Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-422

40 A nemzetgyűlés 422. ülése 1925. évi június hó 5-én, péntekén. Volt egy időpont, amikor a nemzetnek egy ilyen általános, nagy felbuzdulását oda lehetett szegezni a bécsi udvar mellének és azt mondani, hogy: eddig és ne tovább. Nem tette ezt Tisza István gróf, a koalició pedig, amikor kormányra jutott, azok, akik azelőtt hirdették a függetlenséget, hirdették a nemzeti jogok követelését, kormányrajutva, abból nagyon sok programpontot feladtak. (Barthos Andor: Ez igaz! — Csontos Imre: Nem tudtak mit tenni!) Igaz, hogy amikor a koalició többséget kapott, nem engedte mindgyárt kormányra a császári udvar, hanem kísérletezett Fejórváryval és Kristóffyval. Jöttek a darabontok. A vármegyék és a városi törvényhatóságok nyakára ültették a császári komiszáriusokat, a darabontfőispánokat. Tiltakoztak a vármegyék és városok ősi magyar érzéssel és ellenállással, de amikor arról volt szó, hogy ezek a darabontok hozták az általános, egyenlő és titkos választójogot, akkor a koalició, amely a nemzet többségének képviseletét jelentette, nem emelkedett a helyzet magaslatára (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) és nem tette magáévá ezt a követelést, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ki kellett volna ragadnia az ördög kezéből ezt a nagy eszmét és oda kellett volna helyeznie a nemzeti megújhodás oltárára, pláne akkor, amikor később a király is meg akarta valósítani. Történelmi mulasztás, hogy nem tette magáévá a koalició az általános, egyenlő és titkos választójogot? Hiszen akkor még a szocialisták sokkal gyengébb szervezett erővel rendelkeztek az országban mint ma és olyan nagy volt a nemzeti felbuzdulás, hogy ha ltalános, egyenlő és titkos választójog alapján rendelték volna el a szavazást, akkor a függetlenségi és 48-as párt óriási többséggel került volna be a képviselőházba. (Egy hang a baloldalon: Ezt nem akarták!) Miért nem tették magukévá! Azért — meg kell állapitanom —, mert féltek az intelligencia vezető szerepének elvesztésétől. Mert a régi koalícióban ott ültek olyan vezető emberek, akik féltették a maguk osztályuralmi érdekeiket, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amiatt nem adtak népjogokat, mert féltek, hogy csorbul az osztályérdek és nenn látták be, hogy ez a nép jog egyúttal a nemzeti függetlenség ügyét is előre vitte volna. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Mikor a koalíciót az idő rákényszeritette arra, hogy adott programjához luven választójogi törvényjavaslatot adjon be, gróf Andrássy Gyula beadta — helyeselni ma sem tudom, noha későbbi működése iránt, mint bizonyitani fogom, csak nagy elismeréssel lehetek és lehetünk — a plurális választójogi törvényjavaslatot. Szerencsétlen lépés volt ez nemcsak a népjogok, hanem a nemzeti követelések szempontjából is. f Ugy van! Ugy van a bal- és szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Tiz paraszt egy úrral egyenlő!) Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos fia — emlékezzünk rá—, akihez akkor tízes csoportokban mentek pártjának tagjai, azt bizonyítgatta, hogy két gyufaszál sincs egyenlő, tehát két ember között sem kell egyenlőséget keresni, és így van jogcím a plurális választójog behozatalára. Azután jött a kvótaemelés. Jött Lipót-renddel való kitüntetése annak a férfiúnak, akinek mellén mi, függetlenségi polgárok, lehetetlennek tartottuk, hogy ott díszelegjen ez a császári rendjel. T. Nemzetgyűlés! Rohantak az idők. A koalició lejárta magát. Amikor az önálló bank követelésénél Justh Gyula, a függetlenségi párt elévülhetetlen érdemeket szerzett vezére, külön vált Kossuth Ferenctől, akkor már megingott a talaj az egész függetlenségi és 48-as párt alatt az országban. Jött a munkapárt. Előzetesen jött Khuen-Héderváry Károly hatalmi presszióval és vesztegetéssel, és többségbe hozta a megcsalódott néplélek folytán is a munkapártot. így érkeztünk be, köztük magam is, az 1910-iki országgyűlésbe. (Kállay Tamás: Tiszta választás!) Tiszta választás, t. képviselőtársam? (Kállay Tamás: Igen, én benne voltam ! ) Hát nem gondolhatja komolyan t. képviselőtársam, hogy az 1910-iki tiszta választás volt! (Meskó Zoltán: A választás után mingyárt belépett a munkapártba! — Kállay Tamás: Ne sorolják fel képviselőtársaim, hogy ki miilven párti volt, mert négy hétig nem csinálhatnék egyebet, mint azt sorolhatnám fel, hogy ^ ki milyen pártba tartozott valaha. A Justh-pártból kiléptem az általános A^álasztójog miatt. - Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Kun Béla: Annyi bizonyos, hogy ha akkor tiszta választások lettek volna ebben az országban, Justh Gyula jut többségbe. A nép mindenütt virágerdővel fogadta, mindenütt mellété állt, sőt azután, amikor kisebbségbe kerültünk be a képviselőházba, maga gróf Apponyi Albert statisztikai adatokkal, számszerűleg bizonyította be, hogy körülbelül százezerrel több szavazatot kapott az ellenzék, mint a munkapárt, amely a rossz kerületi beosztás folytán többségben került be a képviselőházba. Jött azután itt, a képviselőházban az önálló bankért folytatott küzdelem. Ebben a tekintetben Justh Gyulának volt egy nagyon nagy érdeme, mint ahogy azelőtt volt egy nagyon nagy tévedése. Ezt mi, akik Justh Gyula emlékét szinte szent tiszteletben tartjuk és akik pártjához tartoztunk, el kell hogy ismerjük. Neki sokkal hamarább kellett volna magáévá tenni a prius kérdését, sokkal hamarabb kellett volna az általános, egyenlő, titkos választójog mellett állást foglalnia, még az önálló bank előtt, vagyis akkor, amikor Khuen-Héderváry és Lukács László megszorulván, felajánlották a választójogi megegyezést. Van azonban egy nagy mentsége is Justh Gyulának. Az volt a néphangulat, hogy aki az önálló bank követelését elejti a választójogért, az elárulja a függetlenségi eszmét. Ö maga sem hitte, hogy odáig fognak tolódni az állapotok, hogy az a hatalom, amely a munkapárt, képében beült a képviselőházba, nem csak hogy az öuáltó bankot ós a megígért készfizetéseket nem adja meg, hanem tüzzel-vassal le fogja törni azokat a törekvéseket is, amelyek a hadseregben a magyar nyelv érvényesülésére és a közgazdasági függetlenségre vonatkoztak. Emlékezem rá, hogy akkor, amikor a választójogról beszéltünk, gróf Khuen-Héderváry Károly, ez a mosolygó arcú, jó öregúr, akiből senki ki nem nézte, amikor itt velünk szemben állott derült arccal, hogy ő volt az a rettegett és hírhedt horvát granicsár, itt a képviselőházban ezt mondotta: „Vag'yok olyan barátja a választójognak, mint Justh Gyula. (Propper Sándor: Bethlen István is ezt mondja!) Kiderült, hogy nem volt, inert csak mondotta és nem cselekedett, hiszen a választójogi mozgalom terén csak egy lépéssel sem engedte előrevinni az eseményeket. _ S épen tegnap, június 4-én volt 13 esztendeje annak, amikor gróf Tisza István először hozta be a képviselőházba Pavlikékat, a darabontok előhírnökeit. Pedig mit követeltünk mi? Nemzeti függetlenséget, a magyar nyelv érvényesülését a hadseregben és népjogokat. Ezzel