Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.
Ülésnapok - 1922-422
50 Â nemzetgyűlés 422. ülése 1925. évi június hó 5-én, pénteken. szás valóságos orgiákat ült. Erről jobb nem is beszélni. Az egyik oldalon a jólét tobzódott, a másik oldalon a siró nyomor didergett. A rokkantakról, özvegyekről és árvákról, — akikről való gondoskodást számtalanszor követeltük már a régi országgyűlésen,, — még ma sincs kelő mértékben intézkedés, még ma is csak szándékozik a népjóléti minister ur benyújtani az errevonatkozó törvényjavaslatot. (Györki imre: Már hat éve!) Kendeletekkel toldozgatjaíoltozgatja ezt, az egész magyar nemzetnek szégyenére váló ügyet. (Propper Sándor: Az ő szociális viszonyai rendezettek!) Kimutatták itt az előttem felszólalt képviselőtársaim, hogy egy rokkantnak, árvának annyi keresete van naponta, illetve annyit kap az államtól, hogy abból csak egy kiflit vagy egy darab kenyeret vásárolhat magának. Amikor mindnyájan tudjuk, hogy fejünk felett függ a Damokles-kardja, mindnyájan tudjuk, hogy a lét és nem lét kérdése és egy nagy kérdőjel van fölöttünk, akkor nem gondoskodni azokról, akiknek köszönhettük, ha nem is a háborús győzelmet, de a vesztett háborúból is kiesillámló, kivillanó magyar dicsőséget, magyar bcsületet, amit vérük hullásával, csonkaságukkal, nyomoruságukkal pecsételtek meg, róluk vagy árváikról nem gondoskodni idejekorán törvénnyel, ez szégyene a magyar nemzetnek. (XJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ma az állani fizetni tud, de egyes emberek exisztenciája tönkremegy. Ha ez igy halad tovább, nem lesz, aki az államot fentartsa, mert elvégre külföldi kölcsönből mindig nem élhetünk, s tönkremegy az állam is, ha folyton adósságokat veszünk fel. Ezért orvosszert kell találni. Tudom, hogy jó orvosszer az általános, egyenlő, titkos választójog, és ezért nyúlok hozzá. De ha nem tudnám, ha nem is lennék erről meggyőződve, hanem csak hallanám és mások mondanák ezt nekem, akkor is hozzányúlnék ehhez az orvosszerhez, mint a lázbeteg a husit« italhoz, mert más mentség, más választás nincs. Vagy elsorvadni, elpusztulni, vagy pedig a nemzet vérkeringésébe egészséget és életet vinni! Ez utóbbit pedig csak az általános, egyenlő és titkos választójoggal lehetséges. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem beszélek uj dolgot (Felkiáltások jobbfelol: Ez igaz!), de talán feleslegeset sem. Csak azért mondom el ezeket, mert ennek a régi elvnek a mostani választójogi javaslat révén való meghamisításával állunk szemben (ügy van! balfelol.). Voltaképen a régi program megtartására kötelezi az egységes pártot az a röpirat is, amelyet 1920-ban méltóztattak kibocsátani — itt van a kezemben — amikor Hódmezővásárhelyen az országnak jelenlegi berlini követe, Emich Gusztáv akkori kereskedelemügyi minister ur lépett fel kisg-azdapárti programmal (Propper Sándor: Mindenki kisgazda volt!), Lázár Dezsővel, az ottani lelkes gazdatársadalom nagytekintélyű vezérével szemben és ennek a programnak alapján kapta meg Hódmezővásárhelyen a többséget. (Kállay Tamás: Nem volt akkor még egységes párt!) De volt keresztény-keresztyén kisgazda- és földmivespárt, (Zaj. — Kállay Tamás közbeszól.) Elnök: Kérem Kállay Tamás képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Reisinger Ferenc: Ma sem egységes!) Reisinger képviselő urat állandó közbeszólásai miatt