Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-422

A nemzetgyűlés 122. ülése 1925. becsület ellen, a tisztesség ellen vét: a lehető legszigorúbban büntessenek meg és akasszanak fel. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebben a kérdésben én sohasem emelem fel tiltakozó szavamat. (Helyeslés a jobboldalon.) Én ezeket a jelszavakat mind magamévá teszem és nem lehetek annyira elmaradt, hogy ezekből ki ne hámozzam azt, amiről azt gondolom, hogy nemzetemnek hasznára válhatik. Természetes dolog, hogy szeretném ezeket nemzeti jelleggel felruházni és nem szeretném, ha idegen módra mintáznék le ezeket a jelszavakat. Úgy emlékszem. Kállay Benjámin fordításában jelent meg Stuart Millnek egy könyve, mely valamelyik részében azt mondja, hogy nagy hibába esnek a társadalom egyes alakjai, hogy nem saját egyéniségük, egész múltjuk, háziszokásaik szerint élnek, hanem másokat utánoznak, mégpedig rendszerint magasabb társadalmi állású embereket. Szerintem ugyanez áll egy nemzetre, amely gazdaságilag, kulturális, szociális téren való előhaladottsága tekintetében, de különösen nemzeti érzés tekintetében még sok kivánnivalót hagy fenn, ha a jogok kiterjesztésében igen messzire akar menni. Azután van egy gyanús körülmény is, amely megtiltja nekem, hogy ezeket a jelszavakat korlátlanul átvegyem, ez pedig az, hogy szomszédjaink kinálják. (Igazi Ugy van! jobbfelől.) Én valahogy ugy gondolom, hogy a, kisentente tagjai ha tudnák, hogy egy nagy, erős, gazdaságilag és kultúra tekintetében megerősödött Magyarország fog fejlődni abból, ha ezeket az általuk kinált jelszavakat átvesszük, aligha kivannak ezeket tőlünk, (ügy van! a jobboldalon, és a középen.) Én azt hiszem, ettől várják, hogy a nemzeti érzés, Nagy-Magyarország álma még inkább háttérbe főig szorulni s épen ezért kivánják ezt. (Ugy van! a jobboldalon.) Én azt tartom, hogy ha a választójognál l korrektivtimokkal élünk, mivel ilyen nagy nemzeti érdekekről van szó, sokkal helyesebb, ha ez az egyesek rovására történik. (Propper Sándor: A jogfosztás nemzeti érdek?) Nem azt mondtam, hanem azt, hogy korrektivumok történhetnek az egyes ember rovására. (Propper Sándor: Kétmillió ember rovására!) De ez még mindig nem olyan nagy baj, minha nemzetem jövőjére nézve mértéktelen nagy előreugrásokat teszek. (Reisinsrer Ferene: Kállay Ödön jogot akart a népnek!) Hogy mit jelent a választójognak előkészület nélküli kiterjesztése egyes vidékeken, azt legjobban Ausztria példája mutatja. Azon a sávon, amelyet mi adtunk oda, s ahol állandóan néppárti, erős kormánypárti érzékkel és erős konzervatív érzéssel felruházott nép volt, most egyszerre mindenütt szocialista képviselőt választanak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a minden tanulmány nélkül, minden előkészület nélkül való ugrás egyik végletből a másikba mutatja, hogy a nép nem érett meg politikailag a gyors változásokra. (Horváth Zoltán: Mikor érik meg!) Hogy ez a javaslat széles réteget ruház fel választójoggal, azt Andrássy Gyula gróf és Apponyi Albert gróf is elismerték beszédeikben, hiszen ők 1922-ben éles harcot vivtak a rendelettel való választás ellen és most ugyanazt a választójogot, amely egy jottányival sem ad többet, elfogadhatónak tartják és pusztán a nyilt és titkos szavazás kérdésében van nagy ellentét. Engedjék meg, t

