Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

400 A nemzetgyűlés 430. ülése 1Û25. évi június ï9-én, pénteken. s ma valószínűleg nem azt mondják, amit annakidején. De bocsánatot kérek, egyenlően kell elbánni. Azt látom azonban, hogy ilyen esetekben sem birják magukat elhatározni arra, hogy egyenlően osszák az igazságot. Épen azért én a törlését kívánom ennek a pontnak ; de ha már benne marad, akkor konzekvensen a volt direktóriumi tagokat is ki kell zárni a képviselőségből. (Nagy János, tamási~i Én hozzájárulok ! Tegyen indítványt, én szívesen megszavazom ! — Propper Sándor : Azzal a kikötéssel, ha nem kormánypárti képviselő az illető !) Ha már benne van ez a pont a 10. §-ban, akkor ilyen értelemben kelleme azt megváltoztatni. T. Nemzetgyűlés ! A 10. § 5. pontja igy szól (olvassa) : »az a közhivatalnok, tanár, tanitó, lelkész, vagy ügyvéd, akit hazafiatlan magatartása miatt az illetékes hatóság országgyűlési képvielővé választása, előtt fegyelmi utón jogerős határozattal állásától elmozdításra (hivatalvesztésre), az ügyvédség elvesztésére itélt, a fegyelmi határozat jogerőre emelkedésétől számított öt év alatt.« Kérdem én, mit jelent az, hogy : »hazafiatlan ?« Ez egy általánosságban tartott kifejezés. Ki dönti el azt, hogy valaki hazafiatlan ? A mindenkori kormány, vagy a mindenkori kormányok alantas közegei döntik-e el azt, hogy az az illető alkalmazott, az a tanár, tanitó, tisztviselő hazafiatlan magatartást tanusitott ? Hazafiatlan magatartás a mostani kormány szerint az, ha valaki nem azt az irányt helyesli, amelyet a kormány követ. Láttuk például a B-lístára helyezések alkalmával, de már előbb is, amikor az ellenforradalom győzedelmeskedett, hogy ugy az állami hivatalokból, mint a városi hivatalokból sok alkalmazottat azért, mert szocialista felfogásúak voltak, mondjuk, fegyelmi utón elbocsátottak. Ezek tehát ha mint képviselőjelöltek fellépnek, nem választhatók meg, mert —• mint szocialisták —• más felfogásúak voltak és valahol, valamely alkalommal felfogásukból titkot nem csináltak Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédidejéből még csak egy perc van hátra. Kérem tehát, szíveskedjék beszédét befejezni. Rothenstein Mór : Ha már nem lehet az ellen eredményesen tiltakozni, hogy a kormány ilyen fegyelmi utón való elbocsátást nem eszközölhet az ő hatalmával, érthetetlen, hogy az ilyen ne lehessen képviselő, és nem lehet azt mondani, hogy hazafiat lanok a szocialisták azért, mert a hazafiságot máskép értelmezik, mint a t. túloldal. Nagyon könnyen bekö vétkezhetik ugyebár az, hogy egy más kormány alakul, egy más többségi párt jön és lehet véletlenül egy olyan többség, amely a mostani uralmon levő kisgazdák ellen irányul és azt mondja, hogy az a magatartás, amelyet a kisgazdák tanúsítanak, hazafiatlan. Mindezek alapján én nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a szakaszt elfogadhassam, hanem csatlakozom azokhoz, akik ennek a szakasznak a megváltoztatását kívánják. (Helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! A 10. § 3. és 5. pontja ellen a magam részéről is tiltakozást kell bejelentenem. A 3. pont azt mondja (olvassa) : »Akit nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt jogerősen két évet meghaladó szabadságvesztés büntetésre, vagy ennél súlyosabb büntetésre ítéltek, vagy akit rágalmazásért vagy izgatásért háromizben jogerősen elitéltek«. Ez a paragrafus a magyar újságíró társadalom ellen van megkonstruálva és a magyar újságírótársadalom legkiválóbb embereit akarja kizárni a törvényhozás terméből. Én, mint régi újságíró, a vidéken is s aztán a székesfővárosban is, hosszú éveken át azt tapasztaltam, hogy sokszor a legjobb szándéktól eltelve, foglal állást egy-egy szerkesztő egy-egy ügyben és mindig a közérdeket tartva szem előtt, emeli fel szavát. (Szabó István (sokorópátkai) : És megrágalmaz embereket !) Igen, igen, mert szükséges az ország érdekében. Közérdekből történt. (Szabó István (sokorópátkai) : Az sohasem közérdek ! —• Barthos Andor : Közérdekből nem lehet rágalmazni !) A becsületsértési és rágalmazási perek legnagyobb része igenis az eszmék tisztázásáért folyik és nagyon sok eset van, nagyon sok jogerős birói Ítéletünk van, — és itt például Lendvai István levelére, régebbi esetekre, vagy az erdélyi bűnügyekre hivatkozhatnám — amikor nem állt elég anyag rendelkezésre és képtelen valaki a bíróság előtt a maga igazát bizonyítani, mert hiszen nagyon jól kell tudnia sokorópátkai Szabó István képviselő urnák is, hogy a bíróság a formai igazolást és a formai jogot keresi, és ha valaki nem tudja formailag a maga igazát kellőképen megvédelmezni, az elveszett, bármennyire igaza is legyen, mert a törvényszék előtt csak akkor védheti meg az ember a maga igazát, ha a formai jog szabályai szerint meg tudja védeni. A törvényszék nem a valódi igazságot keresi, hanem a jogi formalizmus megkötöttségei alapján kell az igazságot keresnie. Nincsen olyan szerkesztő Jókai Mórtól kezdve, — aki a magyar lángelmék legelsője és akinek most volt a centennáriuma •—• Kemény Zsigmondon keresztül egészen a mostani napokig, Lendvai Istvánig, Kádár Lehelig és Milotay Istvánig, (Élénk derültség a bal- és a szélsöbaloldalon —• Egy hang a jobboldalon : És Rákosi Jenő !) vagy, igenis, a másik táborban Rákosi Jenőig, akinek, azt hiszem, van vagy 20—.30 rágalmazási pere és most van a legújabb a Leirer-féie pere, mondom, nincsen egyetlenegy olyan lapszerkesztő és író, akinek számtalan becsületsértési ós rágalmazási pere ne támadna, holott nem lehet tudni, hogy milyen körülmények között és hangulatban irta meg az illető a cikket és tudja-e bizonyítani a maga igazát. Nem lehet tudni, hogy a bíróság elitéli-e az illetőt vagy nem. Én azonban felteszem a kérdést, hiszen tapasztaltam és láttam számtalan esetből, hogy ha 100%-ig is igaza van valakinek, de vagy nincsen kitűnő ügyvédi képviselete, vagy a körülmények olyanok, hogy lehetetlen neki azokat tökéletesen beigazolni, 100%-os igazsága mellett is el fogja veszíteni a perét. Miféle igazságtalanság akkor az, hogy magyar újságírókat, akik a magyar kultúra, a magyar felvilágosodás, a magyar közéleti eszmék terjesztéséért fognak tollat és akik közül mindig a legkiválóbb közéleti emberek kerülnek ki, ezen paragrafus alapján azért, mert három izben jogerősen elit éltettek becsületsértésért, vagy rágalmazásért, ki kell zárni a törvényhozás terméből? Valósággal drákói szigorúságú törvényjavaslat ez, és nincs is értelme ennek a szigorúságnak, mert eddigelé is a magyar törvényhozás mindig örvendetesen értékes elemeket üdvözölhetett a sajtó tagjaiban akkor, ha azok ide bekerültek és ha Jókai Mór, Kemény Zsigmond és a legújabb publicisták Milotay Istvántól kezdve Rákosi Jenőn keresztül végig többszörösen elitélve mégis értékes tagjai lehettek a múltban és lehetnek a jelenben a törvényhozásnak, akkor miért kell ilyen drákói törvényszakaszt beállítani, amely ezen értékes elemeket kizárja a magyar törvényhozás terméből. Én az igen t. jelen nem lévő belügyminister urnák, aki ifjú korában szintén foglalkozott irodalommal, jobb belátására appellálok, amikor az újságírótársadalom érdekében felemelem szavamat és arra kérem őt, méltóztassék ettől eltekinteni, vagy pedig méltóztassék nagyobb számban megállapítani a sajtó utján elkövetett becsületsértés, vagy rágalmazás miatt hozott jogerős ítéleteket, mert