Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.
Ülésnapok - 1922-422
62 A nemzetgyűlés 422. ülése 1925. évi június hó 5-én, pénteken. halvány reménységét sem nyújtja annak. hogy a mi szempontunkból az iparosság képviseletét csak valamivel is komolyabban megteremteni képesek volnánk, a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! ügy mondják, hogy sorsdöntő javaslatot tárgyal a parlament és ennél a sorsdöntő tárgyalásnál a legkevesebb érdeklődés épen a kormánypárt részéről tapasztalható, nemcsak a teremben való jelenlét, hanem az érvek sorakoztatása terén is. A kormánypárt megelégszik azzal, hogy kinyomtatja az indokolást, azt közrebocsátja, a többit rábizza a majdan bekövetkező szavazásra, bizonyos lévén a dolgában, hogy miután többen vannak, a nemzetgyűlés azt meg is fogja szavazni. Az ellenzéki oldalról szorgalmasan összehordott és felsorakoztatott érvekkel szembeszállni a kormánypárt magára nézve kötelezőnek nem tartja. Egészen kényelmes álláspontra helyezkedik, úgyhogy ma délután Kállay Tamás t. képviselőtársunk talán a harmadik szónoka volt a többségi pártnak. A harmadik szónoka volt és én nem titkolom, azt, hogy az a hang, amelyet beszéde elején megütött, a kormánypárt részéről meglepő volt. Békülékeny hangot ütött meg, békülékeny hangon igyekezett beszélni. Többek között azt mondta: csodálkozik azon, hogy az ellenzéki oldalról feltételezik azt, hogy a kormánypárt tagjai bizonyos presszió alatt állanak. Ö magára nézve soha semmiféle pressziót nem, ismert el és nem is érzett. Ezt azzal bizonyította, hogy a pártértekezleten annyi panasz merül fel, hogy többet még az ellenzék sem tudna összehordani. Ez valóban lehetséges, az," TI ban megkérdezem Kállay Tamás képviselőtársunktól: miért maradnak meg a pa*nász jogánál, miért maradnak meg a paiiaszkodásnál, holott kezükben van az iniciativa lehetősége és minden olyan kérdésben, miniden olyan problémánál, amely panaszra alkalmat ad. módjukban volna a panaszokat orvotsolni. (Perlaki György: Ahol lehet, orvosolják!) De nem orvosolják a panaszokat és igy egészen természetesen megmaradnak a panaszkodásnál. Ha én Perlaki képviselő urat felkérném, hogy legyen szíves felsorolni, hol, milyen panaszokat orvosoltak. Perlaki képviselő ur zavarba jönne. (Perlaki György: Dehogy jönnék zavarba! Szó sincs róla!) Azt' mondja Kállay Tamás képviselőtársam: végtelenül sajnálja, hogy a szociáldemokraták az indemnités tárgyalásánál nem voltak jelen, A sajnálkozással egy kicsit elkésett. Akkor kellett volna sajnálkoznia, amikor a szociáldemokrata pártnak lehetetlenné tették azt, hogy az indemnitás tárgyalásánál jelen legyen. (Perlaki György: Nem tettük lehetetlenné!) Akkor kellett volna sajnálkoznia, amikor házszabályellenesen és törvényellenesen fegyveres erőszakot alkalmaztak a szociáldemokrata párt 14 tagja ellen és kiverték őket a parlament terméből. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy az elnöki intézkedéseknél a ház*szabályszerüséget kétségbevonnia nincs joga. Ehhez tessék magát tartani. (Reisinger Ferenc: Csak mondja! Nem vonja kétségbe!) Beisinger Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Propper Sándor: Azt mondja Kállay Tamás képviselő ur, hogy sajnálja ezt a távolmaradást azért, mert hiszen a parlamentben a nemzet egyetemes érdekeit kellene képviselni, a nemzet ügyeit kellene intézni. Erre a leckére nekünk szükségűnk nincsen. Ha mi nem tudnók azt. ha mii nem élnénk abban a meggyőződésben, hogy itt az egyetemes érdekekért lehet valamit cselekedni, akkor be sem jöttünk volna a parlamentbe és abban a pillanatban mondottuk ki a passzivitást, amely pillanatban meg kellett győződnünk arról, hogy itt a kormány erőszaka és a többség asszisztenciája folytán a nemzeti egyetemes érdekekért hatékonyan cselekedni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — (Reisinger Ferenc: Mióta bejöttünk, azóta a kormánypárt elhallgatott!) Azt mondja Kállay Tamás képviselő ur: békét kellene fentartani a Házban a különböző pártok között, hogy ez az egyetemes nemzeti munka elvégezhető legyen. Rögtön hozzáteszi, hogy Peidl képviselőtársunk beszédében ő — Kállay Tamás — megtalálta azt az anyagot, amely az együttmuinkálkodásra alkalmat ad. Ez azonban csak félmunka. Ha Peidl képviselőtársunk beszédében és, elvi nyilatkozatában a passzivitás megszakítása után alkalmat adott arra, hogy együttmunkálkodni lehessen, miért nem méltóztatnak ezt honorálnit Hol mutatkozott az a tünet, vagy az a jelenség, amely viszont bennünket győz meg arról, hogy együtt lehessen munkálkodni 1 ? Nemcsak arról van szó és nem elégséges az, ha az egyik oldal kívánja az együttműködést és a másik oldal ily irányú készségét felfedezi, hanem szükséges az is, hogy a túloldal ezt honorálja és valóban ne csak szavakkal és ne csak szavakban, hanem tettekkel is igyekezzék megteremteni az együttműködés alapjait, Azt mondotta Kállay Tamás képviselő ur, hogy ő csak azt sajnálja, hogy a munkásság, mely mögöttünk áll, nem áll nemzeti alapon. Ha a munkásság — mondotta Kállay Tamás képviselő ur — nemzeti alapra helyezkednék, sokkal szélesebb rétegek tömörülnének mögötte, azok is, akik nemzeti alapon állanak. Ha, van a nemzetgyűlésnek egyetlen tagja bármely oldalon, aki ki^ tudja mutatni akár Írásainkból, akár beszédeinkből, akár programunkból, akár elveinkből, akár a szocialista elméletből, hogy ott a nemzeti eszme tagadásba vétetik, abban a pillanatban hajlandó vagyok ezen a téren vitába bocsátkozni. Azt hiszem, ilyet kimutatni nem tudnak. Ez semmi egyéb, mint demagógia, olyan önként kitermelt és kialakított demagógia, amelyre felépitik azt az ezeréves osztályuralmat, amely ezt az országot idáig vitte, ahol most van. Egymagában az, hogy a munkásságnak internacionális kapcsolatai vannak, nem jelent nemzetietlenséget. Ezt már százszor, százféle változatban megmondottuk és megmagyaráztuk. (Muszti István: Csak a vörös zászló a nemzeti színű zászló hely^ett! — Vanczák János: És a sárga zászló?) Szerénytelenség azt követelni a munkásságtól — azt semmiféle társadalmi osztálytól elvárni és megkövetelni nem lehet < —, hogy a maga segitő eszközeit sutba dobja, hogy a maga internacionális kapcsolatait feladja ugyanakkor, amikor a vele szemben álló kizsákmányoló tábor nemzetközi alapon szervezkedik a munkásság ellen. A munkásság köteles önmaga iránt, kénytelen nemzetközileg védekezni a nemzetközi kapitalizmus kizsákmányolása ellen; a nemzetközi kapitalizmusba pedig beletartozik az a réteg is, amelybe a képviselő urak túlnyomó többsége tartozik. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy van zöld internacionálé. Méltóztatnak nagyon jól
