Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

 nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. 441 értelmében meg nem egyezés esetében a cseh kormánynak jogában lett volna az üzemszerződés feltételeit egyoldalúan is megállapítani. Nem lehet tehát jogosan azt mondani, hogy a részvénytársaság igazgatóságát mulasztás terheli, amiért az üzemszerződes megkötésénél a menekültek jogviszonyainak rendezését elérnie nem sikerült, mert a csehszlovák törvény egyoldalú rendelkezése következtében a részvénytársaságnak nem volt módjában a cseh kormányt álláspontjának honorálására rákényszeritenie. Megjegyzem, hogy a magyar kormány a vasúttársaságnak az üzemszerzódes elfogadására vonatkozó közgyűlési határozatát egyebek között azon feltétellel hagyta jóvá, hogy a" Kassa—Oderbergi vasút összes tényleges alkalmazottainak, továbbá nyugdíjasainak es kegydijasainak, valamint állandóan segélyezettéinek összes szerzett logai és jogos igényei épségben tartassanak és elismertessenek s azok a Kassa-Oderbergi vasút és az üzemkezeló cseh-szlovák államvasutak által teljes mértékben kielégíttessenek, illetve megfelelő módon biztosíttassanak. Ebben a tekintetben a magyar kormány álláspontja azóta sem változott. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok megjegyezni, hogy téves az interpelláló képviselő ur azon állítása, hogy a részvények értéke 1 magyar korona = 1 cseh-szlovák korona arányban állapíttatott meg, mert ez a tranzakció az elsőbbségi kötvényekre vonatkozott, ellenben a részvények kicserélése iránt az üzemszerződés nem intézkedett és azok 4°/

0-kos osztaléka továbbra is magyar koronában fizettetik. Ami a képviselő urnák azt az állítását illeti, hogy a Kassa—Oderbergi vasút igazgatósága bűnös módon az illetményügyekben támadt perekben képviseletét az üzemkezelő cseh-szlovák államvasutaknak engedte volna át, erre nézve megjegyzem, hogy a menekültek a Kassa—Oderbergi vasutat perelték, melynek igazgatósága Budapesten székelvén, a vasút képviseletét a vasút jogtanácsosa látta el. A vasút jogtanácsosa a perek folyamán tényleg állást foglalt a cseh illetményszabályzat alkalmazása ellen, de ép így állást foglalt — bár eredménytelenül —am. kir. államvasutak illetmén3^szabályzatával szemben is és azt vitatta, hogy a vasúttársaságot Magyarországon csakis saját szabályzata kötelezi A m. kir. államvasút! illetmények alkalmazása különben lényegileg a a Kassa—Oderbergi vasút magyar szabályzati tételeinek valorizálását jelenti. Tény, hogy bírói Ítélet alapján nem történt fizetés, mert a cseh-szlovák vasúti ministerium a szükséges előlegeket nem bocsátja a részvénytársaság rendelkezésére. Ennek az állásfoglalásnak egyik indoka az, hogy a kérdéses alkalmazottak jelentéken}' része végleges minőségű szolgálati viszonyban van más közlekedési vállalatnál s a megtelelő illetményeket a Kassa - Oderbergi vasúttal szemben is megállapították. Mindamellett a vasút igazgatósága a több ízben sürgetett egyezkedési tárgyalások végeredményeképen 260 alkalmazottal kiegyezett, akiknek részben végkielégítést űzetett ki, részben nyugdíjat folyósított és egyúttal egyezségi összegben megtérítette a segélyek beszüntetése óta lejárt nyugdíj részleteket is. Az egyezségi tárgyalások alapját az a rendezés képezte, melyben a vasút budapesti vezérigazgatóságának alkalmazottai 1921. évi október no 1-én a vezérigazgatóság feloszlatásának idején részesültek. Az ilyen alapon folyamatba tett tárgyalások általában kedvező eredményre vezettek, mert a menekültként nyilváníttatott 392 alkalmazott közül 260-nal sikerült egyezséget kötni. A még tenmaradó 132 alkalmazott közül annak idején szabályszerű felmondás vagy lemondás folytán a szolgálatból megvált 9, önként kilépett 19, meghalt 1, újból visszatért szolgálatba 10, bűncselekményt kö\etett el, mely elbocsátást vonhat maga után, és így egyezkedési tárgyalásra ügyének elintézésig bocsátható nem volt 19, ismeretlen helyen tartózkodik 15, az egyezségi tárgyalásra idézés dacára sem jelent meg 31, a felajánlott egyességet nem íogadta el 29, — összesen 132. Folyamatban van 61 per, ezek közül 30 perben a vasút azzal védekezik, hogy a felperesek ideiglenes alkalmazottak voltak, vagy a cseh megszállás előtt önként kiléptek, vagy közönséges bűncselekményt követtek el. Ezenfelül több perben a vasút arra hivatkozik, hogy felperesek a cseh megszállás után is szolgálatban maradtak és csak később léptek ki a szolgálatból. A magyar kormány tényleg interveniált az ingóságokra kitűzött árverés beszüntetése tárgyában, az intervenció azonban épen a menekültek érdekében történt, mert a részvénytársaság ugyanakkor a menekültekkel egyezkedési tárgyalásokat folytatott s a prágai kormány feltételül tűzte ki, hogy az árverést a menekültek jogi képviselői tényleg ne tartsák meg, mert ellenkező esetben az egyezkedési tárgyalásokat azonnal beszünteti. A lefoglalt ingóságok különben aránylag oly csekély értéket képviseltek, hogy az árverés esetén befolyó összegből a költségek levonása után a bíróilag megítélt igények kielégítésére alig maradt volna valamely fedezet. Ez a körülmény szintén közrehatott arranézve, hogy a kitűzött árverés tényleg a magyar kormány intervencióját megelőző időben sem íoganatosittatott. Téves a t. képviselő urnák az az állítása, hogy a menekült alkalmazottak csődört kértek volna a részvénytársaság ellen, mert az 1186/1925. M. E. kibocsátásáig csődöt senki sem kért a vasúttársaság ellen. Különben is az érdekelt személyzet legnagyobb része kedvezőbb eredményt várt attól, hogy a vasúttársaság egyességi alapon elégíti ki igényeit. Ami az utazási kedvezmény kérdését illeti, megjegyzem, hogy az utazási kedvezmény kivételesen csak azoknak a volt Kassa —Oderbergi vasúti alkalmazottaknak engedélyeztetett, akik nyugdíjat, vagy kegydíjat élveznek és Magj^arország területén tartózkodnak. Minthogy a menekültek egyrésze nyugdijat nem kapott, természetszerűleg az igazgatóság nem volt abban a helyzetben, hogy részükre utazási kedvezmény engedélyezése iránt a m. kir. államvasutakhoz fordulhatott volna. A t. képviselő ur kifogás tárgyává teszi, hogy a vasúttársaság menekült alkalmazottainak B.-listára helyezhetését kérte a kormánytól. Közölnöm kell a t. nemzetgyűléssel, hogy az 1925 évi IX. te. 22. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés alapján máris megadtam jóváhagyásomat az igazgatóság azon tervezett intézkedéséhez, hogy alkalmazottainak létszámát legfeljebb 250, Magyarorszá ; területén megmaradt, vagy ide vonalairól átjött alkalmazott erejéig csökkenthesse, ezeknek az 1914. évi XVII. tcikk 53. §-ában meghatározott eseteken kivűl is a szolgálatot felmondhassa, és ezek végellátását az 1924. évi IV. tcikkben, illetve az 1923. évi XXXV. tcikkben foglalt jogelvek alapján állapithassa meg Az 1925. évi IX. te. 22. §-a megadja a magánvasuiaknak azt a jogot, hogy személyzeti létszámukat a kereskedelemügyi minister által megállapítandó mértékben csökkenthessék. Minthogy a Kassa—Oderbergi vasútnak vasúti üzeme megszűnt és a szocioiárius teendők ellátására a budapesti igazgatóság néhány tisztviselőié elegendő, semmi ok sem forgott fenn arranézve, hogy a létszámapasztásra az engedélyt megtagadjam. Az engedély megtagadása annál kevésbbé lett volna indokolt, mert a törvény intencióinak megfelelően más olyan magánvasutaknak is megadtam hozzájárulásomat személyzeti létszámuk bizonyosNAPLÓ. XXXIII. tíO