Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

406 A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. tenek be, emiatt képviselői megbízatása parlamenti utón megszünhetik. Ez egy örök Damokleszkard minden képviselő feje felett, (Rakovszky Iván belügyminister : Benne van, hogy csak arra az esetre vonatkozik, ha a megválasztás előtt jogerőre emelkedett Ítéletről van szó !) de megegyezik azzal a jogszellemmcl, amely úrrá lett és a gyakorlatban érvényesül. Jogerős birói ítélet után nem szokták az ügj^et ujrafelvenni, az el van intézve, res judicata, amelyet nem lehet többet elővenni. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédidejéből már csak egy perc van hátra. (Zaj. Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Megadjuk !) Pakots József : Jogerős birói Ítélet mindenki számára elintézi a bűncselekmény ügyét és még a társadalmi felfogás is az, hogyha valakit pl. jogerős büntető Ítélettel szabadságvesztés büntetésre ítéltek és azt kitöltötte, azt a társadalom sem engedi tovább bűnvádilag üldözni, hanem keresi az illető elhelyezkedési módját a társadalomban. Most van itt egy pont, amely a képviselői megbízatást el akarja vonni valakitől, akit a közigazgatási bíróság már képviselőnek igazolt. Ez teljesen ellenkezik azzal a jogszellemmel, amely mindeddig érvényesült és kérnem kell a t. belügyminister urat, hogy mutasson rá még egy parlamentre, amelyben ez a törvény ilyen formában valaha érvényesült. (Dénes István : Honolulu ! — Zaj.) Nézve ezt az egész törvényt, azt kell mondanunk, hogy ez a szakasz is abból a hisztériás törekvésből fakad, hogy megvédjék hatalmukat és nem tudják, hogy épen ezzel rontják el, mert a legnagyobb bizalmatlanságra adnak okot. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző' : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Ha olyan cinikusan fognám fel ennek a választójogi törvényjavaslatnak a fontosságát, mint a t. túloldal, akkor most hamarosan kérnem kellene, hogy a 10. §-nál méltóztassék megengedni, hogy 10 perccel tovább beszélhessek. (Zaj és felkiáltások : Megadjuk !) Mivel azonban nem tudom, hogy mondanivalóim milyen hosszú időtartamra nyúlnak, most ezt nem kérem, bár most többségben vagyunk. El vagyok azonban készülve arra, hogyha arra kerülne a sor, addig megtelnének a kormánypárti padsorok és az én beszédemet is elnöki figyelmeztetéssel zárnák le. Önök elfelejtik t. túloldal, hogy mi itt az ellenzéki oldalon az önök többségi jogait több tekintetben állandóan kétségbevontuk. Kétségbevontuk a törvényességét is ennek a nemzetgyűlésnek, még pedig gróf Apponyi Albert elnöklete alatt tartott értekezletünkön. Elfelejtik azt is, hogy önök a többséget olyan eszközökkel szerezték meg, hogy önöknek nincs meg az erkölcsi jogosultságuk ahhoz, (Zaj a jobboldalon.) hogy a kormánypárti többséggel az ellenzéki felszólalásokat negyedórai időtartamra redukálják és hosszabb beszédre egyáltalán ne engedjenek meg. (Zaj a jobboldalon. — Farkas István : A nagybirtokosok kivonultak !) Elnök : Csendet kérek ! Szilágyi Lajos : Azt is elfelejtették, hogy azokat a házszabályokat, amelyek alapján hozták önök elnöküket, tehát az ország első közjogi méltóságát abba a helyzetbe, hogy elnöki székében egy zöld lámpást kénytelen lesni . . . (Zaj.) Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a törvényjavaslat 10. §-ához szólni. Szilágyi Lajos : ... mi nem ismerjük el és ebből kifolyólag önöknek kettős kötelességük volna lojálisán eljárni akkor, amikor a legfontosabb kérdésről, a választójogi törvényjavaslat tárgyalásáról van szó. Már ismételten kifejtettem, hogy az ilyen forradalmi felelősségeknek megállapítását tartózkodással kell ma, 1925-ben fogadnunk. Én magamranézve egyik legutóbbi felszólalásomban több tekintetben megállapítottam a forradalmi felelősséget. Azt szeretném, ha másban is volna annyi nyíltság és bátorság, hogy megállapítaná, hogy pl. amikor 1917-ben vagy 1918-ban a nemzeti munkapárt tagja volt, — tehát egy hatalmon levő párt tagja — nem terheli-e őt felelősség abban a tekintetben, hogy 1918-ban hozzánk, az úgynevezett forradalom beköszöntött ? A t. túloldalon levő többségre nagyon jellemző, hogy tüntetőleg eltávozik beszédem tartama alatt, ez azonban engem nem befolyásol. (Propper Sándor : Ez csak kitüntetés ! — Felkiáltások : Halljuk ! Halljuk !) Legutóbbi kifakadásomnak tulaj donithatom ezt az eljárást, amelynek pedig magyarázata egyszerűen az az eljárás volt, hogy az engem támadó Huszár Károly képviselő urnák egy órai időtartam állott rendelkezésére, hogy a nemzetgyűlést tájékoztassa és engem támadjon, nekem pedig a házszabályok szerint mindössze 15 perc, áll rendelkezésemre és amikor meghosszabbítást kértem, tőlem ezt megtagadták. Már ismételten kértem a t. kormányt, méltóztassék arra az álláspontra helyezkedni, hogy likvidáljuk már egyszer a forradalmat és az ellenforradalmakat. Lehetetlen dolog amnesztiát adni egyfelé, az amnesztiát megtagadni másfelé, (Ugij van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) sőt a másik oldalon politikai üldöztetéseket foganatba venni. (Propper Sándor : Ugy járnak, mint Goethe bűvészinasa ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szilágyi Lajos : Ha arra gondolok vissza, hogy a régi képviselőházban a Károlyi-pártnak kik voltak a tagjai és kezdeném kutatni, hogy később a Károlyi-pártnak kik lettek tagjai, akkor nagyon könnyű volna megállapítanom, hogy azoknak felelőssége, akik akkor csatlakoztak a Károlyipárthoz, amikor már Linder Béla megtette végzetes kijelentését és rombolását a hadseregben, sokkal nagyobb, mint azoké, akik előzőleg a Károlyi-párt tagjai voltak, de nem tudták, hogy az, amit cselekszenek, hova fog vinni. A t. túloldalon igen sok képviselő van, aki a Károlyi-forradalom idején, a Károlyi-kormány alatt s kormánybiztosi tisztséget vállalt, tehát megbizatást és fizetést húzott attól a kormánytól, amelyet most minden egyes törvényjavaslatban, ahol csak lehet, megbélyegezni igyekszik és forradalmi felelősségét kutatja. Amikor a forradalmi felelősség vizsgálatánál forradalmi múlt miatt fegyelmi utón elmozdít ottaktól akarják megtagadni a választhatóságot, akkor mindenről, amit tettek, megfeledkeznek. Érdekes, ha elgondolom, hogy a forradalmi Károlyi-párt tagjai közül Jánosi Zoltán, Beck Lajos, Kun Béla és Nagy Vince lettek megválasztva képviselőkké. Érdekes volt, hogy amikor Jánosi Zoltán itt a nemzetgyűlésen elsőizben felszólalt, olyan szélső-nacionalista beszédet mondott, hogy az egységespárt tapsvihara kisérte felszólalását. De miután látták, hogy Jánosi Zoltán az elmúlt idők tapasztalatait ilyen irányban vonta le, akkor rövid idő múlva jött egy láthatatlan kéz, amely elintézte az ő mandátumát, elintézte pedig igazságtalanul, törvénytelenül és olyan gyáván, hogy amikor kimondották a mandátumfosztást, ezt hónapokig nem merték itt a nemzetgyűlés szine előtt bejelenteni, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert készültek a választásra és azt gondolták, hogy a debreceni mandátum majd egy fajvédő irányzatú képviselőé lesz. Amikor azután csalódtak és egy másik Károlyi-párti, egy volt minister -— egy~volt államtitkár helyett egy volt minister — került be a nemzetgyűlésbe, akkor