Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-422

64 A nemzetgyűlés 422. ülése 1925, A másik tréfás kijelentés az volt, hogy amikor Horváth Zoltán t. képviselőtársam igen helyesen közbeszólt, hogy mire valók a főispánok, akik persze a kormány bizalmi emberei. Kállay Tamás képviselő ur tréfásan azt felelte: ezen az alapon azt is lehetne kérdezni, hogy mire való az angol király. Véletlenül jött rá, de nagyon helyesen felelt, mert minden főispán a maga székhelyén kiskirály, sőt túlmenve, az angol király felségjogain, egyeduralkodó. (Mozaás a jobboldalon.) Nagyon helyes volt tehát a felelet: politikai bizalmi férfia a mindenkori kormánynak és egyeduralkodó, aki azt teszi, amit akar. aki a választásokat előkésziti. intézi (Horváth Zoltán: A pártkasszát kezeli!), aki a választásokkal kapcsolatban minden kérdésben teljhatalmulag intézkedik, akinek nincs más kötelessége, mint az, hogy a kormánynak a megyéből többséget szállítson. (Horváth Zoltán: Különben megbukik!) Azután horogra került Kállay Tamás képviselőtársunk beszédében Andrássy Gyula korábbi plurális választójogi tervezete. Ezt ne méltóztassék nekünk szemünkre lobbantani. Mi Andrássy Gyula gróf ellen, Andrássy Gyula gróf választójogi tervezete ellen, amely törvénybe akarta iktatni azt az elvet, hogy 10 paraszt egyenlő egy úrral, szintén harcoltunk, harcoltunk véresen (Ugy van! f Ugy van! a szélsőbaloldalon.), áldoztunk pénzt, szabadságot és vért azért, hogy ez a megszégyenítő törvényjavaslat és elgondolás ne kerüljön bele a magyar Corpus Jurisba. A mi harcunk következtében bukott meg Andrássy javaslata. Épen ezért annál nagyobbra kell taksálni a „fekete gróf" címzést kiérdemlő Andrássy Gyula mostani metamorfózisát, mert hiszen ő volt az, aki plurális választójoggal akarta az osztályuralmat fentartani, de akit az elmúlt tíz esztendő eseményei és tanulságai rávittek a helyes ut ra, arra a bölcs belátásra, hogy ezen az alapon országot kormányozni nem lehet, hogy ez az ut, ha ezen tovább mennek, azt jelenti, hogy a maradék ország is elvész. Végezetül hivatkozott Kállay Tamás képviselő ur, amidőn a titkos szavazás ellen hadbavonult, arra is, hogy Miskolcon Tarnay kapott 1800 ajánlást, de csak 600 szavazatot. (Farkas István: Hát a kormányoárt Pesten?) Ezt Kállay Tamás nyilváiivalólag a nyilt választás mellett hozta fel érvül. Én ezt az érvet igen szerencsésnek tartom, de a titkosság mellett. (Ugy van! a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Minden jónak, az erkölcsi felfogásnak, erkölcsi nevelésnek, a becsület példaadásának fentről kellene jönnie. (Ugy ran! balfelql.) Ha fentről nem jön, ez letelő felmentést jelent. Hát szabad-e, erkölcsös, becsületes dolog-e valakit törvénnyel kötelezni arra, hogy hazug legyen? Szabad-e valakit paragrafusokkal arra szorítani, hogy szószegő legyen? Mert szószegés, hazugság, hamisság, i'érüatlanság, becstelenség másra szavazni, mint akit ajánlottak. De ugyanilyen hamisság, becstelenség a hatalom részéről, ha erre egyszerű embereket paragrafusokkal kötelez. (Ugy van! a szélsőbal oldalon.) A parlamentarizmus és a demokrácia elve abban kulminál, hogy mindenki a saját maga akarata szerint mond véleményt és választja meg a maga képviselőjét. Az a tiszta és igazi parlamentarizmus, ahol ez lehetséges. Ahol ez lehetetlen, ahol a lelkiismeret menetét paragrafusokkal szabályozzák, ahol a kenyeret teszik a jog mellé, nem is a kenyeret, hanem azt a fenyegetést