenek és nem szükséges, hogy a magunk és vacsorázó barátaink névsorát előre bejelentsük a főszolgabírói hivatalnak s megkérjük, hogy nagy kegyesen kegyeskedjék megengedni, hogy mi salátát, uborkát, turósesuszat, vagy más effajta ételeket elfogyaszthassunk, hog}^ megbeszéljük a barátainkkal, hogy a magyar nyelv milyen metaforáit és epitheton ornansait használjuk magánérintkezésünkben, négyszem között egjmással szemben. Erre a mostani kormányzat sem csinált paragrafust, törvényt vagy rendeletet. A főszolgabíró kicsit megrendült, de annál inkább folytatódott megrendülése, mikor Lipovniczky főmérnök t. barátom felugrott az asztalra és azt mondotta élesen: »Tiltakozom az ellen, hogy egy szabadkőmives az én asztalomhoz közeledjék I Önnek a kaposvári Berzsenyi páholyban van a helye!« Erre a főszolgabíró ur elsápadt és minden szó nélkül futólépésben elhagyta a termet. Csendőrei utána mentek, utána ment két rendőr oldalkardjával és az a községi főjegyző is, akivel bejött. Azután eltelt 8 — 10 perc, miközben í^ugodtan fogyasztottuk tovább szerény vacsoránknak talán első és egyetlen fogását. Azonban újból megjelent a két csendőr, a két spanganétás rendőr és a városi aljegyző. Akkor a csendőrtiszthelyettes odalépett és azt mondotta : kérem képviselő ur, utasításunk van innen azokat a hölgyeket és férfiakat, akik nem vacsoráznak eltávolítani. Természetes dolog, hogy végigvizsgálván górcsővel oz összes asztalokat, megállapították, hogy a társaság minden tagja evett vagy ivott, szóval mindnyájan fogyasztottak és minthogy még nem érkezett el a záróra ideje, a megengedett időben s a megengedett formák között vacsoráztunk és élveztük egymás társaságát olyannyira, hogy az eljáró csendőrtiszthelyettes az utasítás alapján egyetlenegy embert sem volt képes kiküldeni abból a teremből. Azt óhajtom megkérdezni az igen t. belügyminister úrtól, minek tesz ki minket annak, hogy egy választási küzdelemben, ahol a tisztességes meggyőzés fegyvereivel harcolunk, s ránk sem foghatják, hogy kommunisták, anarchisták vagy felforgatók vagyunk, hanem teljesen az önök áital szentnek tartott jogrendi alapon állunk, keresztény és nemzeti ideálokért akarjuk az embereket a mi zászlónk alá toborozni, — akadnak közigazgatási közegek, akik folyton az orrunk alá kotorásznak és folyton molesztálnak még abban a tekintetben is, hogy hoyá menjünk, kikkel vacsorázzunk vagy