Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-433
118 A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán. urak itt fölényesen gunyoskodnak, de nem nézték meg a törvényt. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy egy életben lévő törvényt ne hajtsák végre, és igenis, azok a külföldiek, akik a törvényes intézkedésekkel szemben mulasztásokat követtek el, nincsenek felhatalmazva arra, hogy most panaszokkal álljanak elő. (Györki Imre : A hatóságok mulasztása ez, nem az egyeseké), mert a régi törvény értelmében meg kellett volna tenniök ezt a kötelességüket, és nem a hatóság a hibás, ha ők akkor a törvénnyel szembehelyezkedtek. (Propper Sándor : Amerikában könnyebben Jesz az ember állampolgár !) Az amerikai bevándorlás sokkal nehezebb, mint a mienk (Felkiállásokról a szélsőbaloldalon : . Csak Magyarországról !), oda se lehet jutni, képviselő ur. A harmadik kérdés, amelyről itt szó van, a letelepedés kérdése. Erre is az 1903 : V. t.-c. értelmében foglal magában intézkedéseket a 200.000. számú rendelet. Aki le akar telepedni, az lakhatási engedélyt kell, hogy kérjen. A törvényben foglalt feltételek ki vannak dolgozva elmen a végrehajtási utasításban és akinek végeredményben az illetékes hatóság megadja a lakhatási engedélyt, az a törvény értelmében itt tartózkodhatik. Aki azonban bejött a törvény életbelépése után és lakhatási engedélyt nem szerzett, viselje mulasztásának következményeit saját maga. A törvénnyel szemben az átmeneti időre azután még egy nagy könnyítést tartalmaz a rendelet, amennyiben kimondja, hogy mindazok, akik 1914 előtt az ország területén laktak, igénynyel birnak lakhatási engedélyre. Ezekre nézve tehát a lakhatási engedély megkérése puszta formalitás, lakhatási engedéllyel azonban a törvény értelmében kell birniok. (Farkas István : Ezt tessék végrehajtatni komolyan !) Kimondja a rendelet, hogy azok, akik 1914 előtt itt laktak, a lakhatási engedélyt meg fogják kapni, ha nem ütköznek a törvénynek abba a paragrafusába, amely a kiutasítást — ezt tessék megérteni — a hatóságokra nézve kötelezővé teszi. (Esztergályos János : De ha az apjuk oda át megszállott területen született !) Majd erről is beszélek. Méltóztassék megengedni, hogy én magam válasszam meg a sorrendet. Ez a rendelet tehát egyrészt az átutazókra vonatkozóan léptet életbe lényeges könnyítéseket, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Azt nem kifogásoljuk !) másrészt kivételt állapit meg azokra nézve, akik régen itt laknak az országban, úgyhogy azok ezentúl minden zaklatástól mentesek lesznek, végeredményben azonban a törvény értelmében a letelepedés kérdését szabályozza sokkal enyhébben, mint ahogy az pl. Amerikában vagy Angliában, vagy csak a szomszédos Ausztriában is szabályozva van. Azzal már ma minden állam tisztában van, hogy a bevándorlás kérdése fontos probléma. Fontos probléma ott, ahol bizonyos vidékről tömegesen vándorolnak be emberek, hiszen a szórványos bevándorlás nézetem szerint nem jelent olyan tömeg problémát, amellyel a nemzetgyűlésnek és a kormánynak törődnie kellene, de letelepedés és bevándorlás kérdését mindenesetre szigorúan kézbe kell venni. Ezt a törvény is megkívánja a belügyministertől, s a törvényben foglalt kötelezettségemnek tettem eleget ennek a rendeletnek kibocsátásával. Azt méltóztatik mondani, hogy van a rendeletben egy veszedelmes intézkedés, amennyiben felhatalmazza a hatóságokat arra, hogy előterjesztést tegyenek a belügyministernek olyanok kiutasítása iránt, akik belföldön munkaalkalmakat vonnak el nagyobb tömegben oly téren, ahol az országban