Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

118 A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán. urak itt fölényesen gunyoskodnak, de nem nézték meg a törvényt. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy egy életben lévő törvényt ne hajtsák végre, és igenis, azok a külföldiek, akik a törvényes intézkedések­kel szemben mulasztásokat követtek el, nincsenek felhatalmazva arra, hogy most panaszokkal áll­janak elő. (Györki Imre : A hatóságok mulasztása ez, nem az egyeseké), mert a régi törvény értel­mében meg kellett volna tenniök ezt a köteles­ségüket, és nem a hatóság a hibás, ha ők akkor a törvénnyel szembehelyezkedtek. (Propper Sán­dor : Amerikában könnyebben Jesz az ember állampolgár !) Az amerikai bevándorlás sokkal nehezebb, mint a mienk (Felkiállásokról a szélső­baloldalon : . Csak Magyarországról !), oda se lehet jutni, képviselő ur. A harmadik kérdés, amelyről itt szó van, a letelepedés kérdése. Erre is az 1903 : V. t.-c. értel­mében foglal magában intézkedéseket a 200.000. számú rendelet. Aki le akar telepedni, az lakhatási engedélyt kell, hogy kérjen. A törvényben foglalt feltételek ki vannak dolgozva elmen a végrehaj­tási utasításban és akinek végeredményben az illetékes hatóság megadja a lakhatási engedélyt, az a törvény értelmében itt tartózkodhatik. Aki azonban bejött a törvény életbelépése után és lakhatási engedélyt nem szerzett, viselje mulasz­tásának következményeit saját maga. A törvénnyel szemben az átmeneti időre azután még egy nagy könnyítést tartalmaz a ren­delet, amennyiben kimondja, hogy mindazok, akik 1914 előtt az ország területén laktak, igény­nyel birnak lakhatási engedélyre. Ezekre nézve tehát a lakhatási engedély megkérése puszta forma­litás, lakhatási engedéllyel azonban a törvény értelmében kell birniok. (Farkas István : Ezt tessék végrehajtatni komolyan !) Kimondja a rendelet, hogy azok, akik 1914 előtt itt laktak, a lakhatási engedélyt meg fogják kapni, ha nem ütköznek a törvénynek abba a paragrafusába, amely a kiutasítást — ezt tessék megérteni — a hatóságokra nézve kötelezővé teszi. (Esztergályos János : De ha az apjuk oda át megszállott terü­leten született !) Majd erről is beszélek. Méltóz­tassék megengedni, hogy én magam válasszam meg a sorrendet. Ez a rendelet tehát egyrészt az átutazókra vonatkozóan léptet életbe lényeges könnyítéseket, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Azt nem kifogá­soljuk !) másrészt kivételt állapit meg azokra nézve, akik régen itt laknak az országban, úgyhogy azok ezentúl minden zaklatástól mentesek lesznek, végeredményben azonban a törvény értelmében a letelepedés kérdését szabályozza sokkal enyhéb­ben, mint ahogy az pl. Amerikában vagy Angliá­ban, vagy csak a szomszédos Ausztriában is sza­bályozva van. Azzal már ma minden állam tisztában van, hogy a bevándorlás kérdése fontos probléma. Fon­tos probléma ott, ahol bizonyos vidékről tömegesen vándorolnak be emberek, hiszen a szórványos bevándorlás nézetem szerint nem jelent olyan tömeg problémát, amellyel a nemzetgyűlésnek és a kormánynak törődnie kellene, de letelepedés és bevándorlás kérdését mindenesetre szigorúan kézbe kell venni. Ezt a törvény is megkívánja a belügyministertől, s a törvényben foglalt kötele­zettségemnek tettem eleget ennek a rendeletnek kibocsátásával. Azt méltóztatik mondani, hogy van a rende­letben egy veszedelmes intézkedés, amennyiben felhatalmazza a hatóságokat arra, hogy előterjesz­tést tegyenek a belügyministernek olyanok ki­utasítása iránt, akik belföldön munkaalkalmakat vonnak el nagyobb tömegben oly téren, ahol az országban munkanélküliség