kénytelen vagyok rendreutasítani. Kun Béla: Nagyon örvendek Kállay Tamás t. képviselőtársam közbeszőlásának és vagyok bátor kérdezni, hogy a régi kereszténykeresztyén kisgazda- és földmivespárt és az egységes párt nem egy és ugyanaz? (Szomjas Gusztáv: Más! — Horváth Zoltán: Még a nevüket se tudják! — Kováts-Nagy Sándor: Szellemes!) Elnök: Csendet kérek. Kun Béla: Vidéken, amikor röviden akarják magukat kifejezni, a kormánypártiak azt mondják, hogy: egységes párt; de egyébként mindig azt mondják, hogy megvan a régi pártszervezet is, a kisgazda- és földmivespárt. Az itt ülő tényleg vérbeli kisgazda képviselőtársaim nem most is kisgazda- és földmivespárti képviselőknek mondják-e magukat? Vagy elhagyták talán a régi cimet? Én ugy tudom, hogy vidéken ez ma is az a zászló, amely alá akarják toborozni a nép ezreit és százezreit, nem pedig az egységes párt gyomrába — amint Kállay Tamás t. képviselőtársam mondja —, amely elnyeli szőröstől-bőröstől a régi kisgazdapártot. Efelett én nem vitázom, tény azonban..., (Zaj balfelol.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni. (Horváth Zoltán: Már csak 12 pár csizma van!) Kun Béla:... hogy 1920-ban kibocsátottak a kisgazda- és földmivespárt vezetősége részéről nagyatádi Szabó . István, sokorópátkai Szabó István és Rubinek Gyula volt minister urak aláirásával egy röpiratot, amelyben kérték Hódmezővásárhely kisgazdatársadaimát, hogy szavazzon Emich Gusztávra. Hódmezővásárhelyen, amint már emiitettem, jelölt volt akkor Emich Guszávval szemben a Gazdasági Egyesületnek elnöke, egy nagy köztiszteletnek Örvendő vezető férfiú: Lázár Dezső. Ha neveket is emlitek fel, azért, méltóztassanak megengedni, nem vidéki minuciózus dolgokat taglalok, amint a következtetésből majd meg fognak győződni róla, hanem csak azt akarom szóváteimi, hogy mekkora befolyása volt ennek a kisgazdaprograinot tartalmazó röpiratnak abban, hogy Emich Gusztávot választották ott meg a régi Nagyatádi-program alapján, mert Hódmezővásárhelyen régi Nagyatádisták segítették győzelemre Emich Gusztáv zászlaját. A röpiratban ez volt. (olvassa): „Követeljük, hogy a magyar törvényhozást a törvényben sürgősen megalkotandó általános, községenkénti, titkos választójog alapján teremtsük meg. Követeljük a választás tisztaságának intézményes biztosítását és a képviselőválasztó kerületek igazságos és arányos beosztását. Követeljük az állam részére a kisajátítási jog törvénybe iktatását. A hadseregszállitóktól és a hadimilliomosoktól a háború alatt megvásárolt földek elsősorban sajátitandók ki. Kívánatos, hogy az értékes középosztály kisgazda-elemekkel fölfrissittessék. A földmivesnépet kiszipolyozó árdrágitók fegyházzal büntetendők. A börzét és az uzsoráskodó karteleket meg kell rendszabályozni." Bezzeg, nem rendszabályozták meg! (Csontos Imre: Ott vannak a A^édelmezők! — Propper Sándor: Hát ki kapta a kedvezményes részvényeket? — Csontos Imre: Maguk! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Maguk! Maguk! — Dénes István: Törvényt kell hozni, hogy azoktól is el kell venni a birtokot, akik a háború alatt az adósságtól mentesítették magukat! — Nagy zaj jobbfelől és a középen. — F. Szabó Géza: Ezt a közbeszólást külön kinyomatva elküldjük a kerületekbe! — Reisehl Richard: Nem hogy örülne, hogy egyszer kifizették a kisgazdák az adósságaikat! — Dénes István: Az is háborús szerzemény!)
