Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

A nemzetgyűlés 433. ülése 1925, Í05. §-ának a) pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Eckhardt Tibor t. képviselő ur interpellációja kapcsán egy közbeszólásomra a következő kijelentést kockáz tattá meg: »Olyan képviselőkkel, akik börtöntöltelékeket vesznek védelmükbe, nem vitatkozom.« Én tiltakozom ez ellen a megállapítás ellen. Én nem vettem védelmembe börtöntöltelékeket, hanem megjegyzést tettem arra a szerepre, amelyet a képviselő ur magára vállalt akkor, amikor a legsúlyosabb helyzetben levő ujságvállalatot még jobban be akarta dobni az örvénybe. De volt egy másik megjegyzése is, amely az ujságiró egyesület határozatára vonatkozik, s amelyben szinten érintve vagyok, hogy t. i. bűnvádi eljárást kivan indíttatni az ujságiró egyesület ellen. Ki kell jelenlenem, hogy ennek a határozatnak meghozatalában én is részt vettem. Ki kell jelentenem, hogy Kóbor Tamás az újságírók plénurnához fordult, hogy az ő álláspontját megmagyarázza ebben a kérdésben és minthogy korrekt ny latkozatot tett és kijelentelte, hogy tévedett bizonyos dologban és ennek konzekvenciáit maga kivánja levonni, nem pedig az ujságvállalat, ezért mi megállapítottuk, hogy ő szerkesztői hatáskörét nem lépte túl, legfeljebb tévedett és indokai hazafiasak voltak, mert azzal magyarázta eljárását, hogy inkább adott nyilvánosságot a maga lapjában annak a tanúvallomásnak, hogysem a küllöldön jelenjék meg, nehogy a külföldön azon az állásponton legye nek, hogy Magyarországon a konszolidáció nem valami erős, hogy itt nem hangozhatik el egy tanúvallomás. (Eckhardt Tibor: Ez rabuliszlika !) Ezek után szolidaritásunkról és rokonérzésűnkröl biztosítottuk őt Meg kell jegyeznem azonban azt, hogy a börtöntöltelékeket nem mi vettük védelmünkbe, hanem a Szózat és a Nép nem egyszer, mert Márffyékat a legsúli'osabb időben, amikor bűncselekményeik kiderültek, állandóan védelmükbe vették. (Kiss Menyhért: Nincs végleges birói ítélet!) Nem ez a fontos, hanem az, hogy ezek a bűncselekmények akkor védelemben részesültek. (Zsirkay János: A csongrádi eset kapcsán lehetne erről beszé ni'!) Kérdeznem kell azonban a t. képviselő urat, hogyan jutott ahhoz az aktához, amelyet itt a Ház előtt felolvasott, amely voltaképen nem személyes ténye és ügye Agai Béla szindikátusi elnöknek, hanem a szindikátus nevében hivatalból adatott be és amely határozat meghozatalában a Szózat maga is részt vett. (Eckhardt Tibor: Nem igaz!) De igaz! (Eckhardt Tibor: Nem igaz! — Rothcnstein Mór: De igaz !) Meg fogom állapíttatni, hogy ez igaz és részt vett ebben az Uj Nemzedék is es azok a ke resztény lapok is, amelyek zsidó destruktiv jelszó alatt egy ujságvállalat egész személyzetét és az újságírókat tönkre akarták tenni ! (Zsirkay János : Móric nem volt ott ! — Rothcnstein Mór : Hát a Tibor olt volt? — (Zaj.) Elnök: Csendet kérek,képviselő urak! (Zsirkay János: A Szózat még nem is volt meg!) Pakots József: Ez tévedés és felvilágosithatom képviselőtársamat, hogy a Szózat igenis megvolt. Akárki vetle át a memorandumot, kérdeznem kell a t. akkori sajtófőnök urat, hogyan jutott hozzá? Kétféle módon juthatott hozzá Vagyakkor, amikor sajtófőnök lett, és a sajtóiroda iratait megismertette, másolta le és ebben az esetben hivatali titkot sértett meg, vagy pedig utólagosan jutott hozzá, és akkor színlén azok követték a hivatali titok megsértését, akik ezt rendelkezésére bocsa tolták. Amikor épen hivatalos titok* megsértése cimén Az Újság ellen eljárás van folyamatban, ugyanezzel jeleskedik a t. képviselő ur. (Eckhardt Tibor : Erre felelek magának ! Ne rágalmazzon felelőtlenül ! Nem igaz, amit mond !) De igaz ! (Eckhardt évi június hó 24-én, szerdán. 127 Tibor: Nem igaz ! Majd felelek magának ! Ne rágalmazzon !) Elnök : Eckhardt képviselő urat kérem, méltóz tassék csei dben maradni! (Nagy Vince: Egyik képviselőtársunkat a menteimi bizottsághoz kűldiék ezen a kifejezéséért !) Pakots József : Egyáltalában az a szerep, amelyet a képviselő ur vállalt, nem méltó a törvényhozóhoz, hogy amikor a sajtószabadság nagy elvéről van szó, akkor a képviselő ur ide áll és le akarja taglózni ezt az újságot. Ami pedig azt illeti, hogy rágalmaztam voma, a képviselő urnák ezt az allitását visszautasítom ! {Zaj. — Eckhardt Tibor : Szemelves keidesben kérek szót!) Elnök: Eckhardt képviselő ur a házszabályok 205. §-ának aj pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Eckhardt Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! Pakots képviselő ur azt az állítást kockáztatta itt meg, hogy én a hivatali titoktartást megsértettem. Ezt az állítást visszautasítom. (Rothenstein Mór : Vagylagosan állította !) Én ennek a jogos megbotránkozást okozó levélnek a birtokába a Társadalmi Egyesületek Szövetsége révén már akkor jutottam, amikor még sajtófőnök sem voltam, és bátor vagyok meg]egyezni azt is, hogy ez a másolat a Társadalmi Egyesületek Szövetségében már 1920 elején, amikor én még nem voltam sajtófőnök, cirkulált, és egyik oka volt annak, amiért a Társadalmi Egyesületek Szövetsége a destruktiv sajtóval szemben annak idején olyan éles álláspontra helyezkedett. (Pakots József: A Szózattal szemben miért nem ?) Hogy a Szózattal szemben miért nem jártunk cl, azt a képviselő urnák szintén bátor vag}