munkanélküliség mutatkozik. Ennek az I intézkedésnek végrehajtása szigorú kautélakhoz van kötve. Az illetékes szakhatóságokkal s a kereskedelemügyi ministeriummal egyetértve fog esetről-esetre megállapittatni, hogy melyek azok a munkakörök, amelyekben itthon munkanélküliség mutatkozik s ezek a munkakörök időnként közhírré lesznek téve. Ezen a téren sincs oka senkinek aggódásra, mert nem arról van szó, hogy egyes egyéneket kiutasítsanak ilyen alapon, hanem arról van szó, hogy esetről-esetre, a változó viszonyokhoz képest fog megállapittatni, hogy mely munkakörökben kell az itthoni munkanélkülieket védelmezni. Meg vagyok győződve róla, hogy épen a szociáldemokrata párt igen t. tagjainak csak kedvére lehetne az ilyen intézkedés, mert abszolúte felesleges, hogy ott, ahol az országban munkanélküliség van, a bevándorlással ennek következményeit még súlyosbítsuk. Végül marad a visszahonositás kérdése. Ez egyike a legkomplikáltabb dolgoknak, mert itt a publikum mindig teljesíthetetlen követelésekkel áll a hatósággal szemben. Tessék megérteni : a honpolgári kérdés nemzetközi kérdés, amely nálunk egyrészt a honpolgári törvénnyel, másrészt a trianoni békeszerződéssel van rendezve. Én sem a honpolgári törvényt meg nem változtathatom, sem a trianoni békeszerződéssel ellentétbe nem helyezkedhetem, tehát világos, hogy e két alaptörvényből kell kiindulnom. Ezeket egyoldalulag nem magyarázhatom, mert végre minden honpolgári törvénynek külpolitikai, nemzetközi vonatkozásai is vannak, s a szomszéd államok is ezeknek a magyar törvényeknek alapjára kénytelenek és kötelesek helyezkedni, ha magyar vonatkozásban van szó honpolgárságról. A trianoni békeszerződéssel szemben felhatalmazást kaptam a visszahonositás eljárásának egyszerűsítésére. Ezt meg is tettem. De hamis okmányokat nem állithatok ki. Elismerem, hogy ma, amikor 200.000 opciós kérvényt, egy csomó honossági ügyet és épen ezzel a rendelettel kapcsolatban származott ijedelem folytán a visszahonosítási ügyeknek nagy tömegét kell elintézni, bizonyos késedelem mutatkozik a visszahonositások körül. De én nem vagyok hajlandó azt a praxist inaugurálni, amelynek később beláthatatlan következményei lennének, hogy a belügyministerium illetékes tisztviselőit arra buzdítsam, hogy megfelelő alaposság nélkül, ha nem is tudva hamis, de felületességből hamis bizonyítványokat állítsanak ki. Elvégre mi a többi állammal szemben is kötelesek vagyunk megóvni a magyar belügyministerium reputációját, s ezért gonddal kell eljárnunk ezekben az ügyekben. Csakhogy azok a következmények, amelyeket az igen t. képviselő ur ahhoz füz, hogy ezt a töméntelen, sok százezerre menő opciós és visszahonosítási ügyet nem tudjuk elintézni, nem állanak meg, mert hiszen magunk is tisztában vagyunk vele, hogy ez a tömegmunka csak esztendők múlva lesz tökéletesen feldolgozható. Mindenkit azonban, aki az opciós határidőn belül beadta opciós kérvényét és mindenkit, akinek visszahonosítási ügye nincs elintézve, ideiglenesen ugy tekintünk, mintha magyar állampolgár volna. (Kabók Lajos : Nem adnak ideiglenes bizonyítványt sem Î) Az opciósok mind kaptak ideiglenes bizonyítványt ; aki az opciós kérvényt beadta, az kivétel nélküi kapott, és mindenki, aki visszahonosítási kérvényét beadja, ha kér, kap ilyen ideiglenes bizonyítványt. Én tehát arra kérem az igen t. képviselő urat, méltóztassék tudomásul venni, hogy mindaz, ami a közvéleményben ezzel a rendelettel kapcsolatban ma el van terjedve, nem állja meg helyét. (Rupert Rezső : Pedig a kormány egyik lapja, az Uj Nemzedék, is irta !) Nem a kormány lapja