és azt a lehetőséget, hogy elveszik a kenyerét, lakását, állását, kiforgatják szerzett évi június hó 5-én, pénteken. jogaiból, kenyértelenné, földönfutóvá teszik a családját, ott nem lehet szó becsületről, morálról, hanem annak ellenkezőjéről. Ha tehát azzal érvelünk, hogy az ajánlások nem kvadrálnak a szavazatokkal, akkor csak arra a következtetésre lehet jutnunk, hogy elejét kell venni minden olyan intézkedésnek, amely a lelkiismeret megnyilatkozását befolyásolja. Ennél súlyosabb érvet a titkosság mellett aligha lehetne felhozni. Hiszen már maga az ajánlás is meghamisítása a titkos szavazásnak. Sehol a világon, egyetlenegy választójogi rendszerben sincs benne, hogy a választók 10 százaléka köteles legyen a titkosság védelme alól kilépni és mint ajánló odaállni és bemutatkozni, hogy tulajdonképen kire akar szavazni. Az ajánlási rendszernek ez a túlhajtott módja sehol sincs meg, nem is helyes, nem is szabad megcsinálni, mert ez semmi egyéb, mint a titkosság meghamisítása, lehetővé tétele annak, hogy még a titkos kerületekben is a szavazók egy rétegét a nyilvánosság elé hurcolják. Végeredményben Kállay Tamás képviselő ur beszéde végén mindent kigyomlált a szép, békülékeny szavaiból. Nem maradt azokból semmi egyéb, mint ami ebben a javaslatban benme van, hogy ő ragaszkodik ehhez a javaslathoz, amely jogfosztáson, visszafejlődésen alapszik és amely az egész világon egyedülállóan akarja a nyilt szavazást statuálni. T. Nemzetgyűlés! A nil admirari álláspontját — sajnos — az elmúlt esztendőkben alaposan volt alkalmunk megszokni. A politikai erkölcstelenségnek és megbizhatatlanságnak ebben a korszakában valóban semmin sem kell és nem is lehet csodálkozni. Mindent tudomásul lehet venni. Aki végig élte az elmúlt tiz esztendőt s megszokta mindazt, ami ez alatt történt, az nem csodálkozik, nem ütközik meg semmin. Én magam is azok közé tartozom, akiket nem lep semmi, nem csodálkozom semmin, semmit sem tartok lehetetlennek. Csak egyetlenegy dolgot tartottam lehetetlennek: azt, hogy a háború meg-próbáitatásai, szenvedései és áldozatai után, a forradalmak után a magyar parlament még arra lesz utalva, hogy választójogi pepecselésekkel foglalkozzék. Mindenre számitottam, de erre az egyre nem; soha még álmomban sem mertem volna gondolni arra, hogy a háború előtti idők választójogi harcai megint kiújulhatnak, hogy itt újra aktuális lesz a választójog kérdése, hogy itt érvelni és magyarázni kell, hogy a választójog miképen, milyen formában, milyen terjedelemben kell. Erre az egyre nem voltam elkészülve. Miért? Nem azért, mintha túlságos igényeim volnának a mindenkori magyar kormányokkal és az uralkodó osztályokkal szemben. Ennyire optimista nem vagyok, de összehasonlitom a többi világ eredményeit és eseményeit a mi kis világunk eredményeivel és eseményeivel. Ha az összehasonlításnál tárgyilagos vagyok, lehetetlenség, hogy ne csodálkozzam azon, hogy 1925 nyarán a magyar parlamentben vita tárgya az, hogy a választójog általános legyen-e, a szavazás módja titkos legyen-e, vagy nyilt. T. Nemzetgyűlés! A választójog kérdése az egész világon lezárt ügy, lezárt akta; nincs a világnak egyetlen parlamentje sem, ahol ma választójogi vitákkal töltenék az időt. A fölkelő nap országában, a távol Keleten, Japánban tavaly zárták le azt a sorozatot, amellyel a világ a maga számára elintézte a választójog kérdését. A fekete hegyek országának pásztorai, a crngorcok általánosan, titkosan