r

ok elmondani. Azoknak a 1 póknak a jegyzékét, hogy mely lapok dobandúk ki a paklikocsibót a^kor, amikor Budapestet elhagyják, en állítottam össze Siófokon. (Propper Sándor: Szégyelje magát! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.J Büszkén vállalom érte a felelősséget és kijelentem, hogy hasonló helyzetben ugyanígy ]árnék el. /Nagy zaj a szélsőaloldalon.J Elnök: Csendet kérek ! (Zsirkay János : Ha én leszek sajtófőnök, akkor nemcsak a paklikocsiből fogják kidobni legyenek nyugodtak!» Eckhardt Tibor: T Nemzetgyűlés! (Rupert Rezső: A kabinetiroda szócsöve !) Annak idején, amikor ezek a dolgok történtek, amim nagyon jól méltóztatnak tudni, hadiállapot volt Volt egy román vonal és volt a nemzeti hadsereg vonala. A nemzeti hadsereg akkor volt alakulóban és a legfontosabb nemzeti érdek, a nemzeti hadsereg megalakításának érdeke azt követelte meg, hogy azok a Budapesten román védelem alatt szerkesztett lapok, amelyek a nemzeti Magyarország ujraébreszt.ését megakadályozni akarták, (Rupert Rezső: Önök román védelem alatt jöttek Budapestre! Mikor bajok voltak, nem voltak itt! Mi voltunk itt, mi szenvedtünk! —- (Zsirkay János: Magán Játszik, hogy ag3^rázkódást szenvedett!) arra a kis területre, amely akkor Magyarország volt és magyar impérium alatt állott, bevihetők ne legyenek. A fővezérség jogos hatáskörében járt el egy katonai megszállás es hadiállapot idején, amikor a rendet és konszolidációt veszélyeztető ezeket a lapokat nem engedte be. (Zaj és ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon, j Abban az időben a keresztény lapok ebben a tiltakozásban két oknál fogva nem vehettek részt. Egyrészt azért, mert jórészük még nem létezett, másrészt azért, mert a. tisztességes keresztény sajtót igenis beengedtük oda. A keresztény sajtónak tehát nem volt oka panaszra, csak azoknak az orgánumoknak volt okuk panaszra, amelyeket ki kelleti tiltani a nemzet érdekében. Ebben a tiltakozásban tehát igenis csakis és kizárólag azok a