mutatkozik. Ennek az I intézkedésnek végrehajtása szigorú kautélakhoz van kötve. Az illetékes szakhatóságokkal s a ke­reskedelemügyi ministeriummal egyetértve fog esetről-esetre megállapittatni, hogy melyek azok a munkakörök, amelyekben itthon munkanélküliség mutatkozik s ezek a munkakörök időnként közhírré lesznek téve. Ezen a téren sincs oka senkinek aggó­dásra, mert nem arról van szó, hogy egyes egyé­neket kiutasítsanak ilyen alapon, hanem arról van szó, hogy esetről-esetre, a változó viszonyokhoz képest fog megállapittatni, hogy mely munka­körökben kell az itthoni munkanélkülieket védel­mezni. Meg vagyok győződve róla, hogy épen a szociáldemokrata párt igen t. tagjainak csak ked­vére lehetne az ilyen intézkedés, mert abszolúte felesleges, hogy ott, ahol az országban munka­nélküliség van, a bevándorlással ennek következ­ményeit még súlyosbítsuk. Végül marad a visszahonositás kérdése. Ez egyike a legkomplikáltabb dolgoknak, mert itt a publikum mindig teljesíthetetlen követelésekkel áll a hatósággal szemben. Tessék megérteni : a honpolgári kérdés nemzetközi kérdés, amely nálunk egyrészt a honpolgári törvénnyel, másrészt a tria­noni békeszerződéssel van rendezve. Én sem a hon­polgári törvényt meg nem változtathatom, sem a trianoni békeszerződéssel ellentétbe nem helyez­kedhetem, tehát világos, hogy e két alaptörvényből kell kiindulnom. Ezeket egyoldalulag nem magya­rázhatom, mert végre minden honpolgári törvény­nek külpolitikai, nemzetközi vonatkozásai is van­nak, s a szomszéd államok is ezeknek a magyar törvényeknek alapjára kénytelenek és kötelesek helyezkedni, ha magyar vonatkozásban van szó honpolgárságról. A trianoni békeszerződéssel szemben felhatal­mazást kaptam a visszahonositás eljárásának egy­szerűsítésére. Ezt meg is tettem. De hamis okmá­nyokat nem állithatok ki. Elismerem, hogy ma, amikor 200.000 opciós kérvényt, egy csomó honos­sági ügyet és épen ezzel a rendelettel kapcsolatban származott ijedelem folytán a visszahonosítási ügyeknek nagy tömegét kell elintézni, bizonyos késedelem mutatkozik a visszahonositások körül. De én nem vagyok hajlandó azt a praxist inaugu­rálni, amelynek később beláthatatlan következ­ményei lennének, hogy a belügyministerium ille­tékes tisztviselőit arra buzdítsam, hogy megfelelő alaposság nélkül, ha nem is tudva hamis, de felü­letességből hamis bizonyítványokat állítsanak ki. Elvégre mi a többi állammal szemben is kötelesek vagyunk megóvni a magyar belügyministerium reputációját, s ezért gonddal kell eljárnunk ezek­ben az ügyekben. Csakhogy azok a következmények, amelyeket az igen t. képviselő ur ahhoz füz, hogy ezt a tömén­telen, sok százezerre menő opciós és visszahono­sítási ügyet nem tudjuk elintézni, nem állanak meg, mert hiszen magunk is tisztában vagyunk vele, hogy ez a tömegmunka csak esztendők múlva lesz tökéletesen feldolgozható. Mindenkit azon­ban, aki az opciós határidőn belül beadta opciós kérvényét és mindenkit, akinek visszahonosítási ügye nincs elintézve, ideiglenesen ugy tekintünk, mintha magyar állampolgár volna. (Kabók Lajos : Nem adnak ideiglenes bizonyítványt sem Î) Az opciósok mind kaptak ideiglenes bizonyítványt ; aki az opciós kérvényt beadta, az kivétel nélküi kapott, és mindenki, aki visszahonosítási kérvé­nyét beadja, ha kér, kap ilyen ideiglenes bizo­nyítványt. Én tehát arra kérem az igen t. képviselő urat, méltóztassék tudomásul venni, hogy mindaz, ami a közvéleményben ezzel a rendelettel kap­csolatban ma el van terjedve, nem állja meg helyét. (Rupert Rezső : Pedig a kormány egyik lapja, az Uj Nemzedék, is irta !) Nem a kormány lapja

Next

/
Thumbnails
Contents