Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-422

66 A nemzetgyűlés Í22. ülése 1Ô25, elnök nem kapott, egyhangúlag választják meg mindig, soha pártjában vissza nem tér, mert tradíció, hogy ha a bizalmat esetleg megvonják tőle, akkor az angol lordok házának tagjává nevezik ki. Az angol speaker nem fogad el utasítást kormányától, a ministerektől és pártoktól, az angol speaker kikérné magának azt, hogy akármelyik párt neki jegyzőkönyvi elismerést és köszönetet szavazzon. Nálunk a kérdést megfordították és én ezt végtelenül szerencsétlenségneg tartom, amelynek eredményei és következményei nem jelentkeznek azonnal. Nagy^ történelmi események, parlamentáris események és tásadalmi harcok nagy eseményei nem érvényesülnek rögtön, nem ütköznek ki azonnal. A passzivitás, amely egyik kisérő jelensége volt a parlamenti erőszaknak, csak epizód, de ami ebből a későbbiek folyamán következmények gyanánt előállhat, az kiszámithatatlan. Nem lehet máról holnapra kalkulálni, nem lehet megállapítani, és nem lehet győzelmi torokat ülni afölött, hogy ez és amaz sikerült, mert a következmények csak későbben jelentkeznek. Hogy nűkép, azt előre tudni nem lehet, rendszerint azonban az ilyen cselekedeteknek igen szomorú következményei szoktak lenni. Méltóztassanak megengedni, hogy a törvényjavaslatról általánosságban egy mondatba összefoglalva azt mondjam: tökéletes munka. Tökéletesen megoldja azt az akaratot, hogy Magyarországon a parlamentarizmust kivégezzék, hogy az álparlamentárizmus leple alatt egy párturalmat hosszú időre biztosítsanak. Ebből a szempontból tökéletesebbet alkotni aligha lehet. Tökéletesen restituálja a már-már veszendőbe menő egyoldalú osztályuralmat. Tökéletesen szolgálja azt a célt, hogy a.nagyon kevés demokratikus mázzal bevont nemzetgyűlésből kivonjon minden demokratikus jelleget. Tökéletesen szolgálja azt a célt, hogy a mindenkori kormányoknak feltétlen bizonyossággal liferál ja a szükséges szavazatokat. Tökéletes abban, hogy az osztályharc proklamálása felülről parlamentáris mezbe öltöztetve mikép történhessék. Tökéletesen kodifikálja az osztályönzést és Oisztálygyülöletet. Ezekből a szempontokból teljesen tökéletes. Tökéletes még abban is, hogy minden antik és modern alkotmánynak azt az alaptételét lerombolja, hogy minden hatalom a néptől származik; tökéletes abban a törekvésben, hogy a nép szuverenitásának fogalmát kipusztítsa a közéletbői. Nincs ma a világon alkotmány, amely olyan nyiltan és olyani őszintén akarná törvénybe iktatni, kodifikálni, paragrafusokba csavarintani az osztályuralmat. Nyiltan és egyenesen kimondja, hogy egy osztály érdekében a polgári rend érdekében kivánja a választójogot megalkotni és kezelni a munkásság ellen. Végigvonul, mint egy fekete fonál az egész törvényjavaslaton, a törvényjavaslat mindkét indokolásán, hogy itt egy feltörekvő osztályt, a munkásosztályt mesterséges eszközökkel akarják megtartani mai kulturálatlan állapotában. Mondom, ma még azokban az országokban is, amelyekben nyiltan a diktatúra álláspontjára helyezkedtek a kormányok, legalább a látszat oltárán áldoznak valamit és ilyen nyiltan nem beszélnek. Tessék megnézni az újonnan alakult és az újonnan átalakult államok uj alkotmányát; mindegyiknek az az alapkiinduló pontja, hogy minden hatalom a néptől származik és a nép által gyakoroltatik. Még a királyságokban is, ahol felségjogok vannak, a felségi jogok mellé odaálllitják a mai időknek megfelelően mint évi június hó 5-én, péntekért. egy villámhárítót a nép szuverenitását és azt a kitételt, hogy minden hatalom a néptől származik. Ennek a választójogi izzadmánynak az indokolási részében egyetlen szót sem találunk abból, ami a modern alkotmány pillére, amit legalább mutatni kellene, hogy megnyugtassuk az ország dolgozó népét. Mondom, semmit sem látunk belőle, ellenben látjuk az ellenkezőjét. Az indokolás sok helyen — és ez az amit becsülni lehet benne — nyiltan, egyenesen _ és őszintén megmondja, hogy ez a választójog", annak minden gondolata, betűje, interpunkciója arra való, hogy a dolgozó magyar népet az alkotmány sáncaiból kirekessze, vagy legalább is, hogy számottévő hatalmat, vagy hatalmi részesedést birtokába ne juttasson. T. Nemzetgyűlés ! Az indokolás már nem áll arányban a javaslat bölcsességével, illetőleg tökéletességéve]. Amiben tökéletes a javaslat az osztályuralom visszaállításában, olyan szerencsétlen az indokolás. Az indokolás határozatlan és bizonytalan s igyekszik a törvényjavaslat álláspontját valamennyire érthetővé tenni és megindokolni, azonban ezt olyan szerencsétlenül teszi, hogy minden gondolkozni, írni és olvasni tudó ember előtt, ezt a javaslatot teljesen értéktelenné teszi. A javaslatban elvész a demokrácia, elvész a parlamentarizmus, elvész a fejlődés lehetősége; az indokolásban elvész a logika. A szegény logika jár benne a legroszszabbul. Bukfencet hány, fejtetőn áll, végig ugra-bugrálja a szegény logika az egész indokolást, a végén aztán nyekkenés nélkül kimúlik. A logikának ennek az indokolásnak az alapján többé aligha volna létjogosultsága. (Farkas István: Ennek az egész törvénytervezetnek sem volna létjogosultsága!) T. Nemzetgyűlés! Azt mondja az indokolás egy helyen, hogy kétes értékű külföldi példa után nem lehet menni. Ilyesmit lehet gondolni a reakcióért, a középkorért hevülő agyaknak. Én azonban vitatom azt a jogát bármely parlamentnek, hogy az egész művelt világba belekössön és az egész világ felfogását kicsúfolja s azt merje nyomtatásba kiadni törvényindokolás formájában, hogy (olvassa): „Ez a törvényjavaslat a fokozatos jogfejlesztés elvén nyugszik. Nem követ kétes értékű külföldi példákat, csillogó elméletet, tetszetős jelszavakat. Sajátos hazai viszonyaink gondos mérlegelésével készült, s a választójogot megadja mindazoknak, akikről az annak gyakorlásához szükséges Ítélőképesség feltételezhető és akiket tatós érzelmi és érdekkapcsolatok í'üznek az államhoz és lakóhelyükhöz." T. Nemzetgyűlés! Én borzasztóan fájlalom, hogy mi igy belekötünk a külföldbe, hogy mi a nyugati művelt országok szellemét és választójogi rendszereit kétes értéküeknek bélyegezzük, hogy mi csillogó elméletté degradáljuk az uralkodó világeszméket, hogy mi tetszetős jelszavaknak minősítünk olyasmit, ami az egész világot ma foglalkoztatja és szép lassan uralma alá hajtja. Ha azok a sajátos hazai viszonyok, amelyek azonban ebben az indokolásban kifejezésre semmiféle elfogadható formában nem jutnak, mégis az uralmon megmaradni akaró kis párt vezető embereiből azt a gondolatot és akaratot csalják ki, hogy Magyarország marsadjon meg tovább a maga jogtalan elszigeteltségében, ezt meg tudom érteni. Meg tudom érteni, de helyeselni természetesen nem tudom. Azt azonban nem tudom megérteni és meg'bocsátani, hogy ennek a kedvéért uralkodó felfogásokat és elveket beledobjunk önhatalmúlag a papírkosárba.