% Nemzetgyűlés, hogy egy pár szóval ehhez a kérdéshez is hozzászóljak. (Halljuki Halljuk!) évi június hó 5-én, pénteken. 57 Húsz év óta vagyok képviselője ennek a parlamentnek; kétizben (megválasztottak függetlenségi képviselőnek, a koalició alatt egyszer kormányon is voltunk, de ezt nem számitom. Elismerem, hogy a kormányhatalomnak feltétlenül van befolyása egyes emberekre. De egyet nem ismerhetek el, azt, hogy minden hivatalnok, ab ovo, mihelyt hivatalnok: a kormány ellen van. Ez nem igy van. A liberális világban, a koalieió alatt és a munkapárt alatt is és ma is vannak olyan bivatalnokemberek. még- pedig igen nagy számmal, akik a kormány politikáját helyesnek, becsületesnek és követésreméltónak találják. (Peidl Gyula: Azt meg is merik mondani, de az ellenkezőjét nem merik megmondani!) Én olyan vagyok, aki mindenkinek mindent meg merek mondani. (Zaj. — Elnök csenget.) Nem emlékszem arra, hegy Inzzám panasz érkezett volna. Mindig győztem, tehát jogosan jöhetett volna hozzám akár mint ellenzéki, akár mint kormánypárti képviselőhöz a panasz, hogy üldöztek valakit azért, mert nem oda adta szavazatát, ahova akarták. Mi ez- ahhoz képest, amikor folyton azt halljuk, hogy mi, ellenzékiek, megjelentünk, mint becsületes emberek a porondon, ellenben a kormánypártiak ab ovo gazemberek!! Ez olyan előny, amelyet nem lehet ellensúlyozni. Az ellenzéki jelölt mindig a maga pénzén választatja meg magát, a kormánypártira meg azt mondják, hogy az állani pénzén lett megválasztva. Ezt a hitet vitte bele a függetlenségi politika 40 év óta az országba s eszerint az, aki kormánypártinak fellép: megfizetett, becstelen ember. Mik ehhez képest azok a kis kormánypárti erőszakoskodások, amelyeknek tanuja voltam? (Zaj^ a szélsőbaloldalon.) Adatokat olvasok fel, t. képviselőtársaim. Nem olvasom fel végig, hogy pl. Szabolcs vármegyében 1861-től 1922-ig kik voltak az országgyűlési képviselők. Nem arravaló ez a hely, hogy hosszas felolvasásokat tartsunk itt, épen csak elkezdem. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) 1861-ben Erőss Lajos, Kállay Ödön, Böszörményi László, Degenfeld Gusztáv gróf, Bónis Vilmos, Klapka György és Benczúr Miklós függetlenségiek. És igy ment ez folyton, körülbelül 15 választáson át, hogy egy kormánypárti és nyolc függetlenségi. A választók száma volt 1861-ben 3800- később mondjuk 1896-ban, 4804. Nyolc kerületben volt ennyi Bánffy alatt, amikor pedig már volt egy kis erőszakoskodás. Felolvasom az 1906-iki eredményt: Farkas Balázs, Kállay Lipót, Mezőssy Béla, Gencsv Albert, Korniss Ferenc függetlenségiek, később Apponyi-párti. Ilyen volt a kormány pressziója. Ami pedig a választók számának növekedését illeti, erre is van bizonyítékom. 1861-ben volt 3800, 1896-ban 4804 és 1922-ben mivel nem haladtunk egy lépést sem a választójog terén: 58.119 választó szavazott ugyanannak a nyolc kerületnek jelöltjeire. (Felkiáltások: Na tessék! Mit akarnak még?) Nem tudom, mi történt, hogy mind a nyolc kerületben kormánypártit választotak, de ugy látszik, a szavazók nagy többsége mégis azon az állásponton volt, amelyet a kormány képviselt. (Propper Sándor: Tehát gyerünk az általánossal! Az egész ország kormánypárti lesz!) Szóval 15 képviselőválasztás alatt bejött 132 képviselő, ebből 120 ellenzéki, 12 kormánypárti. Ugyanigy volt ez Heves megyében, ahol 116 függetlenségi jött be 50 év alatt és 13 kormánypárti. És most mondok valamit, azt, hogy a mai egész Magyarországnak, amely megmaradt, mindenütt ez volt a felfogása, ez a helyzet és az eredmény. Somogy megyében és