Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

432 A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. mikor és mennyiben követtek el mulasztást ? (Éhn Kálmán : Már működik a biróság ! Fényes Lászlót már kihallgatták ! —. Esztergályos János : Már öt évvel ezelőtt is működött,! — Piopper Sándor : Nem lesz abból főtárgyalás ! —• Éhn Kálmán : Dehogy nem lesz I —. Nagy Vineeince : Közben kiegyeznek a legitimistákkal ! — Zaj.) Azt hiszem, hogy nem arról van szó, hogy lesz-e főtárgyalás, hanem arról, hogy méltóztassék engem meghallgatni, hogy megindokolhassam javaslatomat. Bátorkodom előhozni egy nem egészen analog esetet a parlamentarizmus történetéből annak igazolására, hogy ilyen bonyolult esetekben menynyire szükséges egy parlamenti bizottság kiküldése. A múlt század 30-as esztendejében — akik a történelmet olvassák, tudják —• Angliában nagyon heves harcok folytak a választójog kiterjesztéséért. Az úgynevezett chartista-mozgalom idején összehívtak a chartisták egy hatalmas népgyűlést, amelyen a mozgalom egyik előkelő vezére, Ernst John beszélt. Beszéde közben egy sherif felszólalt, mire lovas és gyalogos rendőrök gázoltak bele a tömegbe, nagy mészárlást vittek véghez és a tömeget szétverték. Ez a körülmény módfelett felháborította ugy a munkásokat, mint a munkássággal érző polgárságot. A közvélemény annyira irritálva volt, hogy a ministerelnök maga, dacára annak, hogy a torry párt volt a kormányon, a közmegnyugvás érdekében és annak érdekében, hogy a közvélemény tisztán lásson a dologban, kiküldött egy parlamenti bizottságot annak megállapítására, hogy a fegyverhasználat jogosult volt-e és annak megállapítására, hogy mi volt az oka annak, hogy a biróság ezt az egész esetet olyan lazán kezelte. Méltóztatnak látni, ebben az esetben sem volt politikum, tisztán az igazság keresése, az igazság kikutatása volt a parlamenti bizottság kiküldésének célja. Ebben az esetben is —• ismételten hangsúlyozom —• nem az a cél, hogy a parlamenti szenvedélyeket kavarjuk fel, nem az a cél, hogy ebből a szerencsétlen ügyből kifolyólag valaki vagy valakik politikai tőkét kovácsoljanak ; tisztán csak az a cél, hogy keressük az igazságot és azt, hogy mi az oka annak, hogy ez a szerencsétlen dolog most, még öt év után is, irritálja a közvéleményt, hogy még öt év után is a gyanúsítások egész áradata zuhan egyesek felé. Azért kérjük egy parlamenti vizsgáló-bizottság kiküldését és élénken sajnáljuk, hogy a t. többségi párt javaslatunkhoz nem járult hozzá. Legyen szabad még a honvédelmi minister ur tegnapi meglehetősen erőteljes kijelentésére válaszképen a következőket mondanom. A minister ur azt mondotta tegnap, hogy csak azért is megindította a vizsgálatot. Én az én egyszerű állampolgári eszemmel ugy gondolom, hogy a rablás és a gyilkosság hivatalból üldözendő cselekmények és ezeket hivatalból kell kivizsgálni, és hivatalból kell megállapítani, amennyiben emberi lehetőség van arra, hogy kik voltak a gyilkosok és esetleg kik voltak a felbujtók. Mi, ebben a dologban, a minister ur tegnapi kijelentése dacára, olyan bizonyos hiányzó láncszemet látunk. Ebben a dologban a rendőrség kezdte meg a vizsgálatot, a rendőrségi vizsgálat anyagát elkérte a katonai hatóság. A katonai hatóság is vizsgált és a minister ur állítása szerint nem talált olyan körülményeket, hogy katonai személyek ellen ebből a vizsgálatból kifolyólag el lehetett volna járni. Szerintem, az én véges állampolgári eszem szerint, az lett volna a katonai ügyészség feladata és kötelessége, hogy az iratokat átteg3

r

e a rendőrséghez azzal, hogy most, miután már megállapítható, hogy katonai személyek ezt a gyilkosságot nem követték el, tessék a rendőrségnek saját hatáskörében abban az irányban nyomozni, hogy vájjon nem polgári személyek követték-e ezt el. Azonban, hogyan lehet azt megállapítani, hogy katonai egyének követték el és mások nem követhették el, mint akik gyanúsítva vannak a dologban. Ez mindenesetre homályos dolog, amelynek tisztázását szintén ez a parlamenti bizottság lett volna hivatva szolgálni. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A leggroteszkebb és a legfurcsább dolog az, hogy a ministerelnök ur ide áll a nemzetgyűlés színe elé és minket vádol meg azzal, hogy bűnpalástolást követtünk el akkor, ha nem szolgáltatjuk be azokat az adatokat, amelyek esetleg rendelkezésünkre állnak a gyilkosság tetteseinek kiderítésére vonatkozólag. Az, hogy a rablás és a gyilkosság mint büntetendő cselekmény van törvényeinkben feltüntetve, egyúttal a katonai hatóság kötelességévé teszi, hogy a rablókat és gyilkosokat kutassa és nyomozza ki mindenre és mindenkire való tekintet nélkül. Ha az a katonai hatóság tudja azt, hogy polgári személyek tudnak arról, kik gyilkoltak és kik a felbujtók, akkor a katonai hatóságnak mindenkire való tekintet nélkül kötelessége meghívni az illetőket tanuvallomástételre, odaállítani és jegyzőkönyvileg megállapítani, hogy a dologról mit tudnak. Azt mondani, hogy ha egy pártnak vannak esetleg adatai, a kezében és a pártra nézve magasabb szempontból ezeket nem akarja kiadni, ezzel bűnpalástolást követ el, ez szerintem arra mutat, hogy valami a dologban nincs rendben. Nekem tegnap, amikor a honvédelmi minister ur beszélt, eszembe jutott egy kép, amelyet Németországban láttam valahol, nem emlékszem, hogy Nürnbergben-e vagy Augsburgban. Ez a kép meglehetős régi volt, a középkort követő időszakból származott és a képen le volt rajzolva egy kétfejű sárkány, amely előtt állt egy vértezett katona pisztollyal a kezében és lőni akart a sárkányra. A mennyből azonban egy angyalka szállt le, és vizet lötyögtetett a lőporserpenyőbe. A kép alatt levő verset annak drasztikus volta miatt nem idézhetem, mert a Nemzetgyűlés tekintélye ezt nem engedi, tehát csak hevenyészett magyarsággal akarom elmondani : »Hiába minden, hiába nyomod a ravaszt, ha a^gyujtóserpenyőbe az angyalka vizet szalaszt.« Én ugy éreztem tegnap, amikor a honvédelmi minister ur beszélt, hogy ennek a vizsgálatnak ravaszát hiába nyomogatja a minister ur, amikor az angyalka az égből vizet szalaszt a gyűjtő serpenyőbe. A parlamenti vizsgáló bizottságnak épen az lett volna a feladata, hogy kikutassa azt, hogy vájjon vannak-e ilyen angyalkák, akik a gyújtó serpenyőbe vizet eresztenek, hogy megakadályozzák a sáricány megölését, és ha vannak, kik ezek az angyalkák és hol laknak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miután az igen t. többség eddig nem fogadta el javaslatunkat, ennélfogva mi röviden csak a következő kijelentésre szorítkozunk. Épen azért, mert pontosan akarok visszaadni minden szót, engedje meg a Nemzetgyűlés, hogy ezt a pár szót felolvassam. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt azonban ki kívánjuk jelenteni, hogy amennyiben javaslatunkat nem méltóztatnak elfogadni, akkor mi lábhoz tett fegyverrel fogunk várni és fogjuk figyelni a vizsgálat menetét. Minden momentumát ennek a vizsgálatnaic figyelni fogjuk és a magunk részéről mindent el fogunk követni arra nézve, hogy ez a vizsgálat a befejezéshez közeledjék, hogy Magyarország testéből ezt a tüskét, amely annyi gennyet fakasztott, amely a nemzetnek annyi könnyet és bánatot okozott, kivegyük onnan. (Várnai Dániel : Az angyalkákat ellenőrzés alá vesszük. — Zaj